A Perm korszak végén, 252 millió évvel ezelőtt volt a Föld legnagyobb mértékű, óceánokat érintő kihalási eseménye, ekkor ugyanis a vízi élővilág 90 százaléka kipusztult. A tudósok szerint ez a vulkánokból felszabaduló nagy mennyiségű szén-dioxidnak volt köszönhető. Az óceánok és tengerek felmelegedtek, ami oxigén veszteséghez és úgynevezett fiziológiai stresszhez vezetett. Miért érdekes mindez? Mert a klímaváltozással egészen hasonló eseményeket idézhetünk elő.
A fosszilis energia használatának visszaszorítása megmentheti az óceánokat
Napjainkban a környezetvédők nem győzik felhívni a figyelmet a klímaváltozás súlyosan negatív hatásaira. Az óceánok szempontjából kísértetiesen hasonló a helyzet a 252 millió évvel ezelőtti eseményekhez. A globális felmelegedés a vizek hőmérsékletén is változtat, ami ezúttal is hatalmas pusztuláshoz fog vezetni.
A kutatók szerint azonban ha drasztikusan elkezdjük visszaszorítani a fosszilis energia használatát, akkor akár 70 százalékkal is csökkenthetjük az óceánok élővilágának pusztulását. Ez ugyan rendkívül nagy aránynak tűnik, de kérdéses, hogy képes-e a világ összefogni ennek érdekében. Mindemellett pedig a valós eredmények eléréséhez egyéb elhatározásokra is szükség volna. A túlhalászás és a tenger szennyezésének visszaszorítása, az élőhelyek elpusztításának megállítása közel ennyire fontos lenne.
Mindezek előtt azonban a nulladik lépés, hogy a társadalmak megfelelően legyenek edukálva, hogy ez az információ eljusson a tömegekhez, és egyáltalán érdekelje az embereket az óceánok jövője. Mert ha hazánkból nézve messzinek is tűnik a legközelebbi óceán, élővilágának kipusztulása minket legalább annyira érinteni fog.
Forrás: National Geographic
