„Amikor az emberek erről a jelenségről beszélnek, mindig a szántóföldi tehénre gondolnak” – mondja Francesco Tubiello statisztikus. Igaz, a tehenek a metán fő forrásai, amely más üvegházhatású gázokhoz hasonlóan megkötik a hőt a légkörben. De metán, szén-dioxid és más bolygót melegítő gázok számos egyéb forrásból is felszabadulnak az élelmiszer-termelési rendszerek mentén.
2021 előtt az olyan tudósok, mint Tubiello – az Egyesült Nemzetek Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének munkatársa -jól tudták, hogy a mezőgazdaság és a kapcsolódó földhasználati változások a bolygó üvegházhatású gázkibocsátásának nagyjából 20 százalékát teszik ki. Ilyen földhasználati változtatások közé tartozik az erdők kivágása, hogy helyet adjon a szarvasmarhák legeltetésének, valamint a talajvíz szivattyúzása a mezők elöntésére a mezőgazdaság érdekében.
De a Tubiello és munkatársai által használt új modellezési technikák, valamint az Európai Bizottság egy csoportjának tanulmánya rávilágítottak a kibocsátás egy másik nagy szereplőjére: az élelmiszer-ellátási láncra. Minden olyan lépés, amely az élelmiszert a farmról a tányérunkra, majd a szeméttelepre viszi – szállítás, feldolgozás, főzés és élelmiszer-hulladék – 20 százalékról 33 százalékra növeli az élelmiszerekkel kapcsolatos kibocsátást.
Az éghajlatváltozás lassítása érdekében az általunk fogyasztott élelmiszerek kiemelt figyelmet érdemelnek, akárcsak a fosszilis tüzelőanyagok elégetése – mondja Amos Tai, a Hongkongi Kínai Egyetem környezettudósa. Az élelmiszerekkel kapcsolatos kibocsátásokról alkotott teljesebb kép azt mutatja, hogy a világnak drasztikus változtatásokat kell végrehajtania az élelmezési rendszerben, ha el akarjuk érni a globális felmelegedés csökkentésére vonatkozó nemzetközi célokat.
Változás a fejlődő országokban
Az Európai Unió által kifejlesztett EDGAR azaz Emissions Database for Global Atmospheric Research adatbázisok révén a tudósok az elmúlt években jobban megértették a globális emberi eredetű kibocsátásokat. Az adatbázis minden ország emberi vonatkozású kibocsátó tevékenységét lefedi, az energiatermeléstől a hulladéklerakókig, egészen 1970-től napjainkig. Az EDGAR egységes módszertant használ az összes gazdasági ágazat kibocsátásának kiszámításához – mondja Monica Crippa, az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának tudományos munkatársa.
Crippa és munkatársai Tubiello segítségével létrehoztak egy kísérőadatbázist az élelmezési rendszerrel kapcsolatos kibocsátásokról EDGAR-FOOD néven. Az adatbázis felhasználásával a kutatók ugyanarra az egyharmad becslésre jutottak, mint Tubiello csoportja.
Crippa csapatának számításai az élelmiszer rendszer kibocsátását négy nagy kategóriába sorolták : földterület (beleértve a mezőgazdaságot és a kapcsolódó földhasználati változásokat is), energia (termékek előállítása feldolgozása, csomagolása és szállítása), ipar (beleértve a mezőgazdaságban használt vegyszerek és az élelmiszerek csomagolására használt anyagok) és hulladékok (fel nem használt élelmiszerekből) előállítása.
Crippa szerint a szárazföldi szektor a legnagyobb bűnös, és a globális kibocsátás mintegy 70 százalékát teszi ki. De a kép másként néz ki a különböző nemzetek esetében. Az Egyesült Államok és más fejlett országok élelmiszer termelésének nagy része erősen központosított megafarmokra támaszkodik; így az energia-, az ipar- és a hulladékkategóriák teszik ki ezen országok élelmezési rendszer-kibocsátásának több mint felét.
A fejlődő országokban a mezőgazdaság és a változó földhasználat sokkal nagyobb mértékben járul hozzá ehhez. A történelmileg kevésbé fejlett országok kibocsátása is nőtt az elmúlt 30 évben, mivel ezek az országok elpusztították a vadon élő területeket, hogy helyet adjanak az ipari gazdálkodásnak, és több húst kezdtek enni, ami szintén jelentős mértékben hozzájárul a kibocsátáshoz, és hatással van mind a négy kategóriára.
A legjobban szennyező gazdaságok
Crippa szerint az elmúlt években hat gazdaság volt felelős a globális élelmiszer-kibocsátás több mint feléért. Ezek a gazdaságok sorrendben Kína, Brazília, az Egyesült Államok, India, Indonézia és az Európai Unió. Kína és India hatalmas népessége hozzájárul a nagy számok növekedéséhez. Brazília és Indonézia azért került fel a listára, mert esőerdőik nagy részét kivágták, hogy helyet adjanak a mezőgazdaságnak.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió a nagy húsfogyasztás miatt szerepel a listán. Az Egyesült Államokban a hús és más állati termékek okozzák az élelmiszerekkel kapcsolatos kibocsátások túlnyomó részét – mondja Richard Waite, a World Resources Institute washingtoni élelmiszerprogramjának kutatója.
A hulladék az USA-ban óriási probléma: az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének 2021-es jelentése szerint a megtermelt élelmiszerek több mint egyharmadát soha nem eszik meg. Ha az élelmiszer elfogy, az előállításához, szállításához és csomagolásához felhasznált erőforrások elpazarolódnak. Ráadásul az el nem fogyasztott élelmiszer hulladéklerakókba kerül, amelyek metánt, szén-dioxidot és más gázokat bocsátanak ki az élelmiszer lebomlása során.
Áttérés a húsokról a növényekre
Az amerikai lakosoknak meg kellene fontolniuk, hogy csökkentik a húsfogyasztásukat. „ Ez azt jelenti, hogy redukálnia kell az állati eredetű termékek bevitelét, és növelni a növényi élelmiszerek arányát a tányéron” – mondja Kim, a Johns Hopkins Center for a Livable Future programért felelős munkatársa.
Az átlagos amerikai lakos étrendjének előállítása több mint 2000 kilogramm üvegházhatású gáz kibocsátását eredményezi évente – számoltak be a kutatók 2020-ban a Global Environmental Change című folyóiratban .
A heti egy nap húsmentesség ezt a számot körülbelül évi 1600 kilogramm-ra csökkenti személyenként. A vegán életmód – hús, tejtermék vagy egyéb állati eredetű termék nélküli étrend – 87 százalékkal, 300 alá csökkenti. Ha akár csak kétharmad részben vegán leszel, akkor a CO 2 -kibocsátás jelentős mértékben, 740 kilogrammra csökken .
Kim modellezése egy „alacsony tápláléklánc” opciót is kínál, amely személyenként körülbelül évi 300 kilogramm CO 2 -egyenértékre csökkenti a kibocsátást. A táplálékláncban alacsonyan táplálkozó étkezés a túlnyomórészt növényi alapú étrendet olyan állati eredetű termékekkel kombinálja, amelyek klímabarátabb forrásokból származnak, és nem zavarják az ökológiai rendszereket. Ilyenek például a rovarok, a kisebb halak, például a szardínia, valamint az osztriga és más puhatestűek.
Tai egyetért azzal, hogy nem kell mindenkinek vegetáriánusnak vagy vegánnak lenni a bolygó megmentéséhez, mivel a húsnak fontos kulturális és táplálkozási értéke van. Ha „a legnagyobb szennyezőből akarunk kiindulni”, összpontosítsunk a marhahúsfogyasztás csökkentésére.
Viszont sok embernek kell végrehajtania ezeket a változtatásokat, hogy „jelet küldjön a piacnak”, miszerint a fogyasztók több növényi alapú opciót szeretnének, mondja Tubiello. A szövetségi, állami és helyi szintű politikai döntéshozók ösztönözhetik a klímabarát gazdálkodási gyakorlatokat, csökkenthetik az élelmiszer-pazarlást a kormányzati intézkedésekben, és egyéb lépéseket is tehetnek az élelmiszer-termelésben felhasznált erőforrások csökkentése érdekében, mondja Waite.
Például a World Resources Institute, ahol Waite dolgozik, része a Cool Food Pledge nevű kezdeményezésnek , amelyben a vállalatok, egyetemek és városi önkormányzatok aláírták az általuk felszolgált ételek éghajlati hatásainak csökkentését. Az intézmények megállapodtak abban, hogy minden évben nyomon követik az általuk vásárolt élelmiszereket.
Az olyan fejlett országok, mint az Egyesült Államok – amelyek évtizedek óta nagy húsfogyasztók – komoly hatással lehetnek az élelmiszerválasztás megváltoztatásával. A Nature Foodban januárban megjelent tanulmány valóban azt mutatja, hogy ha 54 magas jövedelmű nemzet lakossága növényközpontú étrendre váltana, akkor ezen országok mezőgazdasági termelésének éves kibocsátása több mint 60 százalékkal csökkenhetne.
