Mesélj kicsit magadról, mivel foglalkoztál korábban?
Kommunikáció szakon diplomáztam, illetve végeztem előtte egy ruhatervező sulit is. Először ugyanis ezzel szerettem volna foglalkozni, ezért az iparművészetire is jelentkeztem, de oda nem vettek fel. Úgyhogy elkezdtem egy két éves szakiskolát, ami okj-s végzettséget adott. Ott nagyon sok mindent megtanultam, volt a művészeti oktatástól kezdve a varrás órán át az akt rajzolásig minden. Szóval alapvetően nagyon imádtam, jó volt ez a két év. Viszont ott rájöttem, hogy én nem szeretnék maradéktalanul ezzel foglalkozni. Mert a varráshoz például nem volt türelmem, a szabásminta készítés meg végképp nem jött be, úgyhogy ezt annyiban is hagytam.
A divat azonban nagyon érdekelt, így jött képbe az újságírás gondolata, és kezdtem végül külsősként dolgozni különböző magazinoknak. Kaptam lehetőséget az egykori Elite Magazinnál, majd egy barátnőmmel együtt a Stílus Magazinnál is dolgoztam. Végül lett egy saját weboldalunk a budapestfashion.hu, oda nagyon sok cikket írtunk, meg készítettünk például interjúkat fiatal tervezőkkel. Ennek köszönhetően sok helyre hívtak minket. Olyasmi érzés volt, mint most fashion bloggernek lenni, csak ez 20 évvel ezelőtt történt. Egy idő után azonban nagyon szerettem volna valami saját dolgot, mert egy picit kezdtem egysíkúnak érezni a magazinoknál a divatújságírást. És akkor valahogy így az, hogy érdeklődtem a divat iránt, meg már korábban is jártam turikba, bolhapiacokra hívta elő a Lovebug gondolatát.
Téged akkor valójában a vintage világ mindig is érdekelt már egészen fiatal korod óta, jól sejtem?
Igen, már a szüleimet is vonzotta. Sok bútorunk volt például az Ecseriről. Meg kiskoromban is jártunk piacokra. Amikor én fiatal voltam a 90-es évek végén, még nem voltak Magyarországon fast fashion márkák. Viszont én tökre szerettem öltözködni, pénzem azonban nem volt sok, ezért rengeteget jártam turikba tinédzserként. Elég extrán öltözködtem akkoriban és mindig büszkén meséltem, hogy ezt a trapéz gatyát ennyiért turiztam, azt a leopárd mintás dzsekit meg 390-ért. Olyan jó dolgokra leltem mindig, hogy néha még az utcán is megállítottak, honnan van az a darab. Illetve volt, hogy találtam valamit nagyon jó áron, de rám nem volt jó, viszont annyiért nem akartam otthagyni, és akkor azt eladtam az osztálytársaim közül valakinek.Úgyhogy igazából már gimnáziumban voltak ilyen kis kereskedelmi ügyleteim.
Az egyediség is vonz ebben az egészben?
Így van, én annak idején azért is jártam turiba meg szerettem ezeket a régi dolgokat, meg azért is mert pénzem sem volt feltétlenül újakat venni. És ma meg azt látom, hogy olyanok is jönnek be a boltba, akik megtehetnék egyébként, hogy megvegyenek egy újat valamiből, de vagy környezettudatosan gondolkoznak és nem szeretnének újat venni, vagy érdekli őket, hogy mi a sztorija az adott holminak, és tényleg nagyon egyedi cuccra vágynak. Vannak nálunk például olyan Levi’s dzsekik, amikre mi varrunk fel mindenféle, akár ilyen antik kép maradványból valami mintát, és akkor lesz egy tök új, egyedi kabát, ami tényleg senki másnak nincsen. Illetve a minőség is sokat romlott az elmúlt években, ezért is éri meg jobban a vintage. És a nagy cégekkel ellentétben én nem azt szeretném, hogy elhasználd azt a nadrágot és újat vegyél, hanem pont, hogy ne használódjon el egy szezon alatt. Anyukámnak is van olyan bőr ‘veszkó’ csizmája, ami szerintem frankón a hetvenes évekből maradt meg és még most is megvan és fel lehet venni.
Hogy született meg végül mindezekből a Lovebug Vintage?
Valahogy így a divat iránti érdeklődés, meg az, hogy régen is sokat jártam bolhapiacokra, turizni már gyerekként is, és sok ruhám volt, így jött, hogy kéne indítani egy webshopot. Akkor még nem gondoltam, hogy lenne erre ennél nagyobb igény, meg nem is volt keretem üzletre. Ezelőtt több mint 12 évvel nem igazán voltak webshopok, úgyhogy még elsők is lehettünk benne. Aztán csináltam eseményeket is, kezdtem jelen lenni Facebookon, és idővel egyre többen szerették volna személyesen átvenni, meg látni a dolgokat. Addig az a lakás, amiben most az üzlet van, ki volt adva. Ez édesanyám műterem lakása volt. Viszont pont ekkortájt költözött ki a bérlő és akkor úgy határoztam, hogy nem keresek újat, hanem megpróbálom a webshopot áttelepíteni oda, lenne akkor így személyes átvétel, meg nyitvatartás és akkor az a raktár is lehetne egyben, és meglátjuk hogy működik.
És persze az elején még csak ismerősök, meg az ő ismerőseik jöttek, de aztán szépen lassan terjedt a híre. Rengeteget dolgoztam rajta. Nem volt mindehhez kezdőtőkém, ezért folyamatosan vásárokra jártam, és minden megjelenési lehetőséggel éltem, amivel csak tudtam. Illetve arra se volt keretem, hogy egy szép szalont megcsináljak, ezért van olyan bútor az üzletben, ami még a gyerekszobámban volt anno. De ez pont illik a vintage stílusba. A fogasok is össze-vissza voltak, elég szedett-vedetten indult az egész, de azóta azért sokat fejlődtünk, és ebben benne volt minden szeretetem és lelkesedésem. Talán pont ezért tudott működni és ezért lett sikeres az üzlet.
Honnan szerzed be a különböző vintage darabokat az üzletbe?
A mai napig járok bolhapiacokra, antik vásárokra. Sokszor ezt összekötjük egy kis családi kiruccanással, ha olyan helyszínen vannak megrendezve. De vannak ma már kifejezetten erre specializálódott nagykereskedések is, ahonnan bálában lehet vásárolni. Továbbá külföldön is mindig szétnézünk a piacokon. Én ezt valószínűleg sosem fogom kinőni, mindig lesznek onnan hozott szerelem darabok. Múltkor például találtam egy máv igazolványt, ami egy tanáré volt kb a 40-es évekből, benne voltak a pecsétek. És eltűnődtem, hogy lehet, hogy erre az emberre senki nem gondol már. Én viszont most igen, és tök jó érzés volt, hogy bárhol is van az univerzumban az a szikra ami ő volt, én most gondoltam rá. Ezek miatt is nagyon jó idézőjelben turkálni a múltban. Nekem mindig tök pozitív meg varázslatos dolgok jutnak eszembe ezekről.
Illetve most már azért vannak új dolgok is, olyan kiegészítők amikből nem feltétlenül tudsz megvenni jó állapotú régit, mert karcos például egy napszemüveg, vagy nem uv szűrős stb. Szóval ezek újonnan kerülnek be, de arra figyelek, hogy hangulatban hajazzanak a vintage stílusra. Viszont volt rá elég nagy igény, hogy legyenek kiegészítők is, úgyhogy most már ezek is vannak. Napszemüvegek, órák, plakátok. Meg saját gymbagek, amiket mi varrunk. De ezeket is általában például piacon vásárolt anyagokból készítjük, így egyben régi és új is, illetve egyedi, mert abból csak annyi készül amennyi az adott anyagból kijön.
Van esetleg olyan történeted egyes ruhadarabokról, ami nagyon közel áll a szívedhez?
Régen leírtam a ruhák sztoriját, volt például egy dzseki, amit egy piacon egy bácsitól kaptam, aki kidobó volt a 80-as években egy diszkóban. És ő akkoriban hordta ezt a farmerdzsekit. Aztán van egy, ami tök jól példázza a körforgást: egy törzsvásárló lány mondta egyszer, hogy elhagyta az esti bulizás során a szőrme kabátját, ezért szeretne venni egyet. Nálam meg szoktak ilyen műszőrme kabik lenni, és képzeld, amikor bejött megtalálta köztük a sajátját. Én egy bolhapiacon vettem, valószínűleg ahol elhagyta onnan kézről kézre járt és végül a piacon kötött ki. És biztos, hogy az övé volt, mert pont ott találtunk szakadást rajta, ahol mondta.
Illetve egyszer elloptak tőlünk egy Martens bakancsot és azt is sikerült visszaszerezni. Szóval mondhatjuk, hogy a Lovebug-ba még az onnan lopott holmi is visszatalál. Meg számomra az is nagyon kedves dolog egyébként, hogy van olyan vásárlóm aki anno a két éves kislányával jött hozzám vásárolni, és most ugyanaz a kislány tizenévesen visszajött már magának nézni cuccokat. Érdekes ezt megélni. Sajnos egyébként a ruháknak nem mindig ismerhetjük meg a történetét, mert a piacokra már nem feltétlenül az eredeti tulajdonosuk hozza ki őket, hanem gyűjtők.
Mit jelent számodra a nosztalgia?
Nekem a nosztalgia az egy jó érzés, ami egy, a múltban történt emléket hoz elő. Egy pozitív, kedves érzés, amit egy régi tárgy vagy akár illat indukál. Például szoktam régi parfümös üvegeket is venni, amikben azért még érződik mi volt benne. És akkor eszembe jut, hogy mondjuk kiskoromban húsvétkor ilyennel locsolt a szomszéd bácsi. Szóval ezek ilyen kellemes érzések, amik ilyenkor visszajönnek.
Mit gondolsz, sokan keresik ezt az érzést itthon? Lehet mondani, hogy a vintage sikere a valóságból való kiszakadásban rejlik? Abban, hogy visszanyúlhatunk valamihez, ami most a távolból kecsegtetőnek tűnik? Vagy ez már nagyon elvont gondolatmenet?
Nem, szerintem abszolút lehet mondani. Meg egyébként felértékelődik szerintem most az is, hogy régen olyan sok kézimunka volt. Klasszisokkal jobb minőségű alapanyagokból készültek a tárgyak. És közben meg jó visszanyúlni valamilyen korba, egy eredetit megvenni. Mert most is divat újra a 70-es évek trapéz gatyája, de milyen jó egy olyat megvenni, ami tényleg akkor készült, ami másnak nincsen. Vagy legalábbis most nem fogok vele összefutni, nem fogom 22 emberen látni egy nap.
A másik meg, hogy sok emberben a fenntarthatóság miatt van érdeklődés, hogy ne újat gyártsunk le, hanem a régit használjuk. És szerintem emiatt is különösen divatos most a vintage. És olyan emberek is beleugranak ebbe, akikről nem gondolnád. Mert nem pont az a világ, tök más emberek vagyunk, ebben mégis hasonlóan gondolkodunk.
Mik a terveid az üzlettel kapcsolatban a jövőre nézve?
Szerintem mindig kell, hogy legyen terv, fontos, hogy fejlődjünk. Én is látom, hogy sok mindenben előreléptünk. Nem zárom ki, hogy kéne egy pesti üzlet is, ami egy kicsit másabb. Sokszor volt, hogy na most csináljuk meg, de mindig közbejött valami, egy válság, a covid stb. Nem egyszerű beleugrani ilyen szintű bővülésbe, de nem zárom ki, hogy azért lesz testvér boltja a Lovebugnak Pesten. Viszont fontos azért a család is, és a nyugalom meg a béke, és most tök jó balanszban vannak ezek az életemben. Minden ilyen nagy lépés azért az ember szabadidejéből vesz el, és kérdés ilyenkor, hogy most ez megéri, jó lesz? Vagy úgy jó ez ahogy van. Meg nekem ez a bolt a második gyerekem éppen ezért nagyon sok szeretetet teszek bele meg energiát, és ez szerintem érződik is rajta, de ez is időigényes. Illetve most nagyon büszke vagyok arra, hogy például a Glamour jelölt minket az év vállalkozása díjra, amit nem nyertünk meg, de tök jó hogy azt mondhatom, hogy vállalkozónő vagyok, bejelentett alkalmazottakkal, kft-vel úgy, hogy a nulláról kezdtem. Engem ez most nagyon jó érzéssel tölt el, elégedett vagyok azzal, ahol tartok. De majd meglátjuk.
Borítóképet fényképezte: Panamy Photo
