Szabinával már többször is találkozhattatok a magazinnál, készült vele interjú, és írt a természettel való kapcsolódásról többször is. Régóta szerettük volna személyesen is megtapasztalni, hogy néz ki ez az erdőmerülős, meditatív túra vele, és milyen tapasztalatokkal lehet hazajönni egy ilyen kirándulásról. Korábban még egyikünk sem vett részt hasonlón, úgyhogy nagyon vártuk!
Hogyan kezdődik a Slow Flow Walks túra?
Ennek a túrának a témája az évszakváltás volt, a nyár elengedése, és az ősz fogadása. Délelőtt fél11-kor találkoztunk a Normafán, a Székelykapunál, ez nagyjából 5 percnyi sétára van a Látogatóközpont buszmegállótól. Kisebb csoport gyűlt itt össze, Szabinával együtt 8-an voltunk. Kezdtük egy pici hangolódással, nagyon rövid bemutatkozással, illetve kaptunk Erdőtündér vezetőnktől egy kis lapocskát, ami aktuális hangulatunkra kérdezett rá. Miután ezt kitöltöttük, útnak indultunk.
Mit tapasztalhattunk meg útközben?
A kirándulás lényeges része volt, hogy amennyire lehetséges, csendben legyenek a résztvevők, és a természetre, magukra összpontosítanak, a jelenben létezzenek. Mindeközben Szabina betűzdelt megállókat, és adott apró feladatokat, amik leginkább a meditatív állapot elérését szolgálták. Egyik alkalommal például különböző pontokra álltunk, be kellett csukni a szemünket és ő vezetett minket a hangjával, hogy a mostra tudjunk fókuszálni. Ebben a kis Slow Flow Walks szeánszban hangzott el tőle az a mondat, hogy “a föld megtart, az ég szeret”. Az egész túra alatt számomra ez adott egy nagyon jó érzést, ezt tudatosítani, mint egy biztonsági hálót az életben.
Egy következő megállónál aztán beszélgettünk kicsitt az erdők ökoszisztémájáról. Hogy például milyen hasznos tud lenni a kidőlt, korhadó fa is a természet számára. Míg sokan csak az elmúlást látják benne, mi itt megérthettük, hogy ez csupán a körforgás része.
A túra során fontos volt még a különböző érzékeszerveinkre való fókuszálás. Először a látásunkra, majd egy ponton a hallásunkra ügyeltünk jobban. Ez utóbbi is egy meditációs feladat volt, leültünk egy helyen és a minket körülvevő hangokra összpontosítottunk. Érdekes megélés volt ebben, hogy mind hasonlóan érzékeltünk egyes dolgokat, azonos asszociációink voltak.
Mit hoztunk magunkkal a túráról?
A kirándulás során elmélyültünk abban is, mit jelentett számunkra ez a nyár, mit akarunk továbbvinni belőle, és mit elengedni. Aztán arról is szó volt, milyen szándékunk van az ősszel, az előttünk álló hónapokkal. Mindezt nem kellett megosztani, ha nem akartuk, de magunkban mind végiggondolhattuk. Majd szimbolikusan egy faágon átlépve el is engedtük az előző évszakot és beléptünk a következőbe. Szabina pedig forró teával és egy kis útravaló idézettel is kedveskedett a végén.
Amit én személy szerint magammal hoztam az az, hogy tényleg szükségünk van néha megállni egy percre és végiggondolni akár az elmúlt hónapokat, akár a következőket. Hogy valóban lezárjuk azt az életszakaszt, elbúcsúzzunk tőle, és nyitottak legyünk a következőre. Nagyon jól esett minden meditációs gyakorlat is úgy összességében. Az, hogy egy picit kiszakadtunk a hétköznapokból és a természetben magunkra fókuszáltunk, a jelenre, ez egyszerűen csodákra képes. Őszintén ajánlom, hogy ti is menjetek el egyszer egy Slow Flow Walks túrára Szabinával!
