fbpx

“A föld megtart, az ég szeret” – Slow Flow Walks túrán jártunk

Vasárnap a szél dacára nekiindultunk a Normafának, hogy Szabina vezetésével megtapasztaljuk, milyen egy Slow Flow Walks kirándulás a természetben. Elengedtük a nyarat, köszöntöttük az őszt, és kapcsolódtunk magunkkal.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Szabinával már többször is találkozhattatok a magazinnál, készült vele interjú, és írt a természettel való kapcsolódásról többször is. Régóta szerettük volna személyesen is megtapasztalni, milyen is egy ilyen erdőmerülős, meditatív túra vele, és milyen tapasztalatokkal lehet hazajönni egy ilyenről. Korábban még egyikünk sem vett részt ilyesmin, úgyhogy nagyon vártuk! 

Hogyan kezdődik a Slow Flow Walks túra?

Ennek a túrának a témája az évszakváltás volt, a nyár elengedése, és az ősz fogadása. Délelőtt fél11-kor találkoztunk a Normafán, a Székelykapunál, ez nagyjából 5 percnyi sétára van a Látogatóközpont buszmegállótól. Kisebb csoport gyűlt itt össze, Szabinával együtt 8-an voltunk. Kezdtük egy pici hangolódással, nagyon rövid bemutatkozással, illetve kaptunk Erdőtündér vezetőnktől egy kis lapocskát, ami aktuális hangulatunkra kérdezett rá. Miután ezt kitöltöttük, útnak indultunk.

Mit tapasztalhattunk meg útközben?

Ennek a kirándulásnak a lényege, hogy amennyire lehetséges, csendben vannak a résztvevők, és a természetre, magukra összpontosítanak, a jelenben vannak. Mindeközben Szabina betűzdel megállókat, és ad apró feladatokat, amik leginkább a meditatív állapot elérését szolgálják. Egyik alkalommal például különböző pontokra álltunk, be kellett csukni a szemünket és ő vezetett minket a hangjával, hogy a mostra tudjunk fókuszálni. Ebben a kis Slow Flow Walks szeánszban hangzott el tőle az a mondat, hogy “a föld megtart, az ég szeret”. Az egész túra alatt számomra ez adott egy nagyon jó érzést, ezt tudatosítani, mint egy biztonsági hálót az életben. 

Egy következő megállónál aztán beszélgettünk kicsitt az erdők ökoszisztémájáról. Hogy például milyen hasznos tud lenni a kidőlt, korhadó fa is a természet számára. Míg sokan csak az elmúlást látják benne, mi itt megérthettük, hogy ez csupán a körforgás része.

A túra során fontos volt még a különböző érzékeszerveinkre való fókuszálás. Először a látásunkra, majd egy ponton a hallásunkra ügyeltünk jobban. Ez utóbbi is egy meditatív szituáció volt, leültünk egy helyen és a minket körülvevő hangokra összpontosítottunk. Érdekes megélés volt ebben, hogy mind hasonlóan érzékeltünk egyes dolgokat, azonos asszociációink voltak.

Mit hoztunk magunkkal a túráról?

A kirándulás során elmélyültünk abban is, mit jelentett számunkra ez a nyár, mit akarunk továbbvinni belőle, és mit elengedni. Aztán arról is szó volt, milyen szándékunk van az ősszel, az előttünk álló hónapokkal. Mindezt nem kellett megosztani, ha nem akartuk, de magunkban mind végig gondolhattuk. Majd szimbolikusan egy faágon átlépve el is engedtük az előző évszakot és beléptünk a következőbe. Szabina pedig forró teával és egy kis útravaló idézettel is kedveskedett a végén. 

Amit én személy szerint magammal hoztam az az, hogy tényleg szükségünk van néha megállni egy percre és végiggondolni akár az elmúlt hónapokat, akár a következőket. Hogy valóban lezárjuk azt az életszakaszt, elbúcsúzzunk tőle, és nyitottak legyünk a következőre. Nagyon jól esett minden meditációs gyakorlat is úgy összességében. Az, hogy egy picit kiszakadtunk a hétköznapokból és a természetben magunkra fókuszáltunk, a jelenre, ez egyszerűen csodákra képes. Őszintén ajánlom, hogy ti is menjetek el egyszer egy Slow Flow Walks túrára Szabinával!

Kapcsolódó cikkek