Mivel foglalkozol a mindennapokban?
Pszichológia szakon tanulok a Debreceni Egyetemen.
Hogy kezdődött a túrák iránti szerelem?
16 évesen indultam először túrázni, egy középiskolai szünetben. Egynapos könnyű kirándulást terveztem a Kéktúra nyugati részén, de annyira fantasztikusan éreztem magam, hogy csak 360 kilométer után mentem haza. Tisztán emlékszem, hogy -városi gyerekként- mennyire meglepett az erdőben körülvevő végtelen csend, nyugalom és béke. A kék jelzés korábban sosem látott vidékeken és településeken kalauzolt át, rengeteg élménnyel gazdagodtam. Úgy éreztem, hogy többet “éltem” a fent említett út során, mint azelőtt fél év alatt, és a hosszútávú túrázás szeretete azóta is, immár 9 éve kísér.
Milyen hosszabb túrákat csináltál eddig?
Gimnáziumi éveim alatt szinte minden iskolai szünetben túráztam, így viszonylag rövid idő alatt négyszer teljesítettem az Országos Kékkör északi, egyszer pedig a Dél-dunántúli szakaszát.
Az érettségit követően – kései kamaszkorom csúcsán – bevonultam katonának, ott ismerkedtem meg a 24 órás szolgálat fogalmával. Éjszakánként a szolgálati asztalnál ülve rengeteg filmet néztem, hogy ne unatkozzak, ekkor akadtam rá a Vadon című alkotásra.
Korábban sosem gondolkodtam külföldi túrákon, teljes mértékben a film hatására indultam útnak az Egyesült Államokat átszelő Pacific Crest Trail-en. A 4300 kilométeres kaland után pedig Izraelben zártam az évet 800 kilométer gyaloglással.
Mi motivált abban, hogy a CDT legyen a következő? Miért pont erre esett a választásod?
A Pacific Crest Trail után nem volt kérdés, hogy szeretném-e végigjárni a szintén Mexikótól Kanadáig húzódó Continental Divide Trail-t is, nappalis egyetemistaként azonban ezidáig lehetetlen lett volna 5 hónapig távol maradni az iskolapadtól.
A CDT-t Amerika legbrutálisabb vándorútjaként tartják számon, engem pedig leírhatatlanul vonzott a kihívás, a meseszép látvány, és a világon egyedülállónak számító túrás közösség.
A CDT milyen jellegű túra, mesélsz kicsit róla azoknak, akik nem ismerik?
A Continental Divide Trail egy közel 5000 kilométer hosszú túraútvonal mely a mexikói határtól indul és 5 államon keresztül kanyarog egészen Kanadáig. Az ösvény szinte teljes mértékben a vadonban vezet, átlagosan hetente egyszer keresztez aszfaltozott utat. A túrázó ekkor tud elstoppolni egy településre pihenni, zuhanyozni, ruhát mosni, és ellátmányt vásárolni a következő 5-7 napos szakaszra.
Hogyan készültél fel rá?
Rengeteget túráztam Magyarországon, ez fizikailag többé-kevésbé felkészített, illetve készítettem magamnak egy to-do listát melyet gyakran olvasgattam, amikor a feladáson gondolkodtam.
Mi volt a CDT alatt a legnehezebb pillanat?
Pillanatok sorozata inkább, volt 2-3 nagyon nehéz hónapom. Gyakran szerettem volna a könnyebb utat választva feladni és örökre búcsút inteni a viharoknak, a dermesztő éjszakáknak, a vadállatoknak és az alkalmankénti éhezésnek.
Nagyon hálás vagyok magamnak azért, amiért nem tettem.
Milyen érzésekkel, gondolatokkal tértél haza?
A haza fogalma például teljesen átformálódott. 5 hónap alatt hozzászoktam, hogy sátorban ébredek és a hegyek között élek. Ha elfáradtam aludtam, ha megéheztem főztem egy adag dehidratált ételt, ha boldog voltam nevettem, ha szomorú voltam akkor pedig sírtam. Az élet végtelenül egyszerűnek tűnt annak ellenére, hogy minden nap 30-50 kilométert gyalogoltam egyedül sivatagon és hegyeken át, 5-6 napi ételt cipelve a hátamon.
Miután Magyarországra értem észrevettem néhány apró változást, például: sokkal rugalmasabban állok a mindennapjaimhoz, általánosságban nyugodtabb vagyok, tudatosabb döntéseket hozok, nőtt az önbecsülésem és nem tulajdonítok akkora jelentőséget tárgyak birtoklásának, mint korábban.
Mi lesz a következő kihívás?
Remek kérdés! A következő hónapokat a szakdolgozatom megírásának szentelem, hosszabb túrát jelenleg nem tervezek, de magamat ismerve ez (ha időm engedi) gyorsan változhat.
Nagyon örülök, hogy alkalmam nyílt végigjárni a CDT-t és remélem, hogy lesz még lehetőségem Mexikótól Kanadáig túrázni.
Fotók: Alberti-Hamlet Nóri
