Mióta tölt be fontos szerepet az életedben a gasztronómia és a főzés?
Anno amikor beiratkoztam a Miskolci Egyetem geográfus szakára, még abszolút nem főztem otthon és sütögetni sem szerettem. Bár tetszett az egyetem, de három év után úgy láttam, hogy ez a pálya mégsem annyira nekem való, és akkor kezdtem el főzni egyfajta kompenzálásként, hogy valamiben megtaláljam magam. Aztán a mozgás volt a következő lépés, elkezdtem sportolni és rájöttem, hogy az étkezés is nagyon fontos, és a klasszikus magyar ételek nagyon zsírosak, ezért elkezdtem magamra főzni és szerintem valahogy innen indult ez a főzős vonal nálam.
És mi a helyzet a süteményekkel?
Végül nem fejeztem be az egyetemet, elmentem egy OKJ-s tanfolyamra, ahol két éven keresztül idegenvezetést tanultam, és utána Spanyolországban idegenvezettem is. Utána felköltöztem Budapestre és akkor jött egy olyan hullám, hogy elkezdtem kávézókban dolgozni és kísérletezgetni. Volt, amikor mézeskalácsokat sütöttem és karácsonykor kis csomagban árultuk őket. Nagyon sokféle torta volt, kóstolgattunk, néha szülinapokat is rendeztünk és azokra az alkalmakra is én sütöttem. Így szépen lassan felépült az egész sztori: vettem egy fényképezőgépet és létrehoztam a blogomat, a Sütigolyót.
Tanultál valahol fotózni?
Nem, de akkor még alig volt itthon gasztro oldal, az emberek többnyire Mautner Zsófit és Stahl Juditot ismerték csak, és a telefonok sem olyanok voltak, mint ma. Úgyhogy elkezdtem magamtól kitanulni a fényképezést, ami végül egy szenvedélyemmé vált.
Hogyan kerültél a Street Kitchen-hez?
Fördős Zé tesója, Peti talált meg Instagramon, hogy új arcokat keresnek, akik akár otthon, akár bent a stúdióban főznének a műsorban. Aztán pár nap múlva végülis fixen, mindennap ott voltam. Ennek már lassan hat éve és jövőre pedig már tíz éves lesz a Street Kitchen.
Jól tudom, hogy baristának is tanultál?
Igen, barista is vagyok, de dolgoztam már fogászaton, marketingesként, úgyhogy elég sok mindenben kipróbáltam magam. Én olyan típus vagyok, akit mindig a dolgok kreatív része érdekel. A barista képzés kapcsán is arra pörögtem rá, hogy az elméleti rész során megtanulhattam a kávé történetét, ami nagyon érdekes volt, a gyakorlatban pedig a latte art vonzott. Tehát, hogy hogyan tudsz tejhabbal díszíteni, szinte végig azt vártam, hogy mikor adják a kezembe a habosítót, hogy kipróbálhassam.
Az a képeidről is egyértelműen látszik, hogy szeretsz utazni. Van kedvenc úti célod?
Régebben nagyon keveset utaztam, mert nem volt megfelelő baráti társaságom hozzá. Aztán négy-öt éve egyszer csak gondoltam egyet, hogy miért ne utazhatnék el egyedül valahová? Emlékszem, hogy nagyon olcsón kifogtam egy repjegyet Berlinbe, elmentem három éjszakára, és rájöttem, hogy tök jó egyedül utazni. Talán pont a berlini út miatt, mert ez volt az első egyedül utazós élményem, a város nagy kedvencem lett. De nagyon sok helyen jártam már kisebb európai utak, hosszú hétvégék során.
Szerepel bármilyen bakancslistás hely a tervek között?
Japán és Thaiföld rajta van a bakancslistán, viszont még nem érzem elég bátornak magam ahhoz, hogy ekkora utakat bevállaljak egyedül. De Írország, ahol nemrég jártam, is bakancslistás volt. Oda ismeretlenekkel együtt mentem és nagyon jó élmény volt: sokat túráztunk hátizsákkal a hegyekben.
Szereted gasztro szempontból is feltérképezni a helyszíneket? Bátran kísérletezgetsz újdonságokkal?
Persze, még az utazás előtt hosszasan keresgélek a neten, hogy mit ajánlanak a helyiek, vagy az Instagramon képek alapján szoktam lementeni a szimpatikus helyeket. Szeretek kísérletezgetni is, főleg sütiket, ez egyfajta inspirációt is ad. Például ha van valami új fűszer, akkor akár egy korábbi receptbe is bele tudom építeni és kicsit átalakítva tudok valami újat létrehozni.
Három éve megjelent A nagy sütiskönyv, amivel egy nagy álmod vált valóra.
Igen, sokat dolgoztunk azon a könyvön és a receptek nagyobb részét is én írtam. Nemrég megjelent a Megúszós sütiskönyv is, aminek a készítése során szakmai vezető voltam, de A nagy sütiskönyvet jobban hozzám kötik az emberek, talán mert én vagyok a borítón. Nagy álmom még, hogy egy teljesen saját készítésű könyvem is megjelenjen egyszer, amit teljes egészében én írnék, stylingolnék és fényképeznék, de azért ez egy elég nagy falat, amit hosszú távon azért szeretnék megvalósítani egyszer.
Biztos sokan kérdezik, hogy mivel a munkád és a mindennapjaid része a sütés-főzés és kóstolgatás, hogyan tudsz mégis ilyen fitt maradni?
Sosem voltam az az aktív sportoló típus, de szerettem csoportos órákra járni és az egyik oktatóm kettlebell óráit nagyon megszerettem. Most sajnos január óta van egy vállsérülésem, úgyhogy emiatt volt egy kis kimaradás az utóbbi időben, de otthon azért próbálok edzeni, és nemrég indultunk egy futóversenyen váltóban az SK csapattal. Szeretnék újra visszatérni a sporthoz, de amúgy is eléggé aktív életet élek, nem egy irodában ülök, hanem a konyhában rohangálok, utána ide-oda szaladok, mindig van valami intéznivaló. És persze a genetika, biztos az is sokat számít.
Az elmondottak alapján egyértelmű, hogy sok területen kipróbáltad már magad. Te miben méred a sikert?
Mindig az az ember voltam, akinek nem volt sok önbizalma, és amikor mások dicsértek a sikereim miatt, akkor örültem neki, de azon gondolkoztam, hogy mi legyen a következő lépés. Mindig többet és többet akartam. Aztán az utóbbi egy-két évben elkezdtem tényleg élvezni a sikert, tehát kisebb célokat tűztem ki magam elé és ha elértem valamit, amivel szintet léptem, tudtam örülni is neki. Ilyen volt például A nagy sütiskönyv is. Számomra az a siker, hogy az emberek szeretik azt, amit csinálok. Alapvetően ezért is kezdtem bele és nagyon jó olyan visszajelzéseket kapni, hogy úgy érzik, hogy ha az én receptemet követik, az már egy garantált siker, mert akkor az biztosan jó lesz a sütemény. Én alapvetően elég precíz és maximalista vagyok, és ez ebben a formában köszön vissza számomra.
Van kedvenc sütid?
A piskótatekercset szoktam mondani, mert annak ellenére, hogy ez egy egyszerű sütemény, azért nehéz úgy elkészíteni, hogy tényleg szaftos és tökéletes legyen. De a somlói galuskát is nagyon szeretem. Vagy az islert. De egy pisztáciás vagy kakaós csigára is azt tudnám mondani most hirtelen, hogy az a kedvencem. Úristen, tényleg nem tudok választani!
A saját receptkönyvön túl mik a terveid a jövőre nézve?
Gondolkodom egy saját hely nyitásán is, mert nagyon sokan keresnek meg azzal, hogy mennyire szeretik a sütijeimet és bírnak engem is, mert a képernyő és az írásaim alapján valamiért azt gondolják, hogy jó fej vagyok. De ez még nagyon távlati terv, ami bármikor változhat és lehet belőle valami egészen más. Apró tervek mindig vannak a cikkekkel, a magazinnal és új könyvekkel kapcsolatban.
Közeli útiterv esetleg?
Nemsokára lesz a szülinapom és Portóba megyünk. Portugália az egyik kedvenc desztinációm egyébként, Lisszabonban már háromszor voltam, gyönyörű a környék, az óceán és finomak a kaják. Ami tervben van, de talán még nagyobb falat lenne, az Kuba. Egyelőre csak ízlelgetem, mint opciót, aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.
Nóri instagram oldalát itt találjátok.
Borítókép és torta fotó: Szilágyi Nóri
