Ezekhez hasonló kérdések juthattak eszembe, amikor először olvastam a Kollektív-es lányok eseményének leírását. De honnan volt szerencsém mindehhez?
A nevem Hartyányi Panni, és én nyertem a kapcsolódás hívószóra meghirdetett írói pályázaton, amit Rami, Julcsi és Dóri szerveztek pár héttel ezelőtt. Ezen megtisztelő cím viselőjeként a lányok meghívtak, hogy vegyek részt én is az első eseményükön az Eco-office közösségi terében.
Az esemény fő témája tehát: Kapcsolódj magaddal, kapcsolódj a világgal! Először talán eszünkbe juthat, hogy százszor át- és lerágott csont már arról beszélni, milyen fontos, hogy önmagunkkal rendben legyünk, főként összhangban. Ez egészen addig a percig igaz is, amíg először meg nem tapasztaljuk annak erejét, hogy milyen az igazi, őszinte önmagunkként járni a világban.
A kérdést négy meghívott vendég előadásai nyomán jártuk körbe. Először a Kedves Idegen Instagram fiók megalkotóját, Virovecz Annát hallgattuk meg, aki főként erőszakmentes kommunikációval foglalkozik – a randiappok és randizás változatos bájai mellett. Anna megosztotta velünk személyes tapasztalatait az ismerkedés nehézségeiről, és arról, hogy miért fontos ezekben a helyzetekben is a kommunikációnkra és igényeinkre nagyon odafigyelni. Mi több, ki is mondani azokat. Az erőszakmentes stílus lényege abban rejlik, hogy nem fogalmazunk meg értékítéletet, pusztán a tényeket közöljük. Így sokkal egyenesebbek is vagyunk. Valamint nem kell lefutnunk azokat a kötelező, de egyébként fölösleges köröket, amik végül javarészt ugyanoda vezetnének.
Anna gondolatai és egy kis szünet után irodalmi vizekre eveztünk Jakobovits Kitti irodalomterapeutával, aki bemutatott nekünk egy terápiás módszert érzelmek feldolgozására. Konkrét példákat hozott nekünk, hiszen két csoportján, és az azokban feldolgozott két versen keresztül beszélt nekünk többek között a kötődések formáiról.
Sokunk számára biztosan új információ volt például, hogy megkülönböztetünk hiánymotivált és növekedésmotivált kötődési típust. Az előbbire az jellemző, hogy az adott fél a párjában keresi mindazt, ami belőle hiányzik. Tehát a másikkal pótolja ki azokat a lyukakat, amelyeket magában hordoz. Ezzel szemben a növekedésmotivált szeretet vagy kötődés során a felek nem egymásban keresik a hiányzó darabokat, annak örülnek, ami már amúgy is adott.
Kitti elgondolkodtató bemutatója után következett Lazaridisz Georgina, aki a termékenységtudat szakértője. Ezt mi sem jelzi jobban, minthogy saját, Ciklusszinkron nevű applikációjával már hónapok óta segít a nőknek abban, hogy a testtudatuk megerősödhessen, és a saját ciklusuk szakértőjévé válhassanak. Gina példamutató nyitottsággal és természetességgel beszélt nekünk egy olyan témáról, ami a mai társadalmunk nagyrészének még szinte mindig teljesen tabu. Pedig a közönség soraiban szép számmal ültek férfiak is, mégsem volt furcsa, hogy a nők életét átszövő hormonális sajátosságainkról hallhattunk.
Gina erőt adó szavai után ismét egy kis szünet következett, ahol finom humusz-falatkákkal tudtunk feltöltődni. És persze többen kávéval is feltankoltunk az utolsó blokk előtt.
Utólag talán feleslegesnek ítélném a kávét, ugyanis a nap zárásaként Stekler Tamás transzperszonális coach felvillanyozó előadása következett. Ugyan villanyt emlegetek, de Tamás pontosan a személyiségünknek azon leválasztott, árnyékban lévő részeiről beszélt, amiket sokszor tagadni kívánunk. Tamás – a rendkívül kreatív, papírból készült – plakátjaival alaposan körbejárta a személyiségünk mélységeit. Azokról a részeinkről beszélt, amelyeket sötét sarokba szeretünk rejteni, hogy mi se nagyon lássuk. Pedig ezek pont ugyanolyan alkotói nagy egészünknek, mint az önéletrajzunkban feltüntetett erősségeink. Tamás árnyékmunkával kapcsolatos előadása számomra az önszeretetről szólt. Mely szerint nincs jónak vagy rossznak ítélhető részünk, hiszen mindegyik mi magunk vagyunk.
Viszont ezen hasznos tudásanyaggal, amit belepakolhattunk a „hazaviszem” táskáinkba még nem indultunk el. Az előadók ugyanis voltak olyan kedvesek, hogy felajánlottak egy tréningen vagy konzultáción való részvételi lehetőséget a jelenlévők közül egy-egy szerencsésnek. Mindezek után azonban nem volt más hátra, minthogy a lányok lezárják az eseményt, megköszönve nekünk a részvételt.
Pedig mi lehettünk csak igazán hálásak nekik, hiszen egy délelőttbe olyan épülést szerveztek nekünk, amire még sokáig vissza-vissza utalhatunk magunkba. Így hát, a csajok őszinte örömét és mosolyait zsebre téve hagytuk el az Izabella utcát. Immár egy térképpel az agyunkban – magunkhoz kapcsolódóan.
