fbpx

Hol háziasították először a macskákat és hogyan hathat ez bizonyos betegségekre?

A macskagének feltárják, hogy a mezőgazdaság feltalálása hogyan kötötte össze a macskákat az emberekkel az ókori Mezopotámiában, ami aztán a macskafélék világméretű migrációjához vezetett.
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Közel 10 000 évvel ezelőtt a Termékeny Félholdban, a Közel-Keletnek a Tigris és az Eufrátesz folyók közötti területein megtelepedő emberek először váltak vadászó-gyűjtögető gazdálkodóvá. Szoros kapcsolatot alakítottak ki a rágcsálóevő macskákkal, amelyek ősi kártevőirtóként tevékenykedtek a társadalom első civilizációiban.

A Missouri Egyetemen végzett új tanulmány szerint ez az életmódváltás az emberek számára egy igazi katalizátor volt, amely elindította a világ első macska háziasítását is. Ahogy pedig az emberek elkezdtek utazni a világban, magukkal vitték új macskabarátaikat is.

Leslie A. Lyons, macskagenetikus és Gilbreath-McLorn professzor az MU Állatorvosi Főiskola összehasonlító orvostudományának professzoraként gyűjtötte és elemezte a macskák DNS-ét az egykori Mezopotámia területén és környékén, valamint Európa, Ázsia és Afrika vidékein. 

„Az egyik fő DNS-jelző, amelyet tanulmányoztunk, a mikroszatellita volt, amely nagyon gyorsan mutálódik, és irányt ad a közelmúltbeli macskapopulációkról és a fajták fejlődéséről” – mondta Lyons. „Egy másik kulcsfontosságú DNS-jelző, amelyet megvizsgáltunk, az egypontos nukleotid-polimorfizmus volt, amely segít feltárni a macskák több ezer évvel ezelőtti ősi történetét. Mindkét jelző tanulmányozásával és összehasonlításával elkezdhetjük összerakni a macskák evolúciós történetét.”

Lyons hozzátette, hogy bár például  a lovakat és a szarvasmarhákat más-más időpontokban háziasítottak a világ különböző részein, a tanulmányban szereplő macskagenetikai elemzés erősen alátámasztja azt az elméletet, hogy a macskákat valószínűleg először csak a Termékeny Félholdban háziasították. Miután a macskagének nemzedékeken át öröklődnek, a nyugat-európai macskák genetikai felépítése például már messze eltér a délkelet-ázsiai macskákétól. Ezt a folyamatot „távolság általi izolálásnak” nevezik.

A macskákat tulajdonképpen félig háziasítottnak nevezhetjük, mert ha szabadon engednénk őket a vadonba, valószínűleg továbbra is kártevőkre vadásznának, és természetes viselkedésüknek köszönhetően képesek lennének túlélni és párosodni maguktól” – mondta Lyons. „A kutyákkal és más háziasított állatokkal ellentétben, a macskák viselkedését nem igazán változtattuk meg a háziasítási folyamat során.”

Orvosbiológia és a macskák háziasítása

Lyons, aki több mint 30 éve kutatja a macskák genetikáját, azt mondta, hogy az ehhez hasonló kísérletek is egy még fontosabb cél részei. A macskákat orvosbiológiai modellként használhatjuk olyan genetikai betegségek tanulmányozására, amelyek az embereket is érintik, mint például a policisztás vesebetegség, a vakság és a törpeség. 

„Az összehasonlító genetika és a precíziós gyógyászat kulcsszerepet játszik a „One Health” koncepcióban, ami azt jelenti, hogy bármi, amit tehetünk a macskák genetikai betegségeinek tanulmányozása érdekében, hasznos lehet egy nap ugyanazokban a betegségekben szenvedő emberek számára. – mondta Lyons.

Pályafutása során Lyons macskatenyésztőkkel és kutatói munkatársakkal dolgozott olyan átfogó macska-DNS-adatbázisok kifejlesztésén, amelyekből a tudományos közösség profitálhat, beleértve a macskafélék macskagenom-szekvenálását a világ minden tájáról. Egy 2021-es tanulmányban Lyons és munkatársai megállapították, hogy a macska genomiális szerkezete jobban hasonlít az emberéhez, mint szinte bármely más nem főemlős emlősé.

„Erőfeszítéseink segítettek megállítani az öröklött genetikai betegségek vándorlását és továbbterjedését világszerte, erre az egyik példa a policisztás vesebetegség. A perzsa macskák 38%-a szenvedett ebben a betegségben, amikor először elindítottuk a genetikai tesztünket 2004-ben. – mondta Lyons. „Most ez az arány jelentősen csökkent a munkánknak köszönhetően, és általános célunk a macskák genetikai betegségeinek felszámolása.”

Jelenleg a policisztás vesebetegség egyetlen jól működő kezelése egészségtelen mellékhatásokkal jár, beleértve a májelégtelenséget. Lyons jelenleg a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem kutatóival dolgozik azon, hogy diétán alapuló kezelési kísérletet dolgozzanak ki a betegségben szenvedők számára.

„Ha ezek a kísérletek sikeresek, akkor lehetséges, hogy emberek is kipróbálhatják, mint egy természetesebb, egészségesebb alternatívát a májelégtelenséget vagy más egészségügyi problémákat okozó gyógyszer szedése helyett” – mondta Lyons. 

Forrás

Hirdetés

Instagram

HIRDETÉS

Kapcsolódó cikkek


Warning: Undefined variable $posts in /home/bodizhu1/public_html/_sites/kollektivmagazin/wp-content/themes/hello-theme-child-master/functions.php on line 32