Mesélj pár szót magadról, mivel foglalkozol, hogyan telnek a napjaid?
Kicsit munkamániásnak tartom magam, 7/7 dolgozom, de így tökéletes számomra. Vendéglátásban dolgozom már majdnem 10 éve. Jelenleg a Madhouseban vagyok pultos, ahol kézműves sörökkel foglalkozom, ezen kívül barista vagyok a Telep nevezetű helyen, ahol imádok lenni.
Ha ki akarok szakadni a mindennapokból akkor vagy lemegyek edzeni vagy biciklizem egyet a városban. Ha ez sem elég, akkor pedig meglátogatom a legjobb barátnőimet, akik sajnos nem a városban laknak, de így legalább ki tudok szabadulni a nagyvárosból kicsit és pár napot vidéken tölteni.
Milyen minőségben tartozol az LMBTQ közösséghez? Egyáltalán be kell sorolnunk magunkat bármilyen identitásba, vagy ez inkább csak egy béklyó?
Ez nehéz kérdés. Egy darabig leszbikusnak vallottam magam, aztán jött 2 év, amikor újra megpróbálkoztam férfiakkal, több-kevesebb sikerrel. Akkor úgy voltam vele, hogy én amúgy is az emberek személyiségébe “szeretek” bele, mindegy milyen nemű az illető. Aztán most eljött a pillanat, hogy újra egy hölgy mellett találtam meg a boldogságot, és el sem tudnám képzelni az életet mással, főleg nem egy férfi oldalán.
Én már nem szeretem magam besorolni sehova. Ahhoz, hogy kit és hogy szeretek, igazából senkinek semmi köze nincs. Nem is szeretem használni azt a jelzőt hogy leszbikus, akkor már inkább a meleg szót használom, de igazából azt se. Annyit szoktam mondani, hogy barátnőm van, vagy a lányok jobban érdekelnek. Szerintem ez sokkal szebb kifejezése annak, hogy melyik nemhez vonzódom vagy mi az identitásom.
Mi nehezebb ezen közösség tagjai számára? Önmaguk elfogadása, vagy a társadalommal való elfogadtatás? Vagy önmaguk elfogadása valójában pont a társadalom nyomása miatt nehéz, önmagában kevésbé lenne az?
Sokkal inkább saját magunk elfogadása. Nem egy ismerősöm volt/van, akinek sokkal nehezebb volt elfogadni saját magát es felvállalni azt, hogy meleg, mint a barátai, családtagjai számára. Szerintem a társadalomnak most már sokkal kevesebb beleszólása van ezekbe a dolgokba, azért szerencsére kezdünk egy elfogadóbb világban élni.
Téged ért bármilyen atrocitás emiatt akár a hétköznapjaid akár a munkád során?
Engem hál’ istennek nem. Soha nem titkoltam, hogy melyik nemhez vonzódom, és eddig mindenhol jól fogadták. Nyilván ilyenkor a saját viselkedésed és hozzáállásod is hozzátesz a dolgokhoz. Értem ez alatt azt, hogy nem állsz le smárolni a munkahelyeden és nem viselkedsz kirívóan, azért mert te meleg vagy, és kivételezzenek veled. Én ugyanezt elvárom a hetero kapcsolatoktól is. Számomra ezek túl bensőséges dolgok, ahhoz hogy mindenki tudtára adjam. Persze 1-1 puszi belefér, de a többi maradjon inkább otthonra, különben el is veszi azt a varázst, ami csak a kettőtöké.
Mit gondolsz, hogy áll most ehhez a kérdéshez a magyar társadalom? Javult a megítélés akár egy fikarcnyit is mondjuk az elmúlt 10 évben?
Jobban, mint 10 éve, lásd “Apa&Apu”, akiknek sikerült már a második gyermeküket is örökbefogadni. Haladunk szép lassan, de szerintem Magyarországon sose lesz olyan a helyzet mint mondjuk Amerikában, ahol elfogadták a melegházasságot.
Szerinted van az LMBTQ-n belül is olyan szélsőség ami hátráltatja az elfogadást a társadalomban? Én személy szerint például vegán voltam pár évig és ott is találkoztam olyan szélsőséges térítéssel, ami nagyon rosszat tett a vegán közösség megítélésének. Tény, hogy ez egészen más téma, de ezt tudom példaként felhozni, mint saját tapasztalat egy adott közösséggel.
Persze, mondjuk az egy szál tangában flangáló fiatalok a prideon. Mármint én értem, hogy az a lényeg, hogy elfogadjuk a másikat, de azért mindennek van határa. Nyilván ez marad meg mindenki fejében, hogy egy srác vagy lány magassarkúban, majdnem pucéran vonaglik a város közepén. Így elég nehéz elfogadtatni ezt az életvitelt. Közben meg ott a másik oldal, akik szeretnének gyereket örökbefogadni, de pont ezek miatt nem tudnak, vagy rengeteg időbe és pénzbe telik, mert alapból el vannak ítélve olyan emberek miatt, akik rossz benyomást keltenek az LMBTQ emberekről.
Véleményed szerint hogyan lehetne javítani a helyzeten? Mit tehetünk mi a hétköznapjainkban és felsőbb szinteken?
Fura szó ez a javítani, ez nem egy olyan dolog ami elromlott es meg kell javítani. El kell fogadnunk a másikat, úgy ahogyan ő élni akar, mást nem tudunk tenni. Szerencsére egyre több filmben és mesében jelennek meg az egynemű párok, mint természetes életforma, így talán könnyebb a jövő nemzedékének elfogadnia, hogy ez normális és nem valami betegség.
Végül, ha saját szavaiddal kéne megfogalmazni, mit mondanál, miért fontos az LMBTQ közösség tagjainak elfogadása?
Ők is emberek, ugyanúgy szeretnének élni elfogadásban, mint mindenki más. Én személy szerint szeretnék majd gyereket és családot, ezzel kétlem hogy egyedül lennék ebben a közösségben. Arról nem is beszélve sajnos, hogy hány fiatal nem tudja kezelni, azt hogy kirekesztik és inkább feladja az életet mások hibája miatt.
