Jessica Watson egy létező nő, aki idén tölti be a 30. életévét, de olyan sikereket ért már el az életben, amiket kevesen mondhatnak el magukról. Az ausztrál lány gyerekkora óta vitorlázott, majd egy szép napon a szülei elé állt azzal a tervvel, hogy ő lesz a legfiatalabb a világon, aki körbehajózza a Földet. Az előkészületek alatt rengeteg kritika érte a családot, elsősorban a média részéről. “Hogy lehetnek ilyen felelőtlenek a szülők? 16 évesen nem engedhetik ezt meg neki! Halálba küldik a gyereküket!” – csak, hogy néhány vádat felsoroljak azok közül, ami őket érte.
És ha belegondolok, egészen biztos vagyok benne, hogy én nem engedtem volna el a 16 éves lányomat X napra egyedül a végtelen óceánba. De Jessica szülei megtették, engedték a lányuknak, hogy valóra váltsa álmát. Számomra pedig nagyon inspiráló a története, és ajánlom mindenkinek. Még csak nem is muszáj a Netflixes adaptációt megnézni, Jessica könyvet is írt a történtekről, annak ellenére, hogy egyébként diszlexiával küzd gyerekkora óta. Nem mellesleg pedig dokumentumfilm is készült az útjáról 2010-ben, hiszen maga is videóblogolta az eseményeket. Így bőven van miből megismernünk őt.
A lány egyébként végül 210 nap alatt vitorlázta körbe a Földet, számos életveszélyes helyzetbe került, és voltak pontok, amikor biztosabbnak tűnt a halál, mint a túlélése. 16 évesen sikerült megdöntenie a rekordot, a világ legfiatalabbjaként hajózta körbe a Földet. Sydney-ben maga az ausztrál miniszterelnök várta, aki hősnek titulálta. Jessica azonban válaszában közölte, hogy ő nem hős, csak egy lány, aki rengeteget dolgozott azért, hogy megvalósítsa, amit akart.
Néhány szót a Jessica útja adaptációról
Bevallom, ha tudom előre, hogy dokufilm változat is van, akkor lehet inkább azt nézem meg, mert mégiscsak elképesztőbb azt látni, ami tényleg megtörtént. A sztori egyébként így is lenyűgöző szerintem, de valószínűleg a dokumentumfilm jobban átadja a mélységeket, ahogyan Jessica 210 napig teljesen egyedül létezett önmagával egy vitorláson.
A Netflixes változat sem rossz, én tényleg bőgtem rajta, és izgultam, hogy sikerüljön neki, de nyilván érződik egy kis hollywood-i vonal. Az irreális naplementék, a számítógépes bálnák stb. Viszont néhol nagyon szép látványvilág tárul elénk. Például egy jelenetben éjszaka jön ki a fedélzetre Jessica, az óceán vizén tükröződnek a csillagok, és egybefolyik az ég a vízzel, ami olyan volt, mintha az űrben lenne valójában.
Nekem viszont hiányzott kicsit az igazi nehézségek a bemutatása, amit ugyan érintett a film, de azt gondolom ennél keményebb momentumok is voltak, amit talán a dokumentumfilm jobban visszaad. Bár azt is elismerem, 210 napot 2 órában összefoglalni, nem könnyű.
Összességében azért mégis jól sikerült. Nekem pedig pont kellett a lelkemnek, hogy lássam, emberek mire képesek, ha valamit igazán szeretnének. Ezért ajánlom neked is a Jessica útját, akármelyik változatban is nézed meg, vagy olvasod el.
Borítókép: imdb
