Az elszálló infláció mindannyiunk havi büdzséjén érezteti a hatását, egy bevásárlás lassan másfélszer
annyiba kerül, mint egy éve, és ez sokunknak okoz fejtörést. Szerencsés vagyok, mert nem kell egyik
napról a másikra élnem, van tartalékunk, mégis két kisgyerek mellett aggaszt a hogyan tovább.
2 hónap alaposabb odafigyelés után rájöttem, hogy ez a kettő, vagyis a spórolás és a környezettudatos életmód tulajdonképpen nem korlátozza egymást, sőt nagyon is jól megférnek együtt. Mutatom, hogy én mire jöttem rá a kiadásaink regisztrálása közben.
Régóta nem hiszek abban, hogy a fenntarthatóbb élet csak a felső középosztály úri huncutsága, hiszen ki más engedhetné meg magának, hogy bambusz tányérokra cserélje az étkészletét, gyönyörű, de méregdrága kulacsokat vegyen minden családtagnak, és lebomló papírtörlővel takarítson. Mára sokkal inkább azt gondolom, hogy ezek az eszközök sokszor eltávolítanak a megoldástól, és inkább a greenwashing kategóriájába tartoznak.
Vagyis olyan dolgokat tüntetnek fel zöldként, amiknek a láttatottól jóval kisebb hatása van a környezetvédelemre, vagy szimplán nincs is rá szükséged, de ezzel a címkével jól el lehet adni őket. Szerintem gyakran a legkézenfekvőbb megoldások kímélik leginkább az ökoszisztémát, és nem új tárgyakra van ehhez szükségünk, hanem a nagyszüleink tudására. A nagymamámmal beszélgetve rengeteg olyan tipp, praktika jött elő, amik 50-60 évvel ezelőtt abszolút nem számítottak extrának, de kicsi az ökolábnyoma és nem utolsósorban pénzt is lehet vele megtakarítani. Ezeket és a saját tapasztalataimat gyűjtöttem össze a takarítással és az étkezéssel kapcsolatban, mert szerintem ez az a két terület, ahol a legkönnyebben, kisebb szemléletváltással is tudunk már spórolni.
Takarítás
A legegyszerűbb lépés, ha nem veszel minden takarítási részfeladathoz külön tisztítószert. Az ecet tényleg csodaszer. Én ezt használom vízkőoldásra, a csaptelepek tisztítására, a tükrök fényesítésére, ablakpucoláshoz, a felmosóvízbe fertőtlenítés céljából, sőt öblítő helyett is szoktam ecetet önteni a mosógépbe, hogy frissebb illata legyen a ruháknak.
Ha nem akarom, hogy intenzív ecetszag terjengjen a lakásban, egy üvegbe beleteszem a már kifacsart citrom vagy narancs héját, felöntöm ecettel, egy hétig érlelem, majd leszűröm és ezt a megszelídített illatú egyveleget keverem össze vízzel 1:4 arányban. Egy flakon ecet ára 400 Ft, míg egy olcsóbb ablaktisztító folyadék vagy fürdőszobai tisztítószer 800- 1200 Ft. Zero waste blogokon látni, hogy a házi tisztítószert jól kinéző szórófejes üvegekbe töltik, és felmatricázzák. Ez valóban nagyon esztétikus, de ha épp nem adnál ki erre plusz pénzt, simán jó lesz, ha egy kiürült spriccelős flakont kimosol, és ebbe töltöd bele a keverékedet.
A citrus héjakkal szuper jól lehet tisztítani a fém felületeket. A mosogatótálcát, főzőlapot ha átdörzsölöd vele, villámgyorsan eltünteti a foltokat és jól fényesít. Emiatt a fagyasztóban gyűjtöm a kifacsart fél citromokat, és szükség esetén csak előkapom.
A másik hasznos és filléres tétel a szódabikarbóna. Én ezzel szoktam beszórni a sütő belsejét, kicsit súrolom és rajtahagyom fél óráig, hogy utána könnyen letörölhessem a ráégett foltokat. Elvileg fehéríteni is lehet vele a mosógépbe öntve, de ezt még nem próbáltam. Fontos viszont, hogy a szódabikarbónát és az ecetet csak a legritkább esetben érdemes keverni, mert felpezsegve egymás hatását gyengítik: a szódbaikarbóna lúgos hatása és az ecet savassága semlegesítik egymást.
Kizárólag akkor szoktam vegyíteni őket, ha kifejezetten a pezsgésre van szükség, például a lefolyó tisztítására: az eldugult csőbe szórok szódabikarbónát, öntök rá ecetet, majd forró vízzel öblítem le. Makacs dugulást ez nem fog eltüntetni, de amivel a boltban kapható szerek elbánnak, azt ez a praktika is megoldja.
Az ablakpucoláshoz régen több tekercsnyi papírtörlőt használtam el, pedig valójában egy régi póló vagy egy kiselejtezett konyharuha is tökéletesen alkalmas erre a célra, és itt megint nyerhetünk egy kisebb összeget.
Évekkel ezelőtt álltam át arra, hogy mosótojással mosok, így azóta gyakorlatilag nem költök mosószerre, az első csomaggal kapott utántöltő gyöngyök még kitartanak, nem kellett újat venni. Ha úgy tapasztalom, hogy a fehér ruhák kezdenek beszürkülni, mosószódát adok még hozzá, és ez így hatásos és olcsó kombináció. Folttisztításra pedig- ami egy olyan családban, ahol két 5 év alatti gyerek van, gyakorlatilag mindennapos feladat- marhaepe szappant használok. Ezzel át kell kenni a foltokat, mosásig rajtuk hagyom, nem dörzsölöm és öblítem ki külön, hanem simán a mosógépben kimosom őket.
Étkezés
A másik nagy terület pedig az étkezés, főzés, ahol szerintem nem feltétlenül olcsó receptekre van szükség, hanem egy látásmódra, amit tényleg mindennap alkalmazunk. Ennek a két legfontosabb eleme a szezonalitás és a teljeskörű felhasználás.
Szezonalitás alatt azt értem, hogy nagyon törekszünk arra, hogy azt együk, ami az adott időszakban megterem helyi körülmények között vagy eltárolható. Idén szerencsénk volt, mert az enyhe ősz miatt a paradicsomok még egészen októberig teremtek, beértek, viszont innentől kezdve mi lemondunk róla, és helyette eszünk retket, újhagymát, mindenféle most termő, a hideget is bíró salátát. Egyik új felfedezésem például a „hóbanzöld” nevű zöld levélke, ami kinézetében a rukkolára hasonlít leginkább, az íze pedig kellemesen tormás. Emellé jöhetnek a változatosság kedvéért a fermentált zöldségek: savanyú káposzta, fermentált retek, répa, a paletta nagyon széles. Sokkal olcsóbb ebből megvenni egy üveggel, mint egy doboz spanyol paradicsomot vagy argentin uborkát.
A gyümölcsök esetében nehezebb a helyzet, kisebb a választék. Az almát gyakorlatilag tél végéig el lehet tárolni, így hazai almát sokáig lehet jó áron találni a piacokon, de itt mi is elcsábulunk a déli gyümölcsök irányába is. Arra próbálok figyelni, hogy már egyre több korábban egzotikusnak számító gyümölcsöt lehet helyi forrásból megvenni, például a magyar kiwi vagy datolyaszilva a termési időszakban ízletesebb, mint az importált társaik, és az áruk is kedvezőbb.
A szezonalitást úgy is igyekszem kihasználni, hogy amikor valaminek épp csúcsidőszaka van, abból nagyobb mennyiséget veszek, és eltárolom. Például fagyasztottam áfonyát, epret nyáron, ez most jól jön a reggeli zabkásákba, főztem be lekvárokat, hogy azt se kelljen most csillagászati áron venni a palacsintához, de ha valakinek van egy jó hűvös pincéje, ott a répát, krumplit is simán raktározhatja hónapokig.
Persze, nálunk is előfordul, hogy a gyerekek kitalálják decemberben, hogy ők nagyon szeretnének paradicsomot enni vagy málnát. Ilyenkor elmagyarázom nekik, hogy az most nem terem, legközelebb majd tavasszal, nyáron fog újra nőni, így most mást kell választanunk. Igen, van, hogy kiakadnak ezen, de mégis kifizetődőnek érzem, hogy ezt a szemléletet tanítjuk nekik évek óta, mert a 4 és fél éves már van, hogy megkérdezi magától, hogy Anya, most terem még szőlő vagy majd jövőre lesz újra?
Ezek mellett pedig nagyon ügyelek arra, hogy ne kelljen ételt kidobni. A kiadások mérséklésének jó módja, ha figyeled a boltokban vagy az online vásárlásnál a szavatosági időket. A néhány nap múlva lejáró termékeket rendszeresen lehet 20-30%-os kedvezménnyel megvenni, és ezzel két legyet üthetsz egycsapásra: amellett, hogy a pénztárcád kíméled, a fenntarthatóságért is teszel, mert az áruháznak nem kell kidobnia a lejáró élelmiszert. Próbálok úgy gondolkodni, hogy ha valamilyen megmenthető élelmiszert találok, akkor ahhoz igazítom az aznapi, másnapi receptet.
Ha pedig ez nem sikerül, mehet az alapanyag a fagyasztóba. Ugyanígy, ha nem fogy el az étel, mert harmadjára már senki nem akar belőle enni, lefagyasztom. Többször mentett már ez meg, amikor se időm, se energiám nem volt főzni. A másik lehetőség, hogy új ételt kreálok a maradékból. Egy szelet kihűlt sütőtökből tejjel, kávéval, kis fahéjjal, szegfűszeggel és mézzel összeturmixolva csodás melengető pumpkin spice latte lett tegnap, a reggel meghagyott zabkásából reszelt almával, mogyoróval, csokidarabokkal felturbózva 10 perc sütés után kész a tízóraira való zabkeksz. A húslevesből megmaradt főtt répa, karalábé, krumpli simán lehet vacsorára zöldségfasírt, a sült karfiol pedig pürésítve, tejföllel, mustárral, fűszerekkel keverve szuper krémmé változtatható.
A húsokból próbálom nem csak a legnépszerűbb, nemesebb részeket megvenni. Fenntarthatatlan, hogy mindenki csak csirkemellet egyen meg bélszínt. Nem véletlenül volt az a szokás még a múlt században is, hogy a hideg beálltakor levágtak egy disznót, és a család egész télen azt ette, minden részét felhasználva. A belvárosban nem nagyon tudok disznót vágni és tárolni, viszont azt meg tudom tenni, hogy egy egész konyhakész csirkét veszek meg, aminek a kevésbé népszerű részeiből főzöm a húslevest. Nálunk jellemzően a mell és a comb fogy el könnyen, a nyak, hát húsrészei megmaradnak, de ebből lehet csinálni szendvicskrémet, pástétomot, és így már a legfinnyásabbak (mint én) is megeszik.
A legutóbb bevezetett, és nekem legnehezebben kivitelezhető tippem pedig az, hogy minimalizálom a csomagolt édesség és nassolnivaló vásárlást. Ezekre legtöbbször akkor csúszok rá, ha rohanok, nem gondolkozok előre és már éhen halok, amikor a boltba érek. Ilyenkor landol a kosaramban néhány csoki vagy egy zacskó zöldségchips.
Ehelyett most azt próbálom, hogy a délelőtti játszóterezés-bevásárlás kör előtt nem csak a gyerekeknek teszek el tízórait, hanem magamnak is bedobok egy almát, hogy ne kopogjon a szemem már 11 órakor. Többször sütök itthon kekszeket, amik gyorsan elkészülnek, és az édességéhséget jól ellensúlyozzák vagy a krumpli héjából, répából, céklából sütök zöldségchipset, hogy legyen itthon ropogtatnivaló. Ezek az otthon készített nasik töredékébe kerülnek a bolti változatnak, és a csomagolással sem terhelem a környezetet.
Nektek milyen spórolós tippetek van, amivel a környezetért is tudtok tenni?
