A könyv többek között Polcz Alaine első házasságát mutatja be, és még a háború előtti időkben kezdődik, Kolozsváron. Egy alig 19 éves friss házas lányt ismerhetünk meg, aki fülig szerelmes férjébe, amit nem éppen úgy viszonoznak, ahogy elvárható lenne. Férje rideg, távolságtartó, alkoholproblémával küzd, amibe, ha lehet, rondít még jobban bele a háború.
A történet során végigkövethetjük, ahogyan a front átvonul a vidéken, nem kímélve semmit és senkit. Olyan megpróbáltatások érik Alaine-t és társait, amit még olvasni is nehéz, nemhogy átélni.
Az író módszeresen, és látszólag már könnyebben mesél a sorozatos, orosz katonák által elkövetett megerőszakolásokról és az utána lévő időszakról. A súlyos betegség, amelynek következtében később nem lehetett gyereke, egy életre megpecsételte a sorsát. De mire ez a könyv megíródott, talán egy feldolgozott traumáról beszélhetünk. (Már amennyire ezt fel lehet dolgozni.)
Majd a háborúval együtt Alaine házassága is véget ér. Az olvasó egy igazi dokumentarista regényt tarthat a kezébe, ahol a főhős pontosan, de bosszúvágy és harag nélkül számol be a vele történtekről. Tűpontosan látja kívülről a ma már abúzívnak mondható, minden szempontból borzalmas kapcsolatát, az erőszakot és a háború minden véres és fájdalmas részletét.
Mindez talán kellett ahhoz, hogy Alaine végül azzá váljon, aki, és igazi segítő szerepben élhesse hátralévő életét. Hiszen ha valaki, ő megjárta a poklot, és tudja milyen felemelkedni onnan.
