Ez a következtetés nem hathat újként, főleg a kamaszos szülők számára, azonban ez sokkal mélyebb következtetéseket is magával vonhat, mint azt elsőre gondolnánk.
Amikor a gyerekek felnőnek, és kiterjesztik társadalmi kapcsolataikat a családjukon túlra, az agyuknak is alkalmazkodnia kell ehhez a növekvő világhoz. „Ahogy a csecsemők ráhangolódnak az anyjukra, úgy a serdülőknek is van egy egész más hangmezőjük, amelyre át kell állniuk” – mondja Abrams, idegtudós.
Ő és kollégái 7-16 évesek agyát vizsgálták, miközben az anyjuk vagy ismeretlen nők hangját hallották. Annak érdekében, hogy egyszerűsítsenek a kísérleten, csak halandzsa szavakat, hangokat használtak: mint a teebudieshawlt, keebudieshawlt és peebudieshawlt. Ahogy a gyerekek és a tizenévesek hallgatták ezeket, agyuk bizonyos részei aktívvá váltak.
Abrams és kollégái korábbi kísérletei azt mutatták, hogy a 7-12 éves gyerekek agyának bizonyos régiói – különösen azok a részek, amelyek részt vesznek a jutalmak észlelésében és a figyelemben – erősebben reagálnak az anya hangjára, mint egy ismeretlen nő hangjára. „Serdülőkorban ennek éppen az ellenkezőjét figyelhetjük meg” – mondja Abrams.
Ugyanezekben az agyi régiókban a tizenéveseknél az ismeretlen hangok erőteljesebb reakciókat váltottak ki, mint a saját anyjuk hangja. Úgy tűnik, hogy az anyáról a másokra való áttérés 13 és 14 éves kor között történik.
De nem arról van szó, hogy ezek a serdülőkorban aktiválódó agyterületek nem reagálnak az anyára, mondja Abrams. Inkább az ismeretlen hangok egyre izgalmasabbá és figyelemre méltóbbá válnak.
És ennek pontosan így kell lennie, állítja Abrams. Az új emberek és helyzetek felfedezése a serdülőkor velejárója. „Amit itt látunk, az csak ennek a jelenségnek a visszatükröződése.”
Egyes kutatásokban megfigyelték, hogy a hangok erőteljes jeleket hordozhatnak. Amikor a stresszes lányok hallották az anyjuk hangját a telefonon, a stresszhormonjaik csökkentek.
A jelenlegi eredmények alátámasztják azt az elképzelést, hogy az agy megváltozik, hogy segítse az idővel és tapasztalattal járó új igényeket. Ahogy érünk, a túlélésünk egyre kevésbé függ az anyai támogatástól, és inkább a társainkkal való csoportkapcsolatunkon lesz a hangsúly.
Az még kérdéses azonban, hogy mennyire univerzális ez az idegi változás. A felfedezés ugyanis megváltozhat például a különböző anya-gyermek kapcsolatok tekintetében: függ a szülő stílusától, vagy akár ha elhanyagolás vagy visszaélés is történt a kapcsolatban.
Mindenesetre ez egy kapaszkodó lehet a szülők számára, hogy az agyunk így van bekötve, és ez egy természetes folyamat, amit át kell vészelni.
