Ahol felnőttem, vidéken is vannak cicáink, már szám szerint három macska. Mindig rajongtam értük, és a mai napig nehezen tudom eldönteni, hogy valójában őket vagy a kutyákat szeretem jobban. Mindenesetre eddig olyan tapasztalatom még nem volt, hogy négy fal közé vagyok zárva egy puha, tappancsos négylábú macsekkal, ugyanis a szüleim házánál a cicók a szabadban élnek.
Bucinudli, akire vigyáztunk, egy Pest megyéből mentett kandúr, elképesztően bújós, szeretetéhes, és ha lehet így mondani, egy kutyalelkű macska. Az egyik legkedvesebb elfoglaltsága, ha simogatják a hasát. Persze a jámborság mellett az ösztöneit sem nyomja el, és ha kedve szottyan, fürgén játszik a játékaival. Viszont gyönyörű lomha testével sose fitogtatta előttünk az erejét.
És hogy mit tanulhat a magam fajta, alkalmazkodó, simulékony, inkább introvertált személy egy macskától? Már írom is!
Adok időt magamnak, hogy megbízzak a környezetemben
Ismeritek azt az érzést, amikor egy teljesen új helyre kerültök, és kicsit meg kell „erőszakolni” magatokat azért, hogy megpróbáld jól érezni magad már az első pillanattól az adott társaságban? Na Bucinudli ennek pont az ellenkezőjét képviselte. Eleinte az ágyunk alól kukucskált, és csak néha dugta ki a fejét egy kis kobaksimire vagy jutalomfalatra. Mindez egészen addig tartott, míg biztosra nem ment, hogy jó helyre került. Hogy mi a tanulság? Minden új helyzetben bátran adj magadnak annyi időt, amennyire szükséged van! Feleslegesen és külső nyomásra ne hajszold bele magad semmibe. Persze a kaja más téma, ha étellel kínálnak, fogadd el!
Pihenés mindenek felett
Bár most kifejezetten nehezünkre eshet bármit is csinálni ebben a nyári kánikulában, főleg, amilyen gyorsasággal változik a hőmérséklet, vagyis alapból sokkal többet sziesztázhatunk, mint általában. De időjárástól függetlenül Bucinudli mindig annyit alszik, amennyit csak bírt. Kedvenc programom lett vele a hétvégi pihenés. Neki köszönhetően került előtérbe az én mindennapjaimban is a hesszelés, és az az opció, hogy hiába sorakoznak a teendők, ha a szervezetem úgy kívánja, hogy pihenjek akár csak 30 percig, akkor azt megadom neki. Igazán felfrissítő tud lenni!
A régi, feleslegesnek tűnő dolgok is lehetnek hasznosak
Sokszor hiányolok dolgokat az életemből, vagy sóvárgok egyes tárgyak iránt, amikre vágyom. De amikor Bucinudli a körülötte levő random dolgokkal (radír, papírgalacsin, zsebkendő) kezdte el szórakoztatni magát a játéka helyett, akkor jutott eszembe az a gondolat, hogy ideje lenne értékelnem azt, amim van, és azokból kihozni a legjobbat. Persze nem mondom, hogy ezek után soha semmit nem fogok vásárolni, de az biztos, hogy megyek egy kört a lakásban, és előveszem a rég nem használt dolgaimat, amik gyűlnek a sufninak nevezett szekrényben. Kitalálom, mire tudnám használni őket, ahelyett, hogy még több új tárggyal venném körbe magam.
Mindenki alkalmazkodjon hozzám, ne én hozzájuk
Voltak Bucinudli itt töltött ideje alatt olyan napok, amik egészen sűrűre sikeredtek, vagyis többször hagytuk magára. Viszont Buci nyugodt mindennapjait ez megzavarta, és sokat nyávogott az arcunkba, amit valahogy úgy fordítanék, hogy “üljetek már le a seggetekre, és vakargassátok a hasamat, ahelyett, hogy szaladgáltok össze-vissza”. Ebből pedig egyszerű a következtetés: legyenek mindig a saját igényeink a középpontban!
Útravalóul pedig csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy érdemes néha csak céltalanul szemlélni a környezetet, a változást, a reakciókat, legyen szó növényekről, állatokról, emberekről, hogy később inspirálódhassunk belőlük. Jelen esetben Bucimestertől tanultam, de bárki tud ugyanígy irányt mutatni. Köszi Buci, hogy nálunk voltál! <3
