Magyarország sajnos jócskán le van maradva a beszélt idegen nyelvek tekintetében. Nem kevés ember van, aki a hiányzó nyelvvizsgája miatt nem tudta átvenni a diplomáját – ezt most a vírus hatására számokban is láthattuk – és még ha van is róla papírja, aligha mer vagy tud megszólalni, ha olyan szituációba keveredik, ahol szükség lenne rá. Egy iskolákban, nyelviskolákban is oktató tanárt, Kisvarga Annát kérdeztem a miértekről, módszerekről, amik segíthetnek már egészen kiskorban megszerettetni a nyelveket a kicsikkel. És talán még velünk, felnőttekkel is.
Nyelvtanulás: mikortól?
Sokan arra esküsznek, hogy már az anyatejjel érdemes magukba szívni a különböző nyelveket a gyerekeknek, míg mások úgy gondolják, ráérnek, a gyerek az csak maradjon gyerek. Anna szerint, ezt számos tényező befolyásolja, például, hogy a célnyelvi országban vagyunk-e. Illetve hogy mik az adott keretek, tudatos nyelvtanulásról vagy nyelvelsajátításról beszélünk, hogyan értelmezzük a tanulást, mint fogalmat, és ez hogyan egyeztethető össze a gyerek személyiségével, életkori sajátosságaival.
„Nem létezik egy mágikus év, amikor bizony hozzá kell látni a nyelvtanuláshoz, habár bizonyítottan nagy mértékben befolyásolja az idegennyelv elsajátítás képességét, a kiejtést és a nyelvi kompetenciák ösztönös fejlődését, ha már a korai években célnyelvi környezetben, szinte észrevétlenül a mindennapok részévé válik az idegennyelv. Úgy gondolom, a kornál fontosabb a reláció, a pozitív kötődés kialakítása: szeresse meg a nyelvet a gyerek! Próbáljunk kialakítani egy érzelmileg is biztonságos környezetet, ahol a tanulás nem a szó szoros értelmében vett tanulás: a nyelv csak egy eszköz, amivel játszunk, éneklünk, táncolunk, futunk, barátokkal vagyunk, jól érezzük magunkat és ez minden, amit egy gyereknek csinálnia “kell””. – hangsúlyozza.
Bár tény, hogy idősebb korban már más és más kognitív képességeink vannak, folyamatosan változunk, így talán nehezebben érezhetjük a nyelvek elsajátítását is. Azonban Anna egy nagyon kedves példát is említett arra, hogy tanulni sohasem késő: „Tanítottam már zeneszerzőt Japánból, aki elhatározta, hogy minden álma megtanulni magyarul. Nyolcvan éves volt, szorgalmas, hatalmas érdeklődéssel, csupán egy hónap alatt rengeteget sikerült fejlődnie. A belső motiváció kulcsfontosságú, legyen a tanuló tizennégy vagy nyolcvan éves.”
Azonban semmiképp se akarjuk a gyereket rákényszeríteni a tanulásra, mert azzal csak az ellenérzést mélyítjük benne. Inkább igyekezzünk pozitív hozzácsatolásokat kialakítani benne az adott nyelvvel kapcsolatban. Ismerkedhetünk közösen új kultúrákkal, de az otthoni minták is meghatározóak tudnak lenni. Az érdeklődés és kíváncsiság gyakorlása csodákra képes.
Milyen módszert használjunk?
Nyilván mindenki találkozott már a különböző csodát ígérő módszerekkel, nyelviskolákkal, akik megígérik, pár hét alatt elsajátíthatunk egy nyelvet. Még csak energiát sem kell igazán belefektetnünk. Azonban Anna szerint ilyen csodás módszer egyszerűen nem létezik.
„Tanulók vannak. De ki is a tanuló? Miért van itt? Mik a félelmei? Mik a hobbijai? Pszichológiai szempontból irtó izgalmas maga a tanulási folyamat: vajon hova akarunk és hova fogunk eljutni? Én a kezdetek kezdetén szeretek készíteni egy analízist (needs analysis), aminek a segítségével kirajzolódnak a célok, a motivációk, az esetleges félelmek, erősségek, érdeklődési körök, korábbi tanulással kapcsolatos tapasztalatok”- mondta.
Miért tart itt a magyar nyelvoktatás?
Bizton állíthatom, amit a számok is igazolnak, hogy itthon sajnos gyenge lábakon áll a nyelvoktatás. Kevés óraszám, kevés tanár és sok gyerek. Hacsak nem nagyon szorgalmas, és mellette igazi nyelvzseni az illető, akkor külön tanár nélkül, elég kevés esélye van megtanulni az adott idegen nyelvet.
Anna szerint a legnagyobb probléma, hogy „a kooperatív tanulás, projektmódszer, személyre szabott oktatás, kiscsoportos nyelvórák, differenciált oktatás furcsa fogalmakként hangzanak és ritkán valósulnak meg a gyakorlatban. A módszertanok, feltételek nem igazodnak napjaink igényeihez, így nehéz eredményeket elérni.”
Saját tanulmányaira is visszagondolva, már az oktatás során fel lehet fedezni hiányosságokat. A gyomorgörcs, a felesleges magolás, tölteléktárgyak eltudják venni az ember kedvét, miközben a valóban fontos készségek nem tudnak fejlődni.
„Szerencsére volt több ellenpélda is, az egyetemi módszertani órákból például rengeteget merítettem. Ott értettem meg igazán, milyen egy facilitáló, pozitív közegben fejlődni, hogy merjünk játszani, jókedvűnek, felszabadultnak lenni, hisz ez a valódi táptalaja a fejlődésnek, tanulásnak. Hogy senki nem omnipotens, főleg nem a tanár, bátran kell kérdezni, elbizonytalanodni, merjünk kíváncsinak maradni. Én ezt az útravalót viszem tovább.” -emlékszik vissza.
Szóval összeségében kijelenthető, hogy nagyon összetett kérdés a nyelvtanulás. Sokan fogják arra, hogy nekik bizony nincs nyelvérzékük, holott talán az adott nyelvnek a logikája nem fekszik nekik, esetleg a tanulási módszerrel van probléma, vagy nem találták meg a számunkra megfelelő tanárt, segítséget a tanuláshoz. De semmiképp se adjuk fel, hiszen egy másik, idegen nyelvnek a tudása igazi hatalom és általa kinyílik a előttünk világ!
