Mi az a mozaikcsalád?
A mozaikcsalád vagy patchwork család egy olyan újraformálódott közösséget jelent, amely magába foglalja az egyik szülőt a gyerekeivel és az új társait és annak gyerekeit, családját. Ez a válás után a leginkább elterjedt családforma hazánkban is.
Így kapunk egy szép színes képet, amelyben bár nem mindenki vérrokona a másiknak, de ha minden jól megy, akkor legalább olyan erős a kötelék köztük. Persze nincs két egyforma család, így ezek számtalan formában létezhetnek, de az alapkiindulópont, hogy a közösség vérszerinti és nem vérszerinti emberek keverékéből áll össze.
Mik a nehézségek
Persze, azért mire eljutunk addig, hogy kialakuljon a harmónia, elég hosszú utat kell megtennie mindenkinek. Hiszen számtalan különböző ember összehangolására van szükség. Emellett az sem elhanyagolható, hogy a legtöbb esetben ahhoz, hogy egy mozaikcsalád létrejöjjön, azt meg kell előznie egy válásnak vagy szakításnak, tehát elég sok veszteség és trauma árnyékolhatja be a kezdeteket.
Kérdés, hogy a gyerekek hogyan élték meg a válást, mennyire képesek elfogadni az új párt és annak gyerekeit, illetve az ex mennyire tudja elfogadni a másik felet. Számtalan buktató létezik ebben a családformában.
Illetve az is megtudja nehezíteni az újrakezdést, hogy a szülőpár egyik tagja, innentől viszonylag limitált időt tud csak a gyerekekkel tölteni, illetve bekapcsolódni ebbe az új családba. Köznyelvben őket hívjuk hétvégi szülőknek, amely akadályozhatja a kötődés kialakulását, főleg, ha ez a fél azt látja, hogy közben egy új család van kialakulóban. Ezért érdemes már az elején lefektetni a szabályokat és nyíltan kommunikálni az igényekről, félelmekről.
Egy mozaikcsaládban a szerepek és kapcsolódások kesze-kuszák és mindent elölről kell kezdeni. Illetve nehéz lehet a pótszülők számára például, hogy hogyan tudnak beépülni a már kialakult minták és szokások közé, vagy hogyan tudják azokat újraírni, anélkül, hogy mondjuk a gyerekeknek ez kényelmetlen lenne.
Így legyünk egy család
Az első fázis a legkényesebb időszak, ekkor még mindenki keresi a helyét az új családban és megpróbálja feldolgozni a válás fájdalmát. Ezt felfoghatjuk egy gyászfolyamatnak is, ami egyaránt érinti a szülőket és a gyerekeket.
Fontos, hogy ilyenkor a két szülő, már nem mint társ működik együtt, viszont szülői mivoltuk megmarad. Lesznek pillanatok amikor egyedül kell döntést hozniuk, a másik nélkül, viszont ettől függetlenül, ha tehetik, vonják be egymást a gyerekekkel kapcsolatos teendőkbe, döntésekbe. Illetve ebben a szakaszban is különösen fontos, hogy átbeszéljük a dolgokat a gyerekekkel. Kommunikáljunk velük nyíltan és hallgassuk meg őket, így talán kevesebb ellenérzésük lesz a későbbiek során is. Fontos, hogy bármilyen módon is megy a leválás, mindig tartsuk tiszteletben a másik felet, és a gyerekek előtt sose szidjuk a másikat, ne állítsuk őket választás elé.
Ha a szülők képesek újra definiálni magukat és a szerepüket is a megváltozott helyzetben, akkor a következő lépés a friss kapcsolat lehet. Ez okozza majd a legtöbb fejtörést. A gyerekek elsőre biztos nehezen tudják, hogyan viszonyuljanak a kialakult helyzethez. Az új pár és annak esetleges gyerekei pedig szintén keresik ilyenkor helyüket a családban. Sokszor ütheti fel a fejét ebben az esetben féltékenység, és veszekedések is tarkíthatják ezt az időszakot. Ez olykor a folyamat velejárója. Ilyenkor egy fontos pont, hogy mindenki gondolja végig a szerepét a családban. Húzzuk meg a határokat, a pótanya vagy apa ne akarjon az édesanya vagy édesapa szerepébe lépni, viszont ne is zárjuk ki őket. Olyan határokat kell kialakítani, amelyek mindenki számára kényelmesek, ez viszont egyénfüggő.
Tartsuk észben, hogy ez egy hosszú folyamat, mire mindenki megtalálja szerepét és helyét az új családban. Próbáljunk nyitottak és elfogadóak lenni, mindig legyünk őszinték és kommunikáljunk egymással. Igyekezzünk sok időt együtt tölteni, hogy legyen alkalom megismerni a másikat.
Ne várjuk el, hogy mindenki egyből elfogadja és boldog legyen az új helyzettel. Gyerekek esetében biztosítsunk külön szobát, ha tehetjük, hiszen mindenkinek szüksége van a privát térre, és csak azért mert gyerekek, ne várjuk, hogy egyből összeszokjanak.
Ha úgy érezzük, nagyon nehezen megy az összecsiszolódás, a szerepek kialakítása és sok a feszültség, ne féljünk külső segítséget kérni, akár egy terapeuta személyében. A lényeg az, hogy a lehető legkevesebbet sérüljünk ebben a helyzetben. A cél ugyanis az, hogy egy harmonikus család jöjjön létre, ahol mindenki úgy érezheti, hogy nem elvett tőle ez a helyzet, hanem sokkal többet kapott: például még több embert, akiket szerethet és akik őt is szeretik.
