Anyukám
Örök harc a miénk. A legtöbbször annyira haragudtam rá, mint amennyire vágytam is a közelségére. Ambivalens érzések kötöttek hozzá, miközben mindennél jobban akartam, hogy legyen legalább valamilyen kapcsolatunk. Ahogy teltek az évek, és bennem is csillapodott a kamaszos düh, kezdtem megérteni őt. A döntéseit, az érzéseit, a félelmeit. Sok a közös bennünk, ami mostanra úgy érzem elég közel hozott minket egymáshoz. Csodálom, hogy olyan erős, hogy gyerekként is azt éreztem, elvinné a Földet is a hátán. Csodálom, hogy ennyi idősen is képes a változásra, és szembe tudott nézni saját magával. Csodálom, hogy közel 30 éve embereket ápol, és megtanított arra, hogy a munka sohasem büdös. Az egyike azon kevés embereknek, akik meg tudnak nyugtatni, ezért pedig mindig hálás leszek.
Nővérem
A kicsianyukám. Ösztönösen belé van kódolva a gondoskodás, mintha csak nővérnek született volna. Megvigasztalt éjjel, amikor sírtam, megtartotta a titkaimat, ha éppen arra volt szükségem. Mindig csodálattal lestem a mozdulatait, hogy éppen egy egyszerű rongyból varázsol babaruhát vagy más kiegészítőt. Tőle tanultam meg öltözködni, sminkelni és ő az, aki mindig képes emberivé varázsolni a hajamat. Megtanított az feltétel nélküli szeretetre, és szigorú is persze, ha éppen arra van szükség. Bármikor, ha együtt vagyunk, újra lehetek egy kicsit gyerek, az ő kicsi húga. Ezért mindig hálás leszek.
Nagymamám
Róla a legnehezebb írni, mert ez lesz most már a 3. anyák napja, amikor nem hívhatom fel, hogy Na szia mami, Rami vagyok! Mindig nevetett, hogy húszon pár év után is bemutatkozom a saját nagymamámnak. Ő volt a mi Omegánk. Ha van bennünk bármi jó, akkor az miatta van. Szigorú volt, de tele szeretettel. Ő tanított meg arra, hogy tanulni nem csak kell, de kötelesség, főleg ha megadatott. Utazni pedig a világ legjobb dolga: látni és megtapasztalni új dolgokat. Bárcsak te is bejárhattad volna a Földet! Összetartotta a családot, mert őt nem lehetett nem szeretni. Mai napig, ha rossz kedvem van, ha félek, automatikusan hiányozni kezd. Mert annyi melegséget árasztott, hogy abból mindenkinek mindig jutott egy kicsi. Hálás vagyok mami, csupán azért, hogy voltál és általad lehetek most én is: olyan, amilyen!