A rendező legújabb filmje – The French Dispatch – a hírek szerint július 24-én kerül majd először a mozikba. Mi már nagyon várjuk a tipikus Wes Anderson karaktereket, jelmezeket, kameraállásokat és –képeket, sokszor sötét humorú vicceket. Bár minden történetében van egy sztoriszál vagy egy szereplő, amitől a filmek külön-külön egyediek és szerethetőek, én most kiválasztottam a számomra három legkedvencebbet.
Kutyák szigete
Nagy állatbarátként nem volt nehéz dolga Wes Andersonnak, hogy lenyűgözzön engem ezzel a filmmel. De nem csak a szereplők és a képi világ, hanem a történet is jellegzetes. A Kutyák szigete egy igazán kedves történeten keresztül mutatja be a világ (sötétebb) árnyoldalait. De szerencsére itt is igaz a mondás, hogy a jó győz és a gonosz elnyeri méltó büntetését.
Adott egy árva kisfiú, akinek a kutyáját egy járványra hivatkozva száműzik egy szemétdombra, ahova a többi megbetegedett kutyát is kitelepítették. Persze ellenszer nincs, és az ebeket senki nem is akarja megmenteni. A főszereplő – Atari – elindul, hogy megkeresse kedvencét, hiszen ő volt az egyetlen barátja. A szemétszigeten aztán megismerkedik több kutyával is, és a végét nem írom le.
A lényeg, hogy Wes Andersonnak megint sikerült egy – A fantasztikus Róka úrhoz hasonlóan – egy igen erős és groteszk párhuzamot vonnia a valóság és a film között. Sőt bebizonyította, hogy a kutyák a leghűségesebb barátaink, akikre mindig számíthatunk.
Tenenbaum, a házi átok
A Tenenbaum, a házi átok szereplői közül legalább egyre biztosan te is azt mondod, hogy görbe tükröt tart neked. A derékba tört karrierű teniszező teniszező, a feleségét egy balesetben elvesztő kétgyerekes apa, aki azóta túlfélti a gyerekeit, és Margot, aki nem tud önfeledten boldogan élni, ráadásul házassága is unalmas. Ők mindhárman testvérek, és mindhárman korán, gyerekkorukban értek el sikereket. Richie teniszbajnokként, Chas cégvezetőként, az örökbefogadott Margot pedig híres drámaíróként volt számon tartva. Szüleik válása után a család szétesett, mígnem az Apa – Royal – halálos megbetegedésére hivatkozva szeretné az elvesztegetett éveket bepótolni. Olyan történettel állunk szemben, amiben különösebb tanulság nincs, de elvont sztoriszálak és feketehumor annál több.
Grand Budapest Hotel
Bár a film egyáltalán nem kötődik Budapesthez, azért mégis biztos vonzóvá tette a nézők számára szeretett kis fővárosunkat.
A film egy mézes-mázas szelet a benne szereplő cukrászda tortájából, míg a háttérben a második világháború zajlik. Kereshetjük a mélységeket, a miérteket, az összefüggéseket, de talán elég a történet felszínén maradnunk és a giccses vizuális elemeket úgy, ahogy vannak, élveznünk és elfogadnunk.
A főszereplő, Gustave úr a Grand Budapest Hotelben kezd concierge-ként dolgozni, és bejárja az összes lépcsőfokot ahhoz, hogy a szálloda igazgatója lehessen. De nem akárhogyan. A történet Gustave fiatal énjéről és az akkori hoteligazgató kalandjáról, szerelemről, és ahogy már említettem, mindeközben a háborúról szól. Ez alapján elkönyvelhetnénk klisének, de sokkal több, mint egy tipikus limonádéfilm. Wes Andersonnak ez a darabja is tele van váratlan fordulatokkal, szívhez szóló szálakkal és fekete humorral.
