Arsene Lupin kalandjairól Maurice Leblanc írt könyveiben. Az eredeti történetek az 1900-as évek elején játszódtak, Arsene pedig a korhoz illő úriember szerepében tetszelgett. Közben pedig főállású tolvaj volt, aki megtévesztett mindenkit a trükkjeivel. George Kay forgatókönyvírót aztán olyannyira megihlette az egykori elegáns bűnöző, hogy átültette a 21. századba, ami zseniálisan sült el, köszönhetően a tökéletes szereplő gárdának is. Arsene Lupin-t például Omar Sy alakítja, aki az Életrevalókban már belopta magát a szívünkbe, és ez a karakter is remekül áll neki.
Mi a storyline?
Adott a főszereplőnk, Assane, akinek édesapját átverte egy gazdag fickó, ezért börtönbe került. Abban az időben kevés tisztelet érte e feketebőrűeket, az édesapa pedig nem bírta a megszégyenítést, így a börtönben végzett magával. Assane gyerekként kapta az első Lupin könyvet. Ebből ihletet merítve egész életét annak szenteli, hogy megbüntesse azokat, akik igazságtalanul bánnak másokkal, miközben további történeteket ismer meg az egykori tolvajról. Mikor pedig felnőttként rájön, hogy mi történt valójában édesapjával, megfogadja, hogy bosszút áll a nagy hatalmú Pellegrini-n, aki annak idején lecsukatta. Ennél többet viszont nem árulhatok el, mert az bizony már spoiler lenne!
Mitől olyan izgalmas a Lupin?
Őszintén szólva, én a brit Sherlock óta nem nagyon találkoztam krimivel, ami ennyire behúzott volna. Talán a One volt még egy kivétel, ami szintén borzasztóan izgalmas volt. Igaz, a Lupin mindössze 10 részből áll, de azt viszonylag rövid idő alatt ledaráltam, és a közepénél még anyukámat is sikerült odatapasztanom a képernyőhöz. Valószínűleg mindenkit a fondorlatok nyűgöznek le, ugyanúgy, ahogy Sherlock esetében is, csak most a másik oldalon találkozhatunk egy zsenivel. Itt nem a nyomozó az izgalmas figura, hanem a tolvaj. Ő ráadásul egy abszolút szerethető karakter, aki valójában rendet akar tenni a világban, szóval az a tipikus jó lelkű bűnöző, akinek megbocsájtjuk a tolvajlásait, hiszen a cél szentesíti az eszközt. Minden részben várja az ember, hogy most vajon milyen álruhát ölt, hogyan téveszti meg az „ellenséget”, és az aktuális trükköt Lupin melyik története inspirálta. Érdekes az a szál is, hogyan vélekedik Assane fia a történtekről, és ez miként változik a sorozat végére.
Azt gondolom, aki szerette a Sherlockot, az imádni fogja a Lupint is, és valami édes nosztalgiát fog érezni épp ezért a megtekintése közben. De azok, akik nem nézték a Sherlockot, na, ők szépen menjenek és pótolják ezt be! Viccelek, a lényeg, hogy biztosan ők is élvezni fogják, ha kicsit is nyitottak egy ilyen fondorlatoskodó, igazságosztó úriember cselszövéseire!
Borítókép: imdb
