A női fürdőruha története lényegében nem is ruhával kezdődött. Egészen a 19. századig az emberek meztelenül fürödtek a nyilvános helyeken is. És bár a nők akkoriban olyan ruhákkal takarták el testüket a hétköznapok során, melyek hasonlítanak a mai bikinikhez, azok a ruhák nem úszáshoz készültek.
Valójában a fürdőruhák az 1800-as évek közepén kerültek a köztudatba. Ekkoriban vált szabadidős tevékenység az úszás és a strandra járás mégpedig a vasúti rendszerek és egyéb közlekedési eszközök fejlődésének köszönhetően.
Ha viszont látnál egy képet a 19. század második felében egy fürdőruhába öltözött nőről, nehezen hinnéd el, hogy abban kényelmes és praktikus volt úszni. Akkoriban a nők olyan fürdőruhákat hordtak, melyek inkább hasonlítottak konkrétan a ruhákra. És bár esztétikailag nem voltak vonzóak, a fürdőruha mégis teljesítette elsődleges célját: elrejtette a női testet. Ugyanis annak idején a nők nem öltözhettek kirívóan, így a fürdőruha felsőrésze lazán lógott és maga a ruha nehéz flanel szövetből készült, mely nem ütött át és elég erős volt ahhoz, hogy ne emelkedjen fel a vízzel.
Majd a századfordulón, mikor az úszás olimpiai sport lett, rájöttek az emberek, hogy a jelenlegi fürdőruhák nem túl praktikusak. A sportág elterjedésével a fürdőruhák korszerűbbé és anyagra könnyebbé váltak, utat engedve ezzel a különböző stílusoknak.
1910-re a nőknek már látszódott a fürdőruhában a karjuk, a ruha alja pedig a comb középig ért. A tervezők kevesebb anyagot használtak az alakok elrejtésére. Majd 1920-ra a fürdőruhák már egyre kisebb méretűek lettek és ezzel egyidejűleg egyre nagyobb lett a kereslet rájuk! Hollywood és a Vogue egyaránt népszerűsítette a fürdőruhák szexi, csillogó mivoltját, és ez a trend a mai napig fenn is maradt.
A kétrészes ruhák a második világháború előtti években terjedtek el. Akkoriban még a női köldököt takarta, és csak kevés látszódott ki a két rész között a hasból. 1946-ban Louis Reard francia tervező bemutatta a világnak az első modern bikinit, amely lényegesen kevesebb anyagot tartalmazott, mint az elődei. A kétrészes darabot Reard a Bikini-Atoll szigetről nevezte el. Szintén ebben az évben ez a sziget lett az Operation Crossroads helyszíne, egy olyan katonai tudományos kísérleté, melynek célja az atombombák hatásának tanulmányozása volt a haditengerészeti hajókra. Reard úgy gondolta, a bikini a végzett kísérleti atomrobbantásokhoz hasonló hatást válthat ki a világból és a férfiakból. Az új dizájn annyira rizikós lett, hogy a tervezőnek Micheline Bernardinit, egy párizsi showlányt kellett felvenni a modellezéshez.
Majd az ’50-60-as években a magas derekú bugyik taroltak, a ’70-es években pedig beköszöntött a tangabugyi korszaka. A női felszabadító mozgalmaknak köszönhetően ez az időszak egy új korszakot nyitott: minél kevesebb anyag, annál több bőr irányba. Ezért a fürdőruha egyre kisebb lett. A 80-as éveket pedig már az állatminták, neon színek határozták meg. Ekkoriban a szűk bugyik magas derékkal, a felső pedig alacsony, mély nyakkivágással készült.
Idővel néhány ikonikus stílus emelkedett ki és ragadott magával sok embert. Vegyük például azt piros egyrészes darabot, melyet a ’90-es években olyan sztárok hordtak a Baywatch-ban, mint Pamela Anderson és Carmen Electra.
A 2000-es évekre már nem csak mintákban, szabásokban, de anyagokban is sokat kísérleteztek a tervezők. Ekkor kerültek képbe a hátul megkötős bikinik, a fém karikával díszített fürdőruhák és olyan minták, mint például a szív, csillag, vagy akár a márka logója.
A mai fürdőruhastílusok viszont, hasonlóan, mint más ruhák, tükrözik a régi időket. Láthatunk a strandokon magas derekú bugyis, egyberészes vagy akár egyszerű háromszög alakú bikiniket is. Mégpedig azért, mert az egyediség mindenki számára más stílusban mutatkozik meg. A vízpartokon a mai trendek sokkal inkább az önkifejezésről szólnak, és arról, hogy milyen fürdőruhában érezzük jól magunkat. Éppen ezért ha egy fürdőruhában magabiztosnak érzed magad, akkor te megtaláltad a tökéletes darabot, legyen az bármilyen színű vagy szabású.
