Ahogyan a női fürdőruha történetről szóló cikkünkben olvashattátok, a 19. századig az emberek meztelenül fürödtek, még a nyilvános helyeken is. Bár akkoriban nem volt olyan felkapott szabadidős tevékenység az úszás, mint napjainkban. Majd a század végére a a férfiak számára is kényelmetlenül nehéz anyagú ruhákat készítettek az úszáshoz.
Az akkori amerikai társadalom pedig mindent megtett azért, hogy törvényesen ellenőrizze ezeket a ruhadarabokat. Így amikor az 1920-as évek során már megszűnt ez az elsőként tervezett, nehéz anyagú fürdéshez szánt ruha, az amerikai szabályozás továbbra is előírta, hogy a nadrág hossza nem lehet rövidebb négy hüvelyknél a térd felett.
Emlékeztek Johnny Weissmüller olimpiai úszóra és Tarzan a majomember című film főszereplőjére? Még neki is van egy sztorija a férfi fürdőruha történetében. Weismüllert hétéves szerződéssel bérelte fel a BVD nevű amerikai cég, hogy legyen ő a modellje az akkoriban kifejlesztett fürdőnadrágjuknak. Pár évvel később viszont Weismullerrel egy szállodában szállt meg Cyril Hume, aki a Tarzan forgatókönyvet írta. Reggelente látta a medencében úszni az olimpikont, és ezt követően meggyőzte, majd leszerződtette őt a film főszereplőjének. A BVD 1937-ben bevezetett fürdőruhája végül nem lett világsikerű, még annak ellenére sem, hogy többet takart, mint az, amit Weismüller viselt a dzsungelben.
Ezt követően csak az 1945-ös években kezdtek el a tervezők férfi fürdőruha anyagából és méreteiből engedni. Az ’50-es évek végére piacra dobták a fecskét, majd egy osztrák-amerikai tervező, Rudi Gernreich tervezte meg az első férfi tangát 1960-ban. Gernreich Travis dizájnját inkább szakmai, mintsem nyilvános használatra szánták. És éppen ezért tartoztatták le azt a személyt, aki az ausztrál Bondi Beachen viselt először férfitangát. Majd a ’60-as években a piacot kordbársony, farmer és frottír anyagból készült fürdőruhák uralták, amikhez gyakran kontrasztos övet vagy hozzá illő pólót gyártottak. De ezek közül egyik sem érte el igazán a célját. Ezt szemlélteti Sean Connery babakék színű fürdőruhája a Goldfinger c. filmben 1964-ben.
Valójában a szörfkultúra és az ezzel kapcsolatos dalok, filmek, illetve maga a sport nevezhető sikeres piaci dobásnak a férfi fürdőruhák terén. Az egyrészt elegáns, másrészt kényelmes és gyorsan száradó anyagok funkcionálnak igazán jól a mai napig. De természetesen a ’90-es évek végére David Hasselhoff is elősegítette világszerte, hogy kötelező viselet legyen a strandon a férfiak számára a térd fölé érő fürdőnadrág.
Borítókép forrása: Fortepan / Schoch Frigyes
