A nem várt gyermekek mentális egészségével már nagyon régóta foglalkozik a tudomány. Elsők között Ferenczi Sándor állapította meg, hogy az a személy, kinek megfogantatása után szülei fejében felmerült az abortusz gondolata, magával cipeli ezt a terhet akár egész életén át, és ez nagyban befolyásolja a magával és a másokkal folytatott kapcsolatait. Kutatások szerint ennek oka, hogy a magzatba sejti szinten épül be a nem kívántság érzete. Ezt pedig nem írja felül a döntés, miszerint mégis inkább megtartják őt. Azt a stresszt, amit az anya átél vívódása alatt, ugyanígy az embrió is érzi és elraktározza, így azzal a tudattal jön világra, hogy nem várják és nem is szeretné őt valójában senki. Ez viszont sok szempontból jelent számára gondot élete hátralevő részében.
A nem várt gyermek pszichés problémái
Orvos Tóth Noémi híresen sokat foglalkozik a családi mintázatokkal és az öröklődő traumákkal. Munkássága során több olyan páciens is megfordult nála, akiknél érzékelhető volt a nem várt gyermek szindróma. Ezek a személyek gyakran nincsenek jóban magukkal, nem tudják gyakorolni az önszeretetet, sőt a pszichológus egyik betege a dicséret befogadására is teljesen képtelen volt. Bennük a szülők bizonytalansága úgy rögzül, hogy ők nem jók, vagy hiba van bennük, hiszen még a saját szüleik is meg akartak válni tőlük. Gyakori esetükben az a jelenség, hogy folyamatosan meg akarnak felelni nem csak a szüleiknek, hanem az életük minden terén, a létező összes kapcsolatukban, legyen szó romantikus értelmezésről vagy barátokról. Ez pedig nagyon megnehezíti az egészséges kötelékek megvalósítását. Sokszor a nem várt gyermekek alárendeltekké válnak felnőttként, és túlzó módon lesik párjuk minden kívánságát, hiszen beléjük van kódolva, hogy a szeretetért meg kell küzdeniük. Ezáltal pedig a biztonságérzetük szinte folyamatosan labilis lábakon áll.
A nem várt gyermek öngyilkos hajlama
Feldmár András pszichoterapeuta Angliában dolgozott együtt négy olyan fiatallal, akik hajlamosnak bizonyultak az öngyilkosságra, ráadásul egyikőjük minden évben pont áprilisban próbált végezni magával. Feldmár behívta mindegyikük édesanyját egy beszélgetésre, amiből kiderült, hogy mindannyian el akarták vetetni a gyermekeiket, és ez az időpont egyiküknél éppen áprilisra esett. Akkoriban azonban ez nem volt sem kifejezetten elfogadott dolog, sem annyira egyszerű. Ekkoriban a kutatásban részt vevő nők közül volt akik gyógyszerekkel próbálták meg kihajtani a magzatot, de mások még kötőtűvel is kísérleteztek. A fiatalok pedig nagyon hasonló módon próbálták meg kioltani életüket: gyógyszerekkel vagy a kötőtű esetében pengével, ami bizonyítja, milyen szintű összefüggés van az elvetetés gondolata és a felnövő gyermek lelkivilága között. Azonban mielőtt teljes pánikba esnének sokan, természetesen nem törvényszerű, hogy minden egyes nem várt gyermek öngyilkos hajlamú legyen felnőttként. Az említett példák szélsőségesek, de az összefüggéseket jól demonstrálják.
Mit tehet a nem várt gyermek a változás érdekében?
Ha valaki úgy érzi, magára ismer a tünetekben, üljön le a szüleivel egy őszinte beszélgetésre, amiből kiderülhet, hogy valóban ez áll a háttérben. Lelkünk egy borzasztóan összetett és szövevényes dolog, így nem biztos, hogy pont ez a probléma merül fel, de rengeteget segít a megoldásban az, ha információk birtokában megértjük, mi miért zajlik bennünk. Éppen ezért nem szabad haragudnunk a szüleinkre, akikben felmerült az abortusz gondolata. Sokkal inkább gondoljunk úgy erre, mint egy diagnózisra, amiből el lehet indulni a gyógyulás felé. A gyógyulás pedig leginkább terapeuta segítségével jön létre, de a saját akaraterőnk is nagyon fontos összetevője az egyenletnek. Tudatosan gyakoroljuk az önszeretetet akár meditáció által is, és tárjuk fel, mi ad számunkra biztonságot az életben. Ebben tud segíteni nekünk a pszichológus is, akivel együtt megtalálhatjuk, mivel íjuk felül a berögzült kódokat, azok feloldásával pedig szépen lassan kapcsolataink is javulni fognak.
Útravaló a szülőknek
Szülőként két fontos feladatunk van, ha a gyerekünkkel kapcsolatban a terhesség során felmerült az abortusz kérdése, de végül megtartottuk a magzatot. Egyrészt bármennyire is nehéz beszélni erről az egészről, tegyük meg, mert ez hatalmas segítséget nyújthat gyermekünknek, és a jövőjét elképesztő módon könnyítheti, ha tudja, mivel kell dolgoznia. Másrészt pedig ne éljünk haraggal, mert az nem lesz hasznunkra, se nekünk, se a gyermekünknek. Ha szükségünk van a magunknak való megbocsájtáshoz szakemberre, bátran forduljunk pszichológushoz, de semmiképp ne gyötrődjünk múltbéli döntéseink miatt, hisz mindennek oka van.
