Hála a régészeknek, tudjuk, hogy már az ősidők óta viselt az emberiség ékszert, főleg különböző csontokból, kagylókból. Később az egyik legnépszerűbb anyag a nagy ellenállással bíró arany volt. Ez a különleges tulajdonsága , és a ritkasága teszi annyira értékessé.
Tehát már az egészen korai időkben is használtak testékszereket, sokszor vallásos, de akár esztétikai okok miatt is. Az őskorban főleg a levadászott állatok csontjából készítettek díszeket. Nyakláncként fogakat aggattak a nyakukba, egyfajta totemként, amely megvédte őket a rossz szellemektől.
Az ősi egyiptomiak is bővelkedtek az ékszerekben, itt már sokszor inkább arannyal találkozhatunk. Nyakláncok, karkötők, fejdíszek és diadémok is fellelhetőek ebből az időszakból. Az ekkor legelterjedtebb motívumokat a szimmetrikus alakzatok és a sokszínűség jellemezte. Sokszor színes üvegeket használtak díszítésre. Főleg állat és növény minták voltak jellemzőek és persze a vallásukhoz kapcsolódó jelképek.
Az ókorban már előszeretettel viseltek ékszert az emberek a ruha kiegészítőjeként. Népszerűek voltak a fülbevalók, nyakláncok és gyűrűk. A kereskedelemnek köszönhetően könnyen terjedtek a különböző ékszerek az országok között. Minden népnek megvoltak a saját motívumai, például a görögöknek az állatok. Az ékszert sokszor fizetőeszközként is használták. Közkedveltek voltak a kagylókból és drágakövekből készült darabok is. A keleti népeknek köszönhetően jutott be aztán a népszerű almandin gránát Európába, amit szintén szívesen használtak ékszerkészítésre.
Érdekesség, hogy Görögországban a férfiak nem viselhettek ékszert. A nőknél főleg gyűrű, melltű és fülbevaló volt elterjedt, ezek viszont nehezek voltak és nem volt egyszerű a viselésük. Általában állatfejek, gyümölcsök és levelek díszítették őket.
Azonban nem mindenki viselhetett minden ékszert. Az arany például csak az előkelő rétegek számára volt elérhető. Később maga az ékszerkészítési technika is sokat fejlődött, finomodott, így lettek egyre kecsesebbek, mutatósabbak és a motívumokat is variálták.
A középkorban már főleg az arany ékszer hódított és nagy jelentőséget is társítottak neki. Elsősorban a gyűrűk hordása terjedt el, aminek jelentése is volt sokszor. A különböző vallások más-más szimbólumokat használtak ekkor, amelyek visszaköszöntek az ékszereken is. Ekkor jelent meg maga a kereszt motívum is, amit főként nyakláncként hordtak.
Az ékszerek viselésének és elterjedésének aranykora a 16. századra datálható, ekkora az ékszerkészítés igazi mesterséggé vált. Elterjedtek a kitűzők, drágakövek és persze a gyűrűk. A rokokó és barokk kultúra aztán nem fukarkodott az ékszerekkel, de visszaszorult a zománc szerepe. Ekkorra már igazán a drágakövek domináltak. Elérkezett a nagy földrajzi felfedezések kora, így Európát elárasztotta a drágakő és az arany.
Már nem csak maguknak vásároltak, készítettek ékszereket az emberek, de szívesen lepték meg vele a számukra fontos személyeket. Főleg a szerelmesekre volt ez jellemző. Létezett ekkor még a gyászajándék fogalma is, ami szintén ékszer volt sok esetben. Ebben az időszakban közkedvelt kiegészítő lett a melltű is.
A 19. századra az ékszer igazi luxuscikké vált. Hiába lettek egyre szebbek, kifinomultabbak, erre az időszakra már nagyon kevesen tehették meg, hogy ilyeneket viseljenek.
Az 1900-as évekre viszont annyit fejlődött a technika, hogy sokkal hamarabb és könnyeben készültek ezek a kiegészítők, így az áruk is kevesebb lett.
Napjainkban pedig már számos bizsu is rendelkezésre áll, ha szeretnénk feldobni valamivel a megjelenésünket, de nem akarunk rá egy kisebb vagyont költeni. Az viszont biztos, hogy az ékszerek mit sem veszítettek népszerűségükből az elmúlt évszázadok alatt.
