Mesélnél magadról? Hogyan jött az ötlet a Slow Flow Walks-hoz?
Nagyjából egy éve indultam el ezen az úton. Visszagondolva most már jobban látok összefüggéseket, amelyek akkor még véletlenszerűnek tűntek. 2019 őszéhez datálom ezt az újabb irányvonalat, amikor elmentem El Caminóra. Már akkor bennem volt, hogy szeretnék saját lábra állni. Ebben az időszakban még több projektötletem volt. Végül úgy indultak el ezek az erdei élményséták, hogy szembe jött az Ökopszichológiai Intézet képzése. Ennél is hasonló érzés fogott el, mint a Caminónál: nem feltétlenül volt tervben, hogy szeretnék valamit tanulni, de nagyon megfogott maga a kurzus. Így lettem természet facilitátor. A szakmának az a célja, hogy javítsa az embereknek a természettel való kapcsolatát. Különböző módszertanokat nyújtanak ahhoz, hogy a természettel újra kapcsolódhassunk: erre egy ilyen módszer a vezetett séta.
Hozzád mindig közel állt a természet vagy vissza kellett neked is találnod hozzá?
Közel állt, gyerekkoromban is minden hétvégén mentünk kirándulni, túrázni, sátrazni. Csak korábban talán nem ennyire tudatosan. Ez a képzés teljesen megváltoztatta a szemléletmódomat. Az ember nyilván szeret zöldben lenni, de nekem is ez inkább csak háttér volt: barátokkal mentünk kirándulni és végig beszélgettünk. Sokszor csak a megtett táv volt a lényeg, és kevésbé voltam jelen. Ebben volt nagy váltás a képzés és persze a Caminó is.
Mit foglalt magába a képzés, és mit adott neked?
Minden hónapban volt egy hétvége elméleti és gyakorlati résszel. Természetesen biológiai és ökológiai ismereteket is tanultunk, ami vicces, mert középiskolában egyszer majdnem megbuktam belőle. Most meg olyan lelkesen hallgattam, látszik, hogy nagyon nem mindegy, milyen az oktató. Tanultunk többek között a csoportvezetésről. Jelenleg is zajlik egy szupervíziós szakasz. A gyakorlati részt a Normafánál szervezték: érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire más állapotban voltunk mi résztvevők a fókuszok által, illetve a kontraszt is szembetűnő volt, ahogy sokan mások csak rohannak és beszélgetnek, mi pedig tudatosan jártuk végig az útvonalat. Nagyon sok tudást adott ez a képzés, illetve jó volt nagyon a közösség is, a végére egyre jobban megismertük egymást.
Mit takar pontosan ez a vállalkozás? Hogyan épül fel?
Mindez úgy indult, hogy hamarabb kezdtem a kommunikációt, minthogy a pontos koncepció megszületett volna. Máig bennem is van nagyon az a jelenet, mikor mentem hazafelé a képzés első napjának a végén, és közben csináltam egy Instagram oldalt. Akkor jött ez a név, hogy Slow Flow Walks. Nem tudtam még pontosan hogyan fogok kommunikálni, csak azt, hogy miről: arról, ami a séta során történik. Aztán jött egy pályázati lehetőség, ennek köszönhetően könnyebben eltudtam indulni. A vállalkozásnak a célja és a lényege egyrészt a természettel való kapcsolódás, egyfajta környezeti nevelés. Most főként csoportokkal dolgozom. Másrészt pedig a tudatos jelenlét megteremtése, ami a séta része is. Nem feltétlenül az, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból, hanem inkább, hogy eleve máshogy éljük meg azokat. Ez egyfajta kis küldetésem, amihez készítettem online programokat is, főleg a Covid időszakra.. Valamint a coaching is nagyon közel áll a szívemhez, amit tavaly sikerült is elkezdenem. Azóta már ez is a repertoár része, egyelőre online formában, de majd ezt is szeretném kivinni a természetbe.
Hogy kell elképzelni egy ilyen sétát? Miben másabb, mint egy sima túra?
Rövidebb szakaszt járunk be, általában 500 métertől maximum 5 kilométerig. Nem is a táv a lényeg, ez egy lassabb séta. Ami pedig kihívást szokott jelenteni, hogy csendben zajlik. És bár rövidebb távról beszélünk, azért időben ez egy olyan 2,5-3 óra általában. Persze nem kell végig teljesen csendben lenni, de az a lényege ennek a fajta sétának, hogy a minket körülvevő természetre hangolódjunk. Egy-egy fókusz van a séta közben, érzékszervi gyakorlatokkal, hogy mikor mire figyeljünk, akár séta közben vagy a megállópontokon. Van meditatívabb része, továbbá közben vannak megosztókörök is. Ilyenkor elmesélhetjük egymásnak a minket ért élményeket, benyomásokat, de persze ez nem kötelező. A séták lehetnek tematikusak vagy évszakhoz kötöttek, esetleg időszakhoz, mint a telihold vagy újhold.
Általában mik a visszajelzések a séta végén?
Főként a lelassulást szokták emlegetni. Illetve, adok a résztvevőknek a séta elején és a végén is egy úgynevezett hangulati skálát, így jobban tudják tudatosítani, hogy milyen hatással volt rájuk ez az egész. Általában mindenki megnyugszik, és az többször is elhangzott már, hogy ezt receptre kéne felírni. Valamint a közösségi élményt is kiszokták emelni: sokszor teljesen idegenek gyűlnek össze, mégis a végére egy jó kis csapat alakul ki. Továbbá azáltal, hogy csendben vannak, jöhetnek gondolatok, akár önismereti témában is, hiszen különböző élethelyzeteket tud visszatükrözni a természet.
Te hogy látod, milyen szinten áll most a vidéki turizmus? Nem féltél attól, hogy a főváros központú országban nehéz lesz egy ilyen vállalkozást beindítani?
Vegyes. Ez a tevékenység is főleg a városban élő embereknek jó, akik kevesebbet tudnak a természetben időt tölteni. Volt már olyan visszajelzés, hogy helyileg miért nincsen közelebb, de valakinek ez nem akadály, mert eljött Budapestről is. Többen mondták, hogy lehet, a fővárosban egyszerűbb lenne, de én nagyon szeretem ezt a környéket. Hogy a későbbiekben miként alakul, az majd kiderül.
Említetted, hogy a Covidnál volt egy kis átalakulás. Hogyan érintette ez a sétákat?
Ez is ilyen kettős, mert volt, aki mondta, hogy jönne szívesen, de hiába vagyunk a természetben, azért nem szeretne másokkal találkozni. Másrészt meg vonzotta is jobban az embereket, hiszen sok minden zárva volt és nem voltak más kikapcsolódási lehetőség. Azért a vírusnak volt egy olyan hatása is, hogy többen mentek a természetbe kirándulni, így ezekre a programokra volt egy nagyobb kereslet.
Rád milyen hatással volt az elmúlt egy év? Látsz magadon változást, amióta belevágtál?
Elég nagy változás maga már csak ez a vállalkozói életforma is, mivel előtte mindig alkalmazottként dolgoztam. Megvan ennek is az előnye és a hátránya. De maga ez a tevékenység már az életem részévé vált teljesen. Szeretném is folytatni, de hogy mikor mennyire lesz előtérben, azt majd adja az élet. Illetve bennem is folyamatosan egyre erősödik a természettel való kapcsolatom. Ha csak belegondolok, hogy a szobanövényeimmel hogyan változott a viszonyom, a képzés hatására is: egész élet- és szemléletmódbeli változást hozott ez az irány.
Hogyan látod a jövőt, mik a céljaid?
Pont a napokban derült ki, hogy ősztől egy önkéntes program keretein belül Erdélyben fogom tölteni a következő 10 hónapot. Ott is lesznek hasonló tevékenységek. Illetve nagyon érdekelnek a gyógynövények, de még nem sikerült elmélyednem a témában, viszont most találtam egy olyan lehetőséget, ahol erről tudok főként tanulni. Ezt a tudást szeretném akár a sétákba is beépíteni. Kicsit más formában, de végülis ezt fogom én ott folytatni. Séták még augusztusban lesznek, de az online programokra, illetve a coachingra szeretnék majd kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni.
