Mi a hullócsillag?
Az univerzumban számtalan esemény, mozgás megy végbe. Mikor ezt üstökösök vagy aszteroidák teszik, akkor gyakran hagynak maguk után úgynevezett bolygóközi törmeléket, amit meteoroidnak hív a tudomány. Ezek általában kisebb-nagyobb kő méretű testek, amik aztán tovább áramlanak, majd mikor a Föld atmoszférájába kerülnek, a hatalmas sebességük révén súrlódás alakul ki. Ennek következtében pedig magas hőmérséklet keletkezik. A „vonal”, amit ilyenkor az égen látunk, az az izzó meteoroid által kibocsátott hőcsóva, és ezt a fényjelenséget hívjuk valójában meteornak, azaz hétköznapi nyelven hullócsillagnak.
Mikor láthatunk hullócsillagokat?
Meteorzápor egy évben akár huszonegyszer is kialakulhat. Ezek azok az időszakok, mikor több hullócsillagot látni egyszerre az égbolton. Ennek a 21 zápornak a nagyrésze augusztus és december között zajlik. Ami meghökkentő lehet, hiszen általánosságban az emberek úgy tudják, ez egy főként nyárvégi esemény. Valószínűleg azért terjedt el így, mert egész egyszerűen nyáron nagyobb eséllyel és kedvvel tartózkodunk a szabadban este, mint mondjuk novemberben. Nem beszélve arról, hogy ősszel és télen sokszor sűrű felhőréteg takarja el az égboltot. Érdemes azonban figyelni a csillagászati híreket, és decemberben is ellátogatni egy csillaglesre, mikor tiszta az ég.
Érdekességek
Egy-egy meteoroid a 40 000 km/órás sebességtől kezdve egészen akár 258 000 km/órás sebességgel is érkezhet a Föld atmoszférájába. Nem csoda, hogy másodpercek alatt elégnek!
A meteorzáporok a nevüket azalapján kapják, hogy melyik csillagképben jelenik meg sugárzásuk.
A meteorzáporok nemcsak a Földön jelennek meg, hanem például a Marson is előfordulnak.
A legtöbb meteoroid nem érkezik a Föld felszínére, már a légtérben elégnek, és csupán apró törmelékeik zuhannak le, általában az óceánokba. Viszont, ha valamelyik mégis túléli a magas hőmérsékletet, és a Földbe csapódik, akkor azt onnantól kezdve meteoritnak hívjuk. Ezek többnyire kisebb kőméretű testek, de akadtak közöttük az év milliók során egészen nagyok is.
A legnagyobb meteorit, amit a tudósok számon tartanak, a Hoba nevű meteorit Namíbiában. Ezt a kőzetet 1920-ban találták még és súlya közel 54 000 kilogramm. Remélhetőleg hasonlóval nem kell találkoznunk testközelből, hiszen az végzetes kimenetelű lenne.
Mindenesetre a meteoresők szerintem fantasztikus jelenségek, érdemes nyomon követni megjelenésüket, hiszen általuk egy kicsit közelebb érezhetjük magunkat az univerzum működéséhez és egészéhez.
