A sorozat gerincét minden bizonnyal az alkotók Legyek ura, Battle Royale, Éhezők viadala és Fűrész filmszéria iránti rajongása adhatta. Hiszen a Squid Game történetében valakik, valamilyen célból mindenféle adósságuktól nyomorúságossá lett embereket invitáljanak meg egy titokzatos játékra a megváltást jelentő busás főnyeremény ígéretével. A Valakik által létrehozott, többfordulós, kieséses rendszerben működő versengés kisvártatva azonban véres élet-halál küzdelemmé válik, mikor az első forduló első kiesője nem leszegett, hanem lézernyalábbal levágott fejjel, egy koporsóban hagyja el a játékteret. A még bent(életben)maradók így aztán kénytelen kelletlen kell, hogy akár frissen szerzett bajtársaik élettelen testén át, de sikerrel vegyék a fordulóról-fordulóra egyre durvább és kegyetlenebb játék állomásait.
Alapkoncepcióját tekintve tehát nincs új a nap alatt. Így ha valakit a Squid Game hirtelen jött és mindent leuraló népszerűségének miértje olvastatott idáig, neki jöjjön a kritikus ajánló első és egyetlen spoilere: Fogalmam sincs, készpassz, tudja a fene, ugyanis dramaturgiájában nem egyedülálló, gyakorlati megvalósításában pedig nem páratlan a korábban már látott koncepcióra épülő sztori prezentálása. Megvannak a maga, leginkább a karakterek hátterének kibontásával és a játékra ítéltek közti kapcsolatrengeteg felépítésének bemutatásával kapcsolatos előnyei. Ugyanakkor a hasonló inspirációból eredő, ismerős utakon járó és már ismert célba érő történetek minden negatívumát is magáénak tudhatja.
A királyságos dolgok
Ha valamiben, hát az identitásukban elcsúszott, egzisztenciájukban lecsúszott, jövőbeli kilátásaikban megcsúszott karakterek, és a különböző társadalmi rétegek egymáshoz való viszonyának bemutatásában a távol keleti filmgyártás mindig is az élen járt. Van valami egyediség és autentikusság abban, ahogy a nyomorulttá lett létforma az ázsiai filmszalagon megmutatja magát. Úgy kétségbeesni, fetrengeni és nyomorúságoskodni pedig csakis a felkelő nap országainak színész fiai és lányai tudnak, ahogy azt teszik például az Élősködők vagy épp az Oldboy című filmben. A sorozat epizódjai során körülbelül tucatnyi szereplő hátterének és motivációjának alaposabb megismertetése és a köztük lévő dinamika bemutatása maga a forgatókönyvírói bravúr, a logisztikai és rendszerelméleti csoda. A főbb karakterek múltja, jelene és jövője jól kivehetően rajzolódik ki a néző számára, érthetőek, és legfőképp átélhetőek a mozgatórugók, a miértek és a mikéntek egyaránt. Ebben az ismert gyerekjátékokat perverz módon kiforgató viadalban ember embernek farkasa. A nyereményre való kezdeti fókusz alig észrevehetően, a susnyásban kúszva helyeződik át valami egészen másra, sokkal állatiasabbra és ösztönlényszerűbbre, ahol a néző minden emberi jóságba vetett hite megkérdőjeleződik, az ember pedig mindenéből kivetkőzve szűnik meg embernek lenni.
A kevésbé királyságos dolgok
Csakhogy ez nem elég, az egyre magasabb ingerküszöbű néző ennél többre vágyik, csavarra, meghökkentésre, akcióra és drámára, erre is meg mindenre, a sorozatot pedig pontosan az alkotók túlzóságra való törekvése temeti maga alá. A korábban már említett, és minden kétséget kizáróan inspirációul szolgáló Battle Royale pontosan azért működik, mert mindenféle görcsös moralizálást mellőzően mutatja be azt, miként lesz a gondolkodó ember gondolattalan állattá, ha a körülmények teremtette helyzet úgy kívánja. Felvázol, bemutat, lezár. A Squid Game az érdekes karakterek teremtette még érdekesebb kapcsolatháló bemutatásán túl az utolsó részben minden áron egy megkérdőjelezhető és teljesen feleslegesnek tűnő csavarral igyekszik pontot tenni a korábban látottak végére. A forrás megnevezése egy dolog, a Twin Peaks óta tudjuk, hogy ha valamit, hát egy bizonyos mértékű magyarázatot azért minden néző elvár. De megpróbálni megindokolni, milyen erkölcsi célzata van több száz szerencsétlen látszólag teljesen indokolatlan legyilkolásának teljesen fals és primitív hozzáállás.
A sorozat szépségei és negatívumai ellenére, azért csak ajánlott mindenkinek az idei év sikerszériájának pótlása.
Kiemelt kép forrása: port.hu
