Mindig meglep, hogy mi az, amivel az emberek rezonálnak a közösségi médiában megosztott tartalmaim közül. Természetesen mondhatjuk, hogy az algoritmus játéka az egész, de mégis vannak olyan gondolatok – akár saját, akár mástól idézett, amiket néhány óra alatt többszáz ember kedvel és oszt meg, mutatva, hogy ez számára is téma.
Gyerekkorom óta mély kapcsolatban vagyok a természettel, szeretem a fákat, az erdőket, a csendet, amit csak egy elhagyatott természeti helyen lehet megtapasztalni. Szimbólumaival élni tanít. Azt, hogy ezek a szimbólumok kinek mit jelentenek, nem tudom, de érdemes elgondolkodni időnként rajtuk.
Ahhoz, hogy valamiről beszélni tudjunk úgy, hogy mások is megértsék, közös nyelvet kell használnunk. Először pontosítani kell, mert ha mást értünk alatta, akkor könnyen lehet, egészen másról beszélünk.
Jó néhány cikket már megírtam különböző életmód és lelki egészség témájú magazinoknak, sokszor mondtam véleményt vagy próbáltam az adott témában a tudomány és/vagy szakmai gyakorlat éppen aktuális állásfoglalását átadni.
Az elmúlt évezredekben minden nagy tanító arról beszélt, hogy ami igazán fontos az belül, bennünk van. Lukács evangéliumában olvashatjuk Jézus szavait: “Isten országa bennetek van.” Azt hiszem, hogy ennek az egyszerű üzenetnek a mondanivalója még mindig nem ért el hozzánk.
Sokat gondolkoztam, hogy novemberben mit is írhatnék, mi az ami zajlik bennem, körülöttem, ami megérint, foglalkoztat és megoszthatnám. Nem azért, mert nem lenne miről – épp ellenkezőleg.
Talán nincs még egy olyan pszichológiai fogalommá avanzsált szó, amiről ennyi közhellyé koptatott mondás létezne. “A változás maga az élet.” “Csak a változás állandó.” “Légy te magad a változás, amit látni szeretnél a világban!”
Van egy varázsa, ahogy az évkör az őszbe vált. Nem csak látom a sietősen sárguló leveleken, a levegő színén, hanem érzem. Mikor ezt az írást elkezdtem, még nem láttam, hogy a Kollektív Magazinnál a ‘Kihívások’ lesz a szeptemberi téma. Mintha a szerkesztőség is érezné, hogy van ebben a váltásban egy kihívás. Igaz, mindegyikben van.
Mindig meglep, hogy mi az, amivel az emberek rezonálnak a közösségi médiában megosztott tartalmaim közül. Természetesen mondhatjuk, hogy az algoritmus játéka az egész, de mégis vannak olyan gondolatok – akár saját, akár mástól idézett, amiket néhány óra alatt többszáz ember kedvel és oszt meg, mutatva, hogy ez számára is téma.
Gyerekkorom óta mély kapcsolatban vagyok a természettel, szeretem a fákat, az erdőket, a csendet, amit csak egy elhagyatott természeti helyen lehet megtapasztalni. Szimbólumaival élni tanít. Azt, hogy ezek a szimbólumok kinek mit jelentenek, nem tudom, de érdemes elgondolkodni időnként rajtuk.
Ahhoz, hogy valamiről beszélni tudjunk úgy, hogy mások is megértsék, közös nyelvet kell használnunk. Először pontosítani kell, mert ha mást értünk alatta, akkor könnyen lehet, egészen másról beszélünk.
Jó néhány cikket már megírtam különböző életmód és lelki egészség témájú magazinoknak, sokszor mondtam véleményt vagy próbáltam az adott témában a tudomány és/vagy szakmai gyakorlat éppen aktuális állásfoglalását átadni.
Az elmúlt évezredekben minden nagy tanító arról beszélt, hogy ami igazán fontos az belül, bennünk van. Lukács evangéliumában olvashatjuk Jézus szavait: “Isten országa bennetek van.” Azt hiszem, hogy ennek az egyszerű üzenetnek a mondanivalója még mindig nem ért el hozzánk.
Sokat gondolkoztam, hogy novemberben mit is írhatnék, mi az ami zajlik bennem, körülöttem, ami megérint, foglalkoztat és megoszthatnám. Nem azért, mert nem lenne miről – épp ellenkezőleg.
Talán nincs még egy olyan pszichológiai fogalommá avanzsált szó, amiről ennyi közhellyé koptatott mondás létezne. “A változás maga az élet.” “Csak a változás állandó.” “Légy te magad a változás, amit látni szeretnél a világban!”
Van egy varázsa, ahogy az évkör az őszbe vált. Nem csak látom a sietősen sárguló leveleken, a levegő színén, hanem érzem. Mikor ezt az írást elkezdtem, még nem láttam, hogy a Kollektív Magazinnál a ‘Kihívások’ lesz a szeptemberi téma. Mintha a szerkesztőség is érezné, hogy van ebben a váltásban egy kihívás. Igaz, mindegyikben van.
