fbpx

Óvodából iskolába: felkészülés és az első lépések

Minden gyerek életében hatalmas változás, mikor első osztályba készül. De nem csak nekik kihívás a felkészülés, hanem a szülőknek is. Három tanító segítségével igyekszem ehhez a nehéz kezdethez egy kis segítséget nyújtani!

Mielőtt azonban rátérnénk a tanácsokra, azt fontos elmondanom, hogy minden gyermek különböző igényekkel rendelkezik, más a személyiségük, így a fejlődési tempójuk is. Ezért bárki, bárhol tart ebben, az teljesen rendben van, és ennek megfelelően kell foglalkozni mindegyikükkel. Fontos, hogy ne sürgessük őket, és ne erőltessünk rájuk semmit, hiszen még csak gyerekek.

Felkészülés, iskolaérettség

Amiben mindannyian egyet értettünk, az az, amit érintettem kicsit itt feljebb is, hogy minden gyerek különböző tempóban fejlődik. Ezért nagyon fontos, és az általános iskolás tanító néni is hangsúlyozza, hogy a kicsi, amíg nem iskolaérett, addig lehetőség szerint maradjon ovis. Ez azért lényeges, mert ha még nem elég fejlett az idegrendszere, koncentrálóképessége, akkor nehézségei lesznek a tanulásban, ami sikertelenséghez és frusztrációkhoz vezethet. Ez nem egy verseny, ne csináljunk szülőként azt belőle, mert sokkal többet ártunk vele, mint segítenénk.

Sára, tanító véleménye szerint pedig a felkészülésben a családnak egyébként is sokkal nagyobb szerepe van, mint bármilyen munkafüzetnek, vagy különórának, amit a gyerekre erőltetünk. Ugyanis nem attól lesz a kicsi iskolaérett, hogy be tud-e karikázni négy tulipánt egy papíron.

Sára egy másik oldalról fogja meg a kérdést, és arra szeretné ösztönözni a szülőket, hogy több közös programot szervezzenek a természetben, évszakoknak megfelelően. Ezzel a gyerek megismeri az élet ciklikus változását, és sokkal hasznosabb számára, ha ősszel gesztenyét gyűjtöget, tavasszal sárkányt ereget, nyáron homokvárat épít. Ezek mind segítik a finom motorikát, fejlesztik a türelmet, és ismeretet adnak a való életről.

Óvodából iskolába: felkészülés és az első lépések

Tanulmányozhatjuk velük a bogarakat, élőlényeket, hogy az iskola udvarán egy hangyát meglátva ne sikoltozva elrohanjanak csak. Vagy ha apával folyón gázol, úszni tanul a gyerek, este pedig tüzet rakunk közösen és szalonnát sütünk, ez mind-mind pszichésen sokkal pozitívabb eredményeket szül, mint egy délután, amit a füzet fölé görnyedve töltene.

Ráadásul az önbizalmat is fejleszti, ha megtanulja az élet ügyes-bajos dolgait a gyerek. Ezzel természetesen nem azt állítom, hogy adjuk a kezébe a gyufát és az újságpapírt, és gyújtsa meg ő a tüzet, de a közös készülődés segít, hiszen az iskolában is együtt kell dolgozni sokszor a többiekkel.

Többször szóba kerültek már a mesék is az oldalunkon, ezen belül pedig a felolvasott mese szerepe. Ezzel a kreativitást fejleszthetjük, például ha megkérjük, fejezze be a gyerek a történetet, azzal máris a fantáziáját kell, hogy használja, ezzel az alkotókészségét inspiráljuk. Valamint a meseolvasás abban is segít, hogy megtanuljon a kicsi hosszabb ideig egy dologra figyelni.

A sok közös program, mind pozitív érzést kelt a gyerekben, tele lesz élményekkel, amiből táplálkozhat. Sára szerint ez sokkal többet ad nekik, mint a felkészítő órák. Véleménye szerint túl hamar mérni szeretnénk a tudásukat, és ezzel pont azt érjük el, hogy érdeklődésüket vesztett, üveges tekintetű kisgyerekek ülnek majd a padokban.

Ehelyett, ha valamilyen módon még fejleszteni szeretnénk őket, akkor a sportot tegyük a mindennapjaik részévé. Ennek oka, hogy egyfajta rendszerességre, időbeosztásra, emellett pedig alázatosságra, tiszteletre és csapatmunkára tanítanak a sportok. Ezek pedig mind nagyon fontos dolgok, amiket életük végéig hasznosítani tudnak majd.

Az első lépések

Általános iskolás tanárnő ismerősömet, Katit kérdeztem, mit tanácsol, hogyan tehetjük könnyebbé gyermekeink számára az iskolakezdést. Szerinte sokat segít, ha a szülők összebeszélnek, és lehetőség szerint egy osztályba íratják a kicsiket, mert ez számukra biztonságot jelent, hogy kapaszkodhatnak egymásba.

Az iskola kezdetével pedig fontos a megfelelő rutin kialakítása. Nem győzik hangsúlyozni ezt a tanárok, és sarkallni a szülőket rá, hogy a gyerekek időben feküdjenek le, hogy fel tudjanak kelni reggel, és legyen idejük reggelizni, ami energiát ad a nap kezdéséhez.

iskola

Kati a szülők szerepére is kitért, hiszen ez az időszak nekik is sok felelősséggel jár. Azt javasolja, igyekezzünk – főleg a kezdetekkor – figyelni a gyerek holmijaira. Ezt a legjobb, ha minden egyes nap együtt ellenőrizzük velük, megnézzük a tolltartókat, hogy ki vannak-e hegyezve a ceruzák, minden a helyén van-e. Hétvégén pedig érdemes az egész táskát átnézni.

Ezt, ha beépítjük a mindennapi rutinba, akkor megóvjuk a gyereket attól, hogy az iskolában valamilyen hiányossága legyen, vagy ne tudjon dolgozni a tompa ceruzák miatt, és ne kelljen húzni az időt ilyen apróságokkal. Másrészt pedig, ha ezt egy ideig együtt csináljuk vele, akkor rögzül neki ez a rutin, és hamarosan már magától fogja csinálni. A rendszeresség pedig fontos a kicsik életében, és higgyük el, felnőttként megköszönik majd ezeket nekünk, mert sokkal könnyebben boldogulnak majd feladataik elvégzésével.

Egy másik tanárnő, Bernadett tapasztalatai alapján, ami fontos lehet még az első fél, vagy inkább egy évben, hogy, ha nem muszáj, ne írassuk be mindenféle különórákra a gyereket, ahogy elkezdődött az iskola. Rengeteg újdonsággal találkoznak így is, amihez hozzá kell szokniuk a meglévő napi rutinok mellett, így ez sok esetben túlterhelést jelentene számukra.

Ne felejtsük el, hogy 5-6-7 évesekről beszélünk, ők mind kisgyerekek. Adjuk meg nekik az esélyt, hogy gyerekek lehessenek ebben a korban még, és élvezhessék ennek minden előnyét! Ne csináljunk versenyt belőle, hogy kinek hol tart a kislánya vagy kisfia bizonyos dolgokban, mert ezzel csak frusztrációkat okozunk bennük. Szeressük őket minden apró személyiségjegyükkel együtt, mert ha így teszünk, már bőven jó úton járunk!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek