fbpx

Az internetes zaklatásokról influenszerként – interjú Antal Évivel, a Vászonzsákoslánnyal

Sokan nem gondoljuk, hogy az influenszereknek a tartalomgyártáson kívül van egy olyan feladatuk is, hogy kezeljék az esetleges a zaklatásokat. Mivel az online tér lehetőséget ad mindenkinek, hogy kifejezze véleményét, legyen szó negatív vagy pozitív állásfoglalásról, azok a személyek, akik a social media felületeken keresik bevételüket, nap, mint nap ki vannak téve mindennek. Sajnos sok felhasználó határokat nem ismerve, fék nélkül írja ki magából a mondanivalóját, nem gondolva arra, hogy ez milyen hatással van az őt körülvevő közegre.

A cyberbullying, vagyis az internetes zaklatás néha még észrevétlenül, de határozottan jelen van a mindennapjaikban. Éppen ezért fontos, hogy felhívjuk rá a figyelmet, megelőzzük, ne hagyjuk, hogy a környezetünkben esetleg áldozatául essenek!

Antal Évi, Vászonzsákoslány nevű projektjével 1 éve van jelen influenszerként az online térben. 22 évesen videós, illetve képes tartalmaival naponta a környezetvédelem kapcsolatban inspirálja és edukálja követőit. Magazinunk is több cikkében említette már, nemrég viszont egy hetes visszavonulót tartott, amit Instagram story-jában indokolt. Szomorúan konstatáltuk, hogy a negatív kommentek idáig fajultak vele kapcsolatban.

Az interjú során beszélgettünk Éviről, motivációiról, hazai influenszerkedésről, és az internet negatív oldaláról is.

Először is mesélj arról, hogy ki Antal Évi, és mi az, ami a leginkább foglalkoztat a környezetvédelem mellett?

Idén végeztem a MOME-n designkultúra alapszakon. Többek között művészetelméletet, művészettörténetet, társadalomtudományokat, gazdasági és kommunikácós órákat hallgattam. Belőlünk lesznek az újságírók – én ezt az utat választottam, és így írtam például a Nosalty-nak cikkeket-, a kurátorok, galériamenedzserek, és még sorolhatnám. Ez a szak sok lehetőséget ad. Azért választottam, mert előtte textiltervezést tanultam. Mintákról és szövetekről tanultam és terveztem 5 éven keresztül a Képző és iparművészeti szakközépiskolában. Ezt követően tudtam, hogy nem az alkotás irányában, hanem az elmélet felé mennék, de mindenképp szerettem volna a művészettel kapcsolatban maradni.

A szakdolgozatomat büntetés-végrehajtás és a design kapcsolatáról írtam, és szeretném, hogy ez majd a mesterképzésem és remélhetőleg a PHD disszertációm témája is legyen.

Hogy kapcsolódott a mindennapjaidhoz a zero waste életmód, és hogyan lettél te a Vászonzsákoslány?

Az egyetem sokat segített nekem abban, hogy rátaláljak a fenntarthatóságra. A design szóra asszociálva először mindenkinek luxustárgyak jutnak eszébe. Sokan nem tudják, hogy a design fogalom akkortájt jött létre, mikor elkezdtek tömeggyártani, például lakberendezési termékeket. Itt jött a design kategória, annak érdekében, hogy az alsóbb osztályok is hozzájussanak ezekhez a tárgyakhoz. Először a szociális design irányába való kutatásaimkor találkoztam a fenntartható design kifejezéssel.

De maga a fenntarthatóság, mint szó, 3 évvel ezelőtt óta körülbelül naponta százszor elhangzott az egyetemen. Minden tervező a vizsgamunkáját a fenntarthatóság nevében készíti, és ugyanebben az időben került ki sok dokumentumfilm, cikk a klímaváltozás, műanyagszennyezéssel kapcsolatban.

Ekkor alakult ki bennem egy kis klímaszorongás, amitől azt éreztem, hogy a szelektív hulladékgyűjtés nem elég. Biztosan van még valami, amit tehetek ezen kívül Budapesten, egyetemistaként, nagyon minimális anyagi befektetéssel vagy anélkül. Ezután találkoztam a zero waste életmód kifejezéssel, amit Bea Johnson alkotott meg. Ő a gyerekei miatt kezdett el foglalkozni, az ő jövőjükre gondolván alakította ki ezt az életmódot, aminek 5 alapelve az refuse – utasítsd vissza, reduce – csökkentsd a fogyasztásod, reuse – használd fel újra, recycle – hasznosítsd újra, rot – komposztálj.

Ezen elvek alapján kezdtünk berendezkedni, és nagyon beleszerelmesedtem ebbe az életvitelbe. Azt éreztem, hogy ez egy megoldás lehet. Idővel pedig nagyon sokan mondták nekünk a baráti körben, hogy írjak és beszéljek erről, osszam meg másokkal, mire vagyunk képesek!

Enne hatására kezdtem el a Vászonzsákoslány Instagram oldalt, amit követően megkeresett az Index a kisfilm miatt. Ehhez eleinte nem fűztem sok reményt, mondván, hogy a környezetvédelem túl uncsi. (nevet) Végül pedig ez lett 2019 egyik legsikeresebb index kisfilmje, már körülbelül 4 millióan látták!

influenszer
Fotó: Antal Évi
Hogy jött emellé a Youtube csatorna?

Még az index videó előtt támadt egy ötlete a páromnak, hogy hozzuk össze kettőnk szakmáját, az ő operatőr, filmrendező, vágó és az én kommunikációs tapasztalataimat. Így lett a Vázsonzsákoslány Youtube csatorna, aminek a fókuszában a környezetvédelem áll. Ilyen csatorna akkor még nem nagyon volt. Illetve ami volt, az 100-200 feliratkozóval működött, és alig havi egy-két videóval. Mi szerettünk volna egy nagyon jó minőségű csatornát, ahol havonta több videó jelenik meg, és ahol nem csak érdekes a téma, hanem jól van felvéve, esztétikus és vicces is.

Ahogy már említettem, ez korábban tervben volt, de megvártuk az Indexen a videó megjelenését. Ezután elindítottuk a csatornát, ami olyan jól sikerült, hogy már az eleje óta tíz meg százezrek kezdték el nézni a videókat, amin iszonyatosan ledöbbentünk!

Készültél ekkora követőtáborral? Gondoltad az elején, hogy ilyen nagy számban fognak követni majd?

Nagyon hamar, egyszer csak azon kaptam magam, hogy ez már nem csak egy hobbi, hanem ez tölti ki a napjaim legtöbb részét. Novembertől már egyéni vállalkozó lettem, azóta ezt csinálom, most már egy éve. Olyan, mint egy álom (nevet).

Nem tudtam volna elképzelni, hogy ez lesz. Nagyon szeretem!  Nyilvánvalóan vannak korlátai, negatívumai meg nehézségei, de alapvetően borzasztóan örülök, hogy ezt csinálhatom: inspirálhatok több ezer embert a posztjaimmal! És elmondani nem tudom mennyire fantasztikus, hogy azt csinálok, amit szeretek: alkotok és szöveget írok.

Időközben pedig megtanultam kamerázni, vágni is. Nagyon sokat segített ebben a párom, tulajdonképpen átvettem az ő kezéből a technikai tudást. Neki haladnia kellett a karrierjében, ami teljesen érthető! Bár azért még most is segít nekem, de már egyre inkább egyedül csinálom.

Szerintem ez egy fantasztikus szakma, és nem szitokszó az, hogy én influenszer vagyok. Mert ez a legjobb kifejezés rá.

Egyébként az oldalaim mind organikusan nőtték ki magukat. Az egyetlen dolog, amit csináltam, hogy amióta van Youtube, azóta használom, és ugyanígy az Instagramot is. Ez sokat segített. Tartom a napi 1 posztot és a napi legalább 10 story-t. Így pörög az oldal, megy felfelé. A videókat tekintve, az elején kétheti videószámmal készültünk. Egy videóval egyébként a munkálatok 3-4 napig tartanak. Persze fellehetne venni gyorsan is, de akkor az selejt-munka lenne, amit mi nem adunk ki a kezünkből.

Most eljutottunk oda, hogy heti 2 videót töltünk fel a csatornára. Bár ez nem mindig jött össze, és emellett organikusan fejlődtek a többi platformjaim is és így jutottam el arra a pontra, hogy mentálisan kikészültem. Túl sok volt, nem bírtam tovább, tartottam egy hét szünetet.

Elég volt egy hét?

Nem, sajnos nem volt elég. De azt tudom, ha ennél tovább várok, akkor előbb vagy utóbb elveszítek követőket, feliratkozókat. Nagyon gyorsan felejtenek, mint az aranyhalak. (nevet)

Néhány havonta fogunk még ilyen egy hetet tartani, amikor zero social mediat fogyasztok. Nem nézek Instagramot, Facebookot, Youtube-t. Próbálok elhatárolódni ettől, helyette főzni, enni, olvasni, családdal lenni, kutyát sétáltatni!

Ami ördögi körré teszi ezt a folyamatot az az, hogy a Youtube és az Instagram is egyszeri lehetőség. Ez nem olyan, hogyha egyszer újrakezdeném, akkor ugyanúgy megy minden, mint az előtt. Ezt folyamatosan fenn kell tartani. Szerintem sok tartalomkészítő pont emiatt égett ki.

Én influenszerként és fogyasztóként is próbálom úgy kialakítani a napjaimat, hogy a social media-val 1-2 óránál többet ne kelljen foglalkoznom, mert ennél több idő mentálisan kikészít. Gondolok itt egyrészt mások tartalmainak való nézésére, tájékozódásra, információgyűjtésre, illetve másrészt a reagálásra, válaszolni a saját oldalaimon a kommentekre, tartani a kapcsolatot a közönséggel. De szerintem nem szabad, hogy ez naponta 2 óránál több időt vegyen el, mert akkor a tartalomkészítésből vesz el időt. Erre nagyon oda kell figyelni.

Az internetes zaklatásokról influenszerként – interjú Antal Évivel, a Vászonzsákoslánnyal
Fotó: Antal Évi
Ennek az egy hét szünetnek hátterében, ha jól tudom az is állt, hogy sok negatív kommentet kaptál a csatornádon már a kezdetek óta. Mesélnél erről is?

Tisztában vagyok azzal, hogy én egy érzékeny személyiség vagyok. De azért vagyok fent a social media oldalakon és Youtube-on, mert ennek a személyiségnek köszönhetően kezdtem el foglalkozni ezekkel a témákkal, mint a környezetvédelem, állatvédelem. Empatikus vagyok, képes vagyok együttérzést tanúsítani mind emberek és mind állatok felé, ezért is vagyok vegán. Ezekbe egy nem empatikus személy bele se gondol, nem hogy egy Youtube csatornát csinál, hogy másokat inspiráljon!

A negatív kommentek az eleje óta az összes kapott kommentem 10%-a. Ez nem sok a többi influenszeréhez képest, de engem ez a mennyiség is rosszul érint. Mivel tényleg érzékeny vagyok, eleinte próbáltam ezeket ignorálni, nem figyeltem rájuk. Majd volt, hogy vitába bocsátkoztam, beleálltam dolgokba. Aztán ezek a napi szintű negatív kommentek egyre inkább csak rám telepedtek, úgyhogy elkezdtem tiltani a felhasználókat, és törölni a kommenteket. Volt, aki ezek után új accountot (fiókot – a szerk.) csinált, és visszajött és újra kommentelt. Ilyenünk volt kettő, és legalább öt új accountot csinált. Ez már a tébolynak egy nagyon durva foka.

Illetve Youtube-on nem csak azok az emberek kattintanak arra a videóra, akiket tényleg érdekel, hanem bárki. Sokan arra használták ezt ki, hogy visszaéljenek ezzel a lehetőséggel, és én két hete konkrétan egy halálos fenyegetést kaptam. Azt olvasni, hogy hogyan verné szét valaki a fejemet, az nagyon nem jó.

Megfogalmazódott már benned egy konkrét konklúzió annak megoldásaként, hogy a zaklatásokat és a negatívitást hogyan kezeld?

Az egyiket már említettem, hogy 2 óránál nem szánok több időt a social media oldalak böngészésére egy nap, legyen szó a sajátomról vagy máséról.

Emellett segíteni fog az is, hogy időnként szünetet tartok. Most látom, hogy túl sokat dolgoztam, túl sokat adtam mások véleményére, és ezért egy kicsit kevésbé élveztem már a tartalomkészítést. Ha üzenhetnék a többi tartalomkészítőnek, akkor arra buzdítanám őket is, hogy vonuljanak el egy kis időre. Ha tartunk egy kis szünetet, akkor látjuk, hogy hol romlott el a dolog, hol lehetne javítani rajta.

A másik újítás a kommentszekció tiltása. Ezt egy hete léptem meg, és nagyon jó döntés volt. Biztosan nem lesz jó hatása a csatornára, de nem mindig a számokat kell figyelembe venni. Az én mentális állapotom fontosabb, mint a kommentelők véleménye.

Ez a döntés egyébként egy pszichológusnak a TED előadásának köszönhetően született. Ez az amerikai pszichológus egy kutatásról számolt be, aminek lényege, hogy egy negatív gondolat tízszer tovább ragad meg bennünk, mint a pozitív. Tehát ha hétfőn ebédidőben kapsz egy jó hírt, az kitart, uzsonnáig, viszont egy negatív kitart péntekig.

Én egy éve már minden nap kapom a negatív kommenteket, aminek előbb vagy utóbb nem lett volna jó vége. A kommentlehetőség letiltása után egy órával később már éreztem is, hogy a nehézség elmúlik a mellkasomról és sokkal jobban vagyok.

Az egyetlen rossz része ennek az, hogy nyilván így a pozitív véleményt se tudják elmondani az emberek. A kommentszekció szerintem egyébként egy értelmes dolog, kialakulhatnak érdekes beszélgetések, átadhatjuk egymásnak a tapasztalatainkat, és megoszthatunk építő jellegű kritikákat is. Erre lett kitalálva.

De Instagramon és Facebookon meghagytam a kommentek lehetőségét. Ha valakinek kérdése van, vagy valamit nagyon szeretne nekem elmondani, akkor ott megteheti. Instagramon egyébként nagyon kedves közösségem van, senki nem ír durva dolgokat, mindenki értelmes, át tudják adni, amit szeretnének. Sőt, nagyon örülök, ha engem akarnak tanítani! Nekik köszönhetem például, hogy vegán lettem. Ez szerintem tök szuper, hogy egymást tanítjuk, gondolkozunk, használjuk az agyunkat, – ezt a részét nagyon élvezem!

Visszatérve ezzel jár, ha az embert nem néhányan veszik körül, hanem többezren az interneten. Ha valaki jelen van az online térben tartalomgyártóként, és sokat nézik, akkor többezer kommentet kap, míg a kommentelők azt gondolják, hogy csak azt az egyet, amit ők írtak. Én mindenből nagyon sokat kapok. Az a tapasztalatom, hogy nem hiszik el, hogy  nem csak az történik, amit látnak a képen vagy a videón.

influenszer
Fotó: Antal Évi
Szerinted hol csúszott ez félre? Hogy emberek azt gondolják, hogy csak az történik egy influenszerrel, ami a videón vagy képen van?

Régen a televízióban is sokkal sikeresebbek voltak a valóságshow-k a többi műsoroknál. Azért szeretik az emberek, mert igazi, húsvér emberek csinálják, a valóságról szól, valós dolgokat látnak, viszont ezáltal a nézők elfelejtik azt, hogy azért ez nem teljesen valós. Ez nem az igazság, hiszen nem minden szegletét mutatják meg. Akkor 24 órásak lettek volna ezek az adások. Ugyanez a szokás, hozzáállás alakult ki a Youtube videókkal kapcsolatban. Pedig amit ott látnak, az is egy kis szeglete a valóságnak, amit nem tudnak felmérni.

Ha lehetőséged lenne rá, mit üzennél a negatív kommentelőidnek?

Egyrészt feltenném nekik azt a kérdést, hogy „ha neked mondanának ilyet, mit éreznél?”. Másrészt pedig elmondanám nekik, hogy az, hogy más hogyan öltözködik, másnak milyen a haja, akár a szexualitása, az, hogy más hogyan él, nem ránk tartozik. Semmi közünk nincs hozzá. Illetve a mi negatív véleményünk, hozzáállásunk nem ér semmit, csak megbántjuk vele a másikat!

Tudom, hogy nem véletlenül van Magyarországon ennyi negatív kommentelő. Itthon nagyon rossz ez az arány, ami visszavezethető a múltunkra, a politikára, a mélyszegénységre, családon belüli erőszakra, arra, hogy el vannak nyomva az emberek. Hogy szeretjük sajnáltatni magunkat, hogy sanyargunk, ez mind beszivárgott az egyéni életekbe is. Ezért én csak sajnálni tudom a negatív kommentelőket.

Amit még nem értek, de érdekelne, hogyha valaki rosszul érzi magát, nekem azért miért kell rosszul éreznem magam? Attól, mert neki rossz napja volt, nekem is rossz kell hogy legyen? Én számára egy vadidegen vagyok, nem ismer engem. Neki jobb lesz ettől? Mert ha igen, akkor legalább valamit adtam számára. De nem hiszem, hogy ettől bárki boldog lesz.

Mesélnél még a hosszútávú céljaidról?

Szeretném úgy kialakítani a csatornámat, hogy az én videóim kizárólag őszinték legyenek. Megválogatom a partnereimet is, és hogy kikkel működök együtt. Időnként muszáj együtt dolgoznom márkákkal, egyrészt, hogy fenntarthassam a csatornámat, másrészt pedig szeretném megmutatni a fenntartható lehetőségeket a közönségemnek, hogy kiktől érdemes vásárolni. De kizárólag olyan cégekkel dolgozom, akik ebbe beleillenek, így 10-ből 2 megkeresésre mondok igent. Persze belemehetnék több együttműködésbe is, de akkor hirdetőplatformmá válnának az oldalaim.

Az influenszerkedést tekintve szeretném megváltoztatni ezt a rossz prekoncepciót, ami kialakult, hogy csak divatból és pénzért csinálják, és csak azt, ami a nézőknek kell. Illetve, hogy minden egy álomvilág, és sosem az igazságot mutatják meg. Ha pedig mégis, az klisé.

A videóimmal kapcsolatban az elején csak a környezetvédelemről akartam beszélni, aztán jött a vegánság. Majd rájöttem, hogy van egy csomó másik témám, amikről szívesen mesélnék, ilyen volt a mentális betegségem is. Szeretnék erről a továbbiakban is beszélni, illetve a szakdolgozatom témájáról. Tudom, hogy tök más irány a büntetés-végrehajtás reintegráció és a design kapcsolata, de fontos, hogy hangot kapjon. Érzékenyítő témákról nagyon szeretnék majd videókat készíteni, például feminizmusról, LMBTQ-ról. Szóval tele vagyok ötletekkel, és most újult erővel folytatom is, amit egy éve elkezdtem!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek