fbpx

Valahogy minden költözésem során arra jöttem rá, hogy egyre több könyvet hurcibálok magammal, és az évek során kialakult az a pár darab, amit a Budapestre való költözésem óta mindig magamnál tartok. Azaz 8 éve viszem lakásról lakásra, mert egyrészt könyvet maximum elajándékozni szabad, másrészt elképesztően fontosak számomra. Időről időre elő kell vennem őket, és csodák csodájára, mindig felfedezek bennük valami újat. Ahogy idősöm, és ahogy egyre többet tapasztalok, úgy egyre inkább más szemmel tudok nézni egy már ismert történetet is. Most pedig jöjjenek életem eddigi legmeghatározóbb könyvei.

Raffai Sarolta – Egyszál magam

Ezt a könyvet kamaszkoromban találtam a nagymamám polcán, és akkoriban, ami az 50-es években játszódott könyv, az biztos, hogy beszippantott. Valamiért nagyon izgatott az az időszak és kifejezetten az 56-os forradalom, bár ebben a könyvben igencsak érintőlegesen van taglalva, sőt, bele leáthatunk a kevésbé pátoszos oldalába is. A történet Anna életét mutatja be, akinek férje két év katonaság után tér haza. Szinte nem is látta még a közös gyereküket, és az ifjú párnak is meg kell tanulnia újra együtt élni. A férfi anyjával laknak egy falun, ami minden szempontból idegen Annának. Gábor, a férj és Anna is tanítóként dolgoznak, amikor is elkezdődik az igazi pártállami diktatúra időszaka. Anna pedig nem találja a helyét a besúgók, a helyezkedők és a szakmaiatlan urambátyámok között. Közben a kapcsolata teljesen átalakul a férjével, aki viszont nagyon jó pártkatonának bizonyul, de társnak és apának viszont elfelejt lenni. Először a történelmi vonal fogott meg, később pedig már az érzelmi, kapcsolati része, illetve a női sorsok szép ábrázolása miatt olvasgattam újra. A szívemhez mindig közel fog állni ez a könyv, már csak a nagymamám miatt is, aki mindig eszembe jut, ha kinyitom a sárgálló lapokat.

Janikovszky Éva – Szalmaláng

Akaratomon kívül egy retró válogatás kezd most kibontakozni, de ez a könyv is a nagymamám polcához és a gyerekkoromhoz köthető. A könyv főszereplője egy álmodozó, igazi kamaszlány, akit Verának hívnak. Vera már nagyon szeretne szerelmes lenni, az érzéseinek a tárgya pedig egy sármos karmester lesz, akinek elkezd leveleket írni. Csakhogy ez a levél nem a megfelelő kezekbe jut, és végül elindul egy kissé bonyolult szerelmi szál és egy levelezés. Hogy a szálak hogyan bogozódnak ki és végül ki kivel talál párra, azt most nem árulom el, de a történetnek köszönhetően ez a könyv nekem az egyik kedvenc ifjúsági regényem volt. Janikovszky Éva utánozhatatlan stílus és humora pedig bármikor újra elővehető, még felnőtt fejjel is.

Szabó Magda – Katalin utca

Szerintem ez nem egy tipikus Szabó Magda regény, és eléggé megosztó is, nekem mégis az egyik legmeghatározóbb olvasási élményem. Annyira, hogy egy időben mindenki ezt kapta tőlem ajándékba (igen, képes voltam újra és újra megvenni). Katalin utca egyszerre egy valódi hely és a képzeletünk, a vágyunk kivetülése. Mindenkinek van egy Katalin utcája: egy hely, ahol utoljára boldog, önfeledt volt. Ahol még minden a helyén volt. Ebben az utcában él három család, akik barátok is, és közben egészen más sorsot szánt nekik az élet. Az idillikus képbe belerondít a történelem: jön a Horthy-korszak, a háború és a zsidóüldözés. Viszi magával a családokat, a szerelemeket és a gyerekkort is. Katalin utca, a Paradicsom pedig csak a jóknak adatik meg, ha egyszer kiűznek onnan, már csak az álmok vihetnek oda vissza. A ház, az utca mindig ott lesz, az élet pedig újra terem: más fog ott játszani, más lesz ott boldog és szerelmes, de a körforgás sosem állhat meg. A Katalin utcának lennie kell.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek