A sharenting kifejezést a The Wall Street Journal fogalmazta meg először. Jelentése az angol „share” és „parenting”, vagyis a megosztás és a szülőség szavakból áll össze. Arra a jelenségre utal, mikor szülők az újszülött gyermekeikről megállás nélkül posztolnak online képeket. Azóta szerencsére már számos cikk, tudományos anyag foglalkozik a témával, és inti óva a szülőket.
Hiszen az online tér maga egy igazán kiszámíthatatlan hely. Feljogosít minket arra, hogy másokat rágalmazzunk, tévesen megítéljünk, vagy akár ezen keresztül a saját életünket is kiteregessük. Hol húzódik a határ? Vannak moderátorok, és mi magunk is jelenthetünk/letilthatunk bizonyos tartalmakat, de úgy igazán senki nem terelget minket, felhasználókat, hogy erkölcsileg mit szabad és mit nem. A gyerekek esetében pedig felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mit okozunk a képeik megosztásával, hogyan fog ez rájuk hatni akkor, mikor már ők is internet fogyasztók lesznek?
Az internet sötét árnyalatai
Laney Grier 11 hónapos kisfiáról Samről tett közzé egy képet Flickr-en. Ezen a képen Sam ökölbe szorítja a kezét, és egy jellegzetes arckifejezést vág, ami azóta „sikeres fiú meme”-ként jelenik meg a böngészőkben. Ez év januárjában pedig még egy amerikai politikus is használta ezt a képet egy adománygyűjtő reklámjában. Persze erre a család reagált, hiszen ők sose adtak engedélyt a fia képének felhasználására, pláne nem politikai pártok népszerűsítéséhez.
Természetesen ez ritka egybeesés, de az ilyen esetek figyelmeztethetnek minket arra, hogy szinte lehetetlen kordában tartani azt, ami már egyszer felkerült az internetre.
Bár a legtöbb édesanya gyermekének a képe nem fog vírus szerűen elterjedni, mégis egy kattintás során bárki számára felhasználhatóvá válhatnak. 2015-ben ausztrál nyomozók több mint 45 millió fotót találtak mindennapi tevékenységeket folytató gyermekekről pedofil képmegosztó oldalakon. De nem is kell földrajzilag ennyire messze mennünk, nem olyan rég hazai képviselőről derültek ki hasonló hírek. Hiszen az általunk feltöltött publikus fotókat bárki könnyen letöltheti a közösségi oldalakról és a családi blogokról.
Hogyan változtatja meg a sharenting jelensége egy gyerek életét?
Ha egy hétköznapi gyereknek problémát jelent az, hogy felnőve visszaköszön a kisgyermekkori képe az interneten, akkor mi van azokkal, akiknek a szülei blogot vagy vlogot indítottak a családjukról? Az USA-ban közel 4 millió édesanya azonosítja magát bloggerként, ami már hazánkban is egyre elterjedtebb.
Képzeljük magunkat ezeknek a gyerekeknek a helyébe. Ha ez a generáció nagykorúvá válik, elkezdi érvényesíteni a jogait. Attól, hogy saját akaratuk ellenére jelen voltak az online térben, nem lesznek túlságosan elragadtatva. Hiszen ha mi rákeresünk online a nevünkre, akkor az általunk feltöltött képeket látjuk, nem pedig azokat, amiket a szüleink tettek publikussá.
Szülőként a blogolás és a gyerekek szponzorált bejegyzésekben való „felhasználására” jelenleg még kevés szabály vonatkozik, mert a jogi törvények nem tartanak lépést a technikával. De azok a cikkek, melyek ezt leírják, hozzáteszik, ha ezeknek a szülőknek a gyerekei felnőnek, nőni fog a bírósági eljárások valószínűsége is.
Most pedig már van egy online platform, ahol 14 év felett mindenki megoszthatja saját véleményét, nézeteit, emlékeit. Ez bizonyos értelemben felszabadító, de akár hozzájárulhat ahhoz is, hogy a kulturális ideológiánk elmosódik. Hiszen nagyon sok információ áll majd a rendelkezésünkre, de annál kevesebb lehetőség mindennek a feldolgozására. Ráadásul mivel a közösségi média és a kamerás telefonok technológiai szempontból nem évtizedek óta elterjedt eszközök, a jelenlegi sharenting jelenséget a jövő generációjának kell majd megítélnie.
Nem beszélve arról, hogy egy gyermek mit fog fel abból, mikor folyamatosan fényképek és videofelvételek főszereplője. Nem lát mást, csak vakuzó eszközöket, amik képesek lerombolni a családi idillt és elvenni a közös, fontos pillanatok intimitását. Hiszen a meghitt események már nem szólnak másról, csak annak a posztolásáról a nagyközönség felé.
Mielőtt posztolnál
A következő 4 kérdést mindig tedd fel magadnak.
Miért szeretnéd megosztani?
Ez vélhetően a legfontosabb kérdés. Hiszen ez nem egy rólad szóló információ. Alapos okodnak kell ahhoz lennie, hogy az egész világ számára elérhető tartalmat tegyél közzé a gyermekedről.
Te megosztanád ezt saját magadról?
Ez nem biztos, hogy a legjobb mérőeszköz, hiszen elképzelhető, hogy te inkább vagy extrovertált személyiség, mint amennyire gyereked lesz, vagy fordítva. De ha a te szüleid osztották volna meg rólad ugyanezt a képet, az milyen érzéssel töltene el?
Kellemetlenül érintheti a kép a gyerekedet most vagy a jövőre nézve?
A szülőség velejárója, hogy akaratlanul is, de zavarba hozza gyermekét. Egy számunkra édes, amúgy talán kínos történetet el lehet mesélni a nagyszülőknek, vagy a barátoknak. De az hogy az egész világ számára elérhetővé tegyük, már nem biztos, hogy annyira helyén való.
Van bárki, akinek ezt a képet nem szabad majd a jövőben látnia?
Ez most nagyon távolinak tűnhet, de a jövőbeli párok, barátok, munkáltatók rá fognak keresni a gyermeked nevére online. Ezért jól gondoljuk meg, hogy mit szeretnénk megosztani velük is. Gondold végig, hogy a tartalom, amit megosztanál róla, segíteni fogja a gyermekedet a fejlődésben vagy éppen akadályozni?
Végezetül pedig, ha úgy döntöttél, hogy meg fogsz osztani tartalmat a gyerekedről, mindig tartsd szem előtt a következőket, annak érdekében, hogy tudatos szülőként legyél jelen az online térben:
Gondold át alaposan, hogy mit posztolsz! Ne tegyél közzé olyan sztorit, képet vagy videót, ami veszélyeztetheti gyermekedet, vagy a jövőbeli életét.
Ne posztolj meztelen vagy félmeztelen képet a gyerekedről.
Ne használd a gyermeked nevét, pláne ne a teljes nevét.
Kapcsold ki a helymegfigyelést, amikor képet készítesz.
Soha ne legyen elérhető egy helyen a gyermeked neve, címe, további adatai.
Ahogy gyermekeid nőnek, vond be a folyamatba őket, kérj tőlük engedélyt!
