Szerintem neked is van legalább egy olyan anya ismerősöd, aki gyermeke születése óta majdnem minden nap megoszt egy képet. Legyen szó mérföldkövekről a bébi életében, eseményekről, de talán még aprócska, külső szemlélő számára észrevehetetlen változásról is. Előző cikkünkben beszámoltunk a sharentingről, vagyis arról, milyen veszélyek fenyegethetik a gyermekeket, akikről szülei a beleegyezésük nélkül posztol.
Elkezdett foglalkoztatni az a tény, hogy vajon miért kellett ennek a kifejezésnek kialakulni? Miért van tele az online tér ennyi kisgyermekekről szóló poszttal? Hogy lehet egy anyának ideje és energiája arra, hogy az online profiljával foglalkozzon, és építse azt fel a pár hónapos gyerekéről szóló képekkel? És miért tölt el annyi időt, hogy a környezetében született babák összes képére reagáljon? Erre azt hiszem teljesen érthető választ fogok adni: mindennek az oka a kapcsolatok hiánya. Anyának lenni sokszor magányos és megterhelő.
Amikor a büszkeség nyugtatószerré válik
Egy amerikai kérdőív 9 hónapos babák szüleit vett célcsoportul. Az első eredmény az volt, hogy az anyák töltenek több időt az online térben, ők több képet posztolnak a gyerekekről, mint az apák. Továbbá a kutatás szerint főleg azok az anyák hajlamosak megosztani több képet, akiket jobban foglalkoztat az, hogy elfogadják őket anyaként, továbbá, akik úgy érzik, a környezete azt várja tőlük, hogy tökéletes szülők legyenek.
Ők erősebb érzelmi reakcióról is beszámoltak, amikor a gyermekükről közzétett kép esetén a vártnál több vagy kevesebb visszajelzést kapnak.
A kérdőívet pedig az a vizsgálat követte, hogy a közösségi média oldalak használathoz társulnak-e depressziós tünetek az anyaság első hónapjaiban. A válaszokból ítélve a kutatók azt tapasztalták, hogy azok az anyák, akik hajlamosak külső visszajelzés alapján ítélkezni magukról, náluk a depressziós tünetek növekedése jelenik meg közvetetten a közösségi média oldalak gyakori használata esetén. Ráadásul a szülői stresszhez – főleg újdonsült anyukaként – ez a nagyobb aktivitás is hozzájárul az online térben.
Az elkerülhetetlen összehasonlítások stresszfokozók
Egy amerikai kutatás 721 anya kitöltése alapján arról számolt be, hogy azok az anyák, akik gyakrabban hasonlítgatják magukat másokhoz a közösségi oldalakon, a depresszió tüneteit produkálják, túlterheltek a szülői szerepben, és kevésbé érzik magukat kompetensnek a szülői feladatok ellátásában.
Nem meglepő, hiszen a legtöbb ember a lehető legpozitívabb oldalát mutatja az online térben. Ez különösen igaz azokra az anyákra, akikre ránehezedik egy nyomás, hogy tökéletes szülőként kell a külvilág felé mutatkozniuk.
Ha pedig összehasonlítjuk saját életünket mások különlegesnek tűnő családi képeivel, akkor akarva akaratlanul is előtörhet belőlünk az az érzés, hogy mi kudarcot vallottunk az anyaságban. Hiszen mi tetőtől talpig gyönyörűen, mindig más ruhákban felöltöztetett kisgyerekeket látunk a képeken, amíg a mi párhónapos gyermekünk éppen fogzik, és azzal küzdünk vele, hogy egyen.
Különösen igaz a szorongás kialakulása azokra az anyákra, akiknek a várthoz képest máskét alakultak a dolgok. Itt azokra az anyákra gondolok, akik eltervezték, hogy természetes úton szülnek, de végül császármetszés végeztek rajtuk. Vagy azok, akiknek a gyerekei koraszülöttek vagy valamilyen fogyatékossággal élnek.
Anyaként felelős közösségi médiahasználat
Mindezek után egyáltalán nem az a megoldás, hogy anyaként mindenki letöröli magát a közösségi oldalakról. A legtöbb kutatás rámutat a közösségi média veszélyeire, szerencsére vannak olyan tanulmányok, amik bizonyítják, hogy az anyák számára az online tér előnyökkel is járhat. Hiszen ez egy jó csatorna arra, hogy tartsuk a kapcsolatot rokonokkal, barátokkal. Azok az anyák, akiknek például a facebook „barátai” nagyobb arányban barátok, családtagok pozitívabb szülőségről számolnak be.
Éppen ezért annak érdekében, hogy anyaként – és egyébként is – ne essünk át a ló túloldalára, alaposan át kell gondolnunk, hogy milyen motivációval használjuk a közösségi média oldalakat. Ha úgy érezzük, hatalmába kerítettek minket a lájkok és a megosztások, kezdjük azzal a megoldással, hogy kikapcsoljuk az alkalmazások értesítéseit, majd pedig folytassuk azzal, hogy egy nap kizárólag egy bizonyos napszakban görgetjük végig a hírfolyamokat.
Sőt, ha mindez már átfordult egy olyan irányba, hogy a közösségi média oldalak miatt lehangoltabbak vagyunk, érdemes lehet akár egy hetes vagy hónapos szünetet tartani. És a felszabadult időt a családunkra, barátainkra áldozni!
Ezen kívül pedig minden olyan szülő, aki jelen van az online térben, segítséggel lehet azzal, hogy nem csak a pozitív történésekről, hanem az igazi akadályokról, küzdelmekről is beszámol. Továbbá igyekezzünk kritika helyett támogatni azokat az anyákat, akik nem a legtökéletesebb fényben tüntetik fel magukat!
De érdemes a környezetének is odafigyelni az anyukákra. Ha azon kapjuk őket, hogy sok időt töltenek a közösségi médiával, segítsünk nekik a figyelemelterelésben és járuljunk hozzá a pozitív énkép kialakításához. Apukaként szervezzünk programokat, beszélgessünk a párunkkal, tudatosan járuljunk hozzá az ő jóllétéhez. A nyílt kommunikáció és az őszinteség fontos, főleg a gyereknevelés első szakaszaiban. De ugyanezt tehetjük barátként. Még akkor is, ha mi nem ott tartunk az életünkben, mint kisgyerekes barátunk egyike, hallgassuk meg őt, és érdeklődjünk iránta, keressünk lehetőséget arra, hogy minőségi időt tudjunk együtt eltölteni.
