Sokat vitatott állítás, hogy a ruha teszi az embert. Mondhatjuk, hogy nem igaz, hiszen a személyiségünk értékeit nem fejezi ki. Beszélhetünk árakról is, amire ott van az ellenpélda, hogy a stílus nem pénz kérdése. Szóval igazán sok oldalról vizsgálhatjuk a divatot.
Például abból a szempontból is, hogy mennyire önkifejező az öltözködés, vagy milyen örök érvényű alapszabályok vannak a különböző testalkatokra. Ezekről beszélgettünk Kázsmér Csenge stylist-tal, aki megnyerte a Joy magazin felhívását, ennek keretében pedig lehetősége nyílt egy saját divatanyag nyomtatásban való megjelentetésére.
Mit jelent maga a szó, hogy stylist? Illetve a Joyban megjelent anyag esetében mi volt a feladatod pontosan?
A stylist szó angol eredetű, magyar jelentése stílustanácsadó, sok ember számára ismeretlen egyébként ez a fogalom, öltöztető néven jobban ismert. Azonban egy stylist nem csak öltöztet, hanem alkot. Egy divatanyag során például a stylist feladata kiválasztani a ruhákat, amiket az adott modell viselni fog, és mindezt sok esetben a fotográfussal egyeztetve találják ki.
A Joyban, – mivel az egy életmód magazin – a stylist találja ki a ruhákat, amíg például egy divatra specializálódott magazinnál sokszor a fotóssal közös elképzelés valósul meg. Vagy amit az adott divat magazin kér.
Nekem itt a Joyban szabad kezem volt, mivel a pályázatuk nyereménye egy divatanyag megjelentetése volt a magazinban.
Mit gondolsz, léteznek még olyan alapszabályok, hogy a különböző testalkatokon milyen vonalú ruha mutat legjobban? Gondolok itt olyasmire, hogy régen mindig azt hallottuk, széles csípőre, körte formára az A vonalú ruha a jó választás, illetve, hogy nagy tévhit, hogy teltebb idomokat a bő ruhák takarják, hiszen azok még inkább nagyítanak. Helytállóak továbbra is ezek az álítások?
Szerintem abszolút léteznek ezek az alapvető öltözködési formák, az már más kérdés, hogy nagyon sok ember ezzel nem törődik. Számomra sokszor meghökkentő, hogy az emberek mennyire nincsenek tisztában azzal mi áll jól nekik, és mi az, ami esetleg előnytelen. Persze megértem, hogy például egy teltebb alkatú hölgy is szeretne hordani testre feszülő bőr nadrágot, ami nem feltétlen előnyös, de egy hozzá jól megválasztott felsővel már hordhatóbb lenne.
Azonban tapasztalataim alapján az emberek nem így vásárolnak, hanem ami megtetszik nekik, és ahogy gondolják, úgy hordják az adott ruhadarabot. Nyilván az embereket nagyon befolyásolja a közösségi média, de azért mert egy XS méretű modellen szépen áll egy adott ruha, attól még az nem mindenkire igaz.
Szerinted a divat nevezhető művészetnek, vagyis az önkifejezés egyik eszközének? A te hétköznapjaidban ez mennyire hangsúlyos? Vagy inkább a munkádban éled ki a kreatív energiákat?
Igen, úgy gondolom a divat is épp úgy művészet, mint mondjuk a fotográfia, és abszolút az önkifejezés eszköze.
Alapvetően szeretek én is nem hétköznapian öltözködni, merészebb ruhákat, kiegészítőket hordani, azonban előfordul, hogy nincs energiám/kedvem ahhoz, hogy valami kreatív szettet vegyek fel. Sőt, sok munkánál például kötelező fekete ruhákban menni, hisz ez a szabály az egész stábra vonatkozik például forgatások esetén.
A munkámban azonban egy egészen más világot próbálok megjeleníteni: nagyon sok olyan ruha van, amit én személy szerint nem hordanék, de csodálatosnak tartok. Illetve elég sok márka készít olyan ruhadarabokat, amik elsősorban, vagy kifejezetten fotózásokra, kampányokra készülnek. Azt még mindig tanulnom kell, hogy nem mindig lehet azt vinni egy munkára, ami nekem tetszik, mivel az lehet az adott megrendelőnek túl sok, vagy egy egészen más stílust kér, mint amit én szeretek, vagy képviselek, és ilyenkor alkalmazkodni kell, engedni a saját elképzeléseimből.
Igaz, hogy a férfiaknak nehezebb dolguk és kevesebb lehetőségük van ezen a téren? Ha igen, akkor ez valójában a társadalom ítélkezésének köszönhető, vagy tényleg nem áll rendelkezésükre annyi eszköz?
Véleményem szerint a legtöbb férfit nem foglalkoztatja úgy az öltözködés/megjelenés, mint mondjuk a nőket. Szerintem bőven van választási lehetőségük nekik is, és mindenki megtalálja a saját igényeinek megfelelő ruhadarabokat egy adott üzletben. Teljesen leegyszerűsítve igazából a nők teszik ki a vásárlók legalább 80%-át, így szerintem nincs is szükség több férfi ruházatot előállítani. Szerintem Magyarországon azért elég ritkán lehet olyan férfiakat látni, akik kitűnnének a tömegből, ami számomra szomorú, hiszen úgy gondolom egy jól öltözött, ízléses férfi sokkal vonzóbb, de ismétlem, ez csak az én véleményem. Biztos vagyok benne, hogy sokakat ez a téma egyáltalán nem foglalkoztat, engem a munkámból és a divat iránti szenvedélyemből adódóan érdekel.
Mire kell figyelni stylistként, mikor öltöztetsz valakit? Mondtad, hogy sokszor az adott munka megköti a lehetőségeket, mennyire tudod akkor a saját kreativitásodat beletenni egy-egy szett összeállításába?
Ez munkáktól eltérő, kezdem először akkor azokkal a munkákkal, ahol például egy celebet kell öltöztetni, ott mérvadó az, hogy az adott személy, hogy öltözködik, és sokszor egyeztetni is kell, hogy megfelel-e számára az általunk elképzelt összeállítás. Van akivel könnyű együtt dolgozni, bármit szívesen felvesz, de sok olyan is van, akinek van egy adott elképzelése és nem szeretne eltérni attól, ilyenkor mindenképp engedni kell, hiszen itt az a lényeg, hogy ők jól érezzék magukat a bőrükben.
Egy divatanyagnál már sokkal szabadabb ez a dolog, ott jobban elmondható, hogy az önmegvalósításról szól az adott munka. Ilyenkor a modell túlnyomó többségben olyan ruhát visel, amit valószínű soha sem hordana. Arra azért én például igyekszem figyelni, hogy milyen karakterű a modell, mi áll jól neki.
Mennyire pénz kérdése a stílus? Illetve mi a helyzet például a secondhand üzletekkel, amiket sokan a környezetvédelem miatt is választanak? Lehet egyedi és önkifejező egy outfit, ha valaki onnan vásárol? Te, mint stylist, használod ezeket az üzleteket?
Abszolút lehet valaki különleges attól, mert nincs, annyi pénze ruhákra. A stílus szerintem teljesen a jövedelemtől független, hiszen ahogy korábban is említésre került az önmegvalósítás a saját képzelőerőnkön, és kreativitásunkon múlik.
Secondhand üzletekben én személy szerint ritkán vásárolok, nehéz méretet találni és kevés számomra különleges ruhát szoktam látni, de a kedvenc L’evis farmeromat például a Vintage Humanaba vettem. Illetve vannak ismerőseim, akik szoktak turkálóban vásárolni, és sokszor sokkal egyedibbek, mint azok, akik egy fast fashion üzletben vásárolnak. Azonban nem vagyok ellene a fast fashionnek sem, hiszen túlnyomó részt ott vásárolok, de igyekszem mindig azokat a ruhadarabokat megtalálni, amik valamitől különlegesek, és amik nem jönnek velem szembe az utcán nap, mint nap.
Sok magyar tervező kampányol amellett, hogy az emberek vásároljanak hazai márkákat, tervezői ruhákat, ezek valóban sokkal különlegesebbek, adott esetben jobb minőségűek, viszont azt gondolom, hogy a magyar átlagkereset sajnos nem elég ahhoz, hogy az ember megengedhessen magának egy-egy ilyen ruhadarabot.
