fbpx

„Az arc az életünkről íródó napló” – interjú az arcelemzésről Gyarmati Orsolyával

Gyarmati Orsolya 11 éve foglalkozik arcelemzéssel, az évek során kidolgozta saját rendszerét. A mai napig kutat, tanul, mellette pedig segít mindenkinek, aki ezzel a tudománnyal szeretne túljutni elakadásain.

Az arcelemzés, még ha nem is tudatosan, mindannyiunk életében jelen van. Folyamatosan analizálunk, és akarva vagy akaratlanul is elsőre a látszat alapján döntünk. A szimpatikus arcokhoz vonzódunk, a kevésbé harmonikusaktól akár még félünk is. De nem véletlenül érezzük azt sem egy ismeretlen láttán, mintha ezer éve ismernénk. Vannak olyan arcvonások, amik látván emlékeket idézünk fel.

Hogyan kerültél közel az arcelemzéshez?

2008-ban egy önismereti tanfolyamon vettem részt, ahol az előadó hölgy említette, hogy van egy szakterület, ami az arcelemzéssel foglalkozik. Pontosabban azzal, hogy az arc különböző területei milyen érzelmeket, belső szervi párhuzamokat takarnak, és hogy e tudomány által sokkal mélyebben megismerhetjük magunkat és másokat. Az előadás után hazamentem és elkezdtem kutatni a témában. Nagyon sok anyagot találtam, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ennek a 99%-a rettenetesen felületes. A maradék 1% volt számomra hiteles, ami a kínai Öt Elem arcelemzést fejtegette. Viszont nem találtam ehhez magyarul szakirodalmat, ezért angolul kerestem tovább. Így már sokkal több anyaghoz jutottam hozzá, amiket elkezdtem lefordítani. Ezek által kezdtem megbizonyosodni arról, hogy elképesztően mély tudásról van szó, ami a test, a lélek és a szellem hármasát egységben, holisztikusan vizsgálja. Úgy éreztem, jó lenne, ha ennek segítségével tudnék segíteni embereken, akik elakadnak életük során.

Miként sajátítottad el mindezt a gyakorlatban?

Elkezdtem úgymond tesztelni. Mialatt fordítottam és elméletben tanultam az Öt Elem arcelemzést, folyamatosan vizsgáltam a családi, baráti körön belül, hogy egyáltalán érdemes-e mindezt tanulnom, úgy van-e, ahogy a könyvekben írják? Ez körülbelül két évig tartott. Ezt követően adódott egy lehetőség: Németországba mehettem tanulni, Lillian Bridges előadásait hallgathattam. Ő egy kínai hölgy, aki Amerikába költözött és az egész világon tanítja ezt a tudományt. Ez az időszak nagyon nagy lökést adott. Aztán idővel belevettem az epigenetikától kezdve a családállításon át a feldolgozásig kapcsolódó területeket, és végeredményben kialakult egy olyan széleskörű rendszer, amivel el tudtam indulni.  Mindennek már 11 éve, azóta ezzel foglalkozom, és elmondhatom, hogy nagyon sok ember ennek a tudománynak a segítségével láthatott rá olyan elakadásaira, amivel megismerte azt az irányt, ami a megoldásai felé vezetett.

A kínai Öt Elem arcelemzésnek mi a történeti háttere?

Mindez körülbelül 3500 éve alakult ki. Akkoriban minden kínai császárnak tao szerzetesek voltak a tanácsadói. Őket bízták meg azzal, hogy egyrészt vigyázzanak a császárra oly módon, hogy ellenőrizzék az embereket, akik hozzá jönnek. Másrészt, hogy megérzés és ránézés alapján megítéljék, az érkező személyt biztonságos-e a császár közelébe engedni, továbbá, ha már jött, érdemes-e vele üzletet kötni, esetleg titkokat megosztani velük. Lényegében egyfajta HR és őrző-védő osztályként működtek. A szerzetesek az idők során rádöbbentek, hogy az emberek arcvonásaiból számos következtetéseket lehet levonni. Ezeket elkezdték rendszerbe foglalni, ami nagyon komoly alapokra épült. Öt elemtípust határoztak meg, ezek a Víz, a Fa, a Tűz, a Föld és a Fém. Ennek alapján osztották be az embereket 5 csoportba, és ezáltal gyógyítottak. Nagyon jól tudtak diagnosztizálni, és arra is rájöttek, hogy bizonyos arcvonással rendelkező személyek ugyanazokat a tüneteket produkálhatják. Ugyanakkor a holisztikusságnak köszönhetően felismerték, hogy bizonyos elemek nem csak személyiségvonásokhoz, hanem belső szervekhez és reakciókhoz is kapcsolódnak. Azzal lett teljes a kép, hogy az egészségügyi oldalát összekapcsolták a pszichológiai és mentális résszel.

Az arcelemzés tudománya sok évszázadon át virágzott, míg uralomra nem került a Sárga Császár, aki megkérte a szerzeteseket, hogy elemezzék őt arca alapján. Csakhogy a szerzetesek túl őszinték voltak, és a pozitívumok mellett a negatívumokat is megemlítették. A császár haragra gerjedt, kivégeztette a szerzeteseket, és megsemmisíttetett minden, az arcelemzéssel kapcsolatos dokumentációt. Szerencsére titokban tovább terjedt a tudás, így tudott fennmaradni máig: a vidéki Kínában most is napi szinten segítségül hívják az arcelemzést, elsősorban üzletkötésre vagy házasságkötésre. Nyugat-Európában pedig az arcelemzés egy fajtáját a kriminalisztikában és a pszichológiában használják.

„Az arc az életünkről íródó napló” – interjú az arcelemzésről Gyarmati Orsolyával
Képen: Gyarmati Orsolya, Fényképezte: Endrész Zita

Miért pont az arc? Tényleg minden az arcunkra van írva?

Talán azért az arc, mert ez az a terület a testünkön, ami pontosan ugyanannyira egyedi, mint az ujjlenyomatunk vagy a DNS-ünk. Az arcon viszont ott van minden: amit hozunk, amit viszünk magunkkal sok generációra visszamenőleg, ahol jelenleg vagyunk, sőt még az is, amerre tartunk. Továbbá minden érzelem, betegség. Az arcunk az életünkről íródó napló. Hiszen minden ráncnak, foltnak története van, illetve az arcterületek egymástól való távolsága is sok mindent elárul.

Melyik elem hol jelenik meg az arcunkon?

Ezt úgy kell elképzelni, mint egy kört, akár a Yin-yang szimbólumot. Két elem, a Fa és a Tűz, a yanghoz tartozik, ezek a férfi elemek. Másik két elem, a Víz és a Fém pedig a yinhez, ezek a női elemek. Az ötödik elem, a Föld pedig a kettő határa, egyfajta védőfalat is húz a négy köré. Mindegyik elem mindegyikkel összefügg. De ez nem azt jelenti, hogy vannak Fa elemű emberek, és bennük csak Fa van. Minden arcon megjelenik az összes elem, csak más arányban, s ami a legdominánsabb az határozza meg az illető személyiségét, reakcióit, gyengeségeit és erősségeit.

Ha valakinél például a Víz dominál, akkor nála gyakrabban jelennek meg a félelmek, ezért az élet különböző helyzeteiben valószínűleg félelemmel reagál. Olyan személy, aki nagyon szeret mélyre ásni, és addig nem tovább menni, míg meg nem oldja az adott problémát. Egy életen át halad, és még ha lassan is, éppen ennek az alaposságnak köszönhetően tanul többet, mint a többi típus. Feltételezhetően érintettebb a veséje vagy a húgyhólyagja.

Ezzel szemben a Tűz személyiség mögött, aki nagyon aktív, gyorsan előrehaladó, inkább felszínes, a világot folyamatosan befogadni, az emberekkel állandó kapcsolatot teremteni akaró ember áll. Neki éppen ezért azt kell megtanulnia, hogy hogyan kell kicsit lelassulni. Az ilyen típusú embernél gyakran váltogatja egymást öröm és depresszió, és érintett lehet a szív, a szívburok, a vékonybél, az idegrendszer és a Hármas Melegítő.

Mind az 5 elemhez tartoznak bizonyos arcterületek is. A Vízhez például a fülek, a hajvonal, a homlok, a philtrum (az orr és a száj között lévő árok alakú terület – a szerk.) és az áll. Hogyha az itt felsoroltak közül valamelyik nagyon nagy vagy kicsi, ráncos vagy épp sima, – tehát attól függően, hogy egy-egy arcterület milyen – abból tudunk következtetni arra, hogy az az elem mennyire van harmóniában egy ember személyiségében.

Gondolom, nehéz lenne az összes ráncról beszélnünk most, de esetleg párat kiemelnél, ami fontossággal bír?

Manapság megállás nélkül ránctalanítunk, kétségbeesünk, mert öregszünk, pedig a ráncok nagyon fontosak! Sokat elárulnak arról, hogy milyen tapasztalatokon mentünk át, illetve, hogy mennyit tanultunk. Aminek örülni lehet azok például a homlokráncok. Ezek a fiatalkori 15-30 éves időszak közötti tapasztalatainkról beszélnek. Minél hosszabb, annál inkább igaz, hogy megéltük és megértettük mindazt, ami fiatalkorunkban velünk történt. Ez azért fontos, mert akkor később nem követjük el ugyanazokat a hibákat. „Jó ráncok” a szemsarokból induló szarkalábak is. A kínaiak úgy gondolják, hogy a szemsarokból fölfelé tartók az örömvonalak, a lefelé tartók a szomorúságvonalak. Ha nem élünk át nehéz dolgokat az életünkben, akkor nem tudjuk értékelni a jó történéseket. Tehát a kettő különböző irányú ráncvonal csak együtt érvényes, és mindkettőnek örülni kell, ha megjelennek.

Vannak olyan ráncok is, amik nem annyira jó, ha vannak, ám ezekből tudunk a legtöbbet tanulni, mert rámutatnak arra, hogy min kell változtatnunk. Például a 40-50 éves korban megjelenő függőleges ráncok a száj felett: ezek arról árulkodnak, hogy ahelyett, hogy magunkra figyelnénk, helyette túl sokat aggódunk másokért, és túlgondoskodunk valakit a környezetünkben. Ezzel elszívjuk az energiánkat. Pedig ha magunkra fordítanánk ezt a figyelmet, és többet foglalkoznánk a saját igényeinkkel, akkor ezeket a ráncokat csodálatos módon eltüntethetnénk. Hasonlóan „eltüntetős” ránc, az állon keresztbefutó vízszintes vonal, amit „nyugdíjasráncnak” hívunk. Normális esetben ez a ránc akkor jelenik meg, amikor nyugdíjba vonulunk, hiszen olyankor óriási váltás történik az életünkben, amit az elménk, vagy a lelkünk így „jelöl” az arcon. Ha azonban ez a vonás korábban jelenik meg, az azt jelenti, hogy az akaraterőnket – ami az állnak a területe -, valami olyanra használjuk, ami túl sok energiát követel tőlünk, vagy olyanért vállaljuk a felelősséget, amiért nem nekünk kéne, esetleg egyszerűen utáljuk, amit csinálunk. Ha ezt megértjük, és tudunk változtatni az életünkön, akkor az a ránc nagyon szépen el tud tűnni.

arcelemzés

Min múlik, hogy egy ránc valóban eltűnik vagy ott marad?

Ezt nem mi értékeljük, hanem a tudatalattink. Mi mérgelődhetünk, hogy mért van az ott, de nem véletlenül maradnak meg bizonyos ráncaink. Ha a tudatalattink úgy ítéli meg, hogy szükségünk van rá, hogy maradjon emlékeztetőül, akkor ott fog maradni. Amennyiben nem, akkor el fog tűnni teljesen. Sokszor van olyan, hogy van egy mély ránc, felismerjük, hogy mi az oka, halványodik is sokat, de egy picit ott marad örök emlékeztetőül. Éppen azért, hogy tudatosítsuk, azzal a dologgal, amit a ránc jelöl, komoly feladatunk volt.

Amikor elkezdtél elmélyülni az arcelemzésben, hogyan érted el azt, hogy ne analizálj indokolatlanul mindenkit?

Nagyon nehéz volt az elején, mert hirtelen csak füleket, szemöldököket, traumákat és nehéz gyerekkorokat láttam. Nem volt könnyű úgy nézni az emberekre, hogy ne kerekedjen el a szemem, vagy ne szólítsak meg valakit az utcán, hogy „Te szegény, nagyon sajnálom, hogy ez történt veled 4 éves korodban.” Ha bárki szembe jött az utcán, kapásból láttam rajta legalább 30 dolgot. Ezt tudatosan le kellett állítanom, ami viszonylag hamar sikerült, mert nem is lehetett volna feldolgozni. Ezért én már csak nekem fontos helyzetekben elemzek, vagy akkor, ha valaki megkér rá.

Van egy bizonyos kor, ami után az arcot lehet vizsgázni? A gyerekeknél mindez nem igazán érvényes, ugye?

A gyerekeknél nehéz, náluk maximum a fül lehet támpont. Ez az a testrészünk, ami fogantatástól a tizennegyedik évig mutatja a gyerekkort. A fülön történő változások, a fülperem vastagodása, vékonyodása, a csomók mind jelzik a legfontosabb történéseket ebben az időszakban. De egy kisbabát nem lehet még elemezni, hiszen 2 hét múlva tökéletesen máshogy fog kinézni. Én azt szoktam mondani, hogy 13-14 éves kor alatt nagyon óvatosan és csak nagyon alap dolgokat elemezzünk, ami mondjuk a fül, esetleg a szemöldök vagy a homlok formája.

Számodra mit adott az arcelemzés? Miért ajánlanád?

Nekem az egyik nagy tanulság, hogy soha senkit nem lehet megismerni teljes mértékben. Annyira elképesztően összetettek vagyunk, minden helyzet mást hoz elő belőlünk, a személyiségünk egy újabb és újabb oldalát. Magunk megismerése egy életen át tartó kutatás, önismeret, elemzés, szembesülés, és sokszor bizony nagyon fájdalmas, hogy mi mindent hordozunk magunkkal. Nekem ez a legnagyobb felismerés, ami olyan, mint mikor látsz egy kőperemet a fűben, amiről azt hiszed, egy kis tócsa. Közelebb mész, belenézel, és kiderül, hogy egy feneketlen kút, és nincs olyan mélység, ami után ne lehetne még tovább menni.

Talán ebből következik a másik nagy tanulság, hogy soha semmit nem szabad egy vagy két dolog alapján megítélni. Évek barátsága, hosszantartó kapcsolatok után is lehetnek váratlan újdonságok. A kérdés, hogy el tudjuk-e fogadni azt, hogy a másik pontosan ugyanolyan összetett személyiség, mint mi? Illetve mi magunkban el tudjuk-e ezt fogadni?

Az arcelemzés sokat segít, sok támpontot ad, hogy merre érdemes mennünk, min érdemes változtatnunk, mi a feladatunk a saját életünkben. Ezért bátorítanék erre mindenkit.

És még egy fontos dolog: az arcelemzést soha nem arra használjuk, hogy valakit elítéljünk vagy kritizáljuk általa. A folyamat során sokkal inkább a segítségnyújtás és a fejlődés a lényeg, nem pedig az ítélkezés!

Gyarmati Orsolya további publikálásait a témában itt, itt és itt olvashatjátok.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek