Az emberek nagy része ilyenkor a búcsúztatott év kiértékelésére, valamint a megkezdett esztendő megtervezésére szenteli ideje egy részét. Egyfajta újra tervezés, életünk bizonyos szegmenseinek újra kalibrálása ez, így ha már magazinunk is ennek a jelenségnek szenteli az év első hónapját, folytatva az aktuális témába illeszkedő filmajánlók hagyományát, jöjjön öt olyan alkotás, ami kisebb-nagyobb mértékben, közvetve vagy közvetlenül, de az újrakezdés, újra tervezés miértjéről és mikéntjéről szól.
Az élet csodaszép
Frank Capra karácsonyi klasszikusa a kezdeti kiábrándító bevételek ellenére mára az ünnepi mozizás egyik megkerülhetetlen szimbólumává vált. Középpontjában egy George Bailey nevű férfi áll, akinek karácsony estéjén hirtelen visszafordíthatatlanul kicsúszik a talaj a lába alól, minek következtében öngyilkosságot kísérel elkövetni. Az utolsó pillanatban azonban megjelenik előtte egy Clarence nevű, a szintlépésre és szárnyai megszerzésére törekvő őrangyal, aki visszaviszi őt életének meghatározó időszakaiba, megmutatva ezzel a hitehagyott férfinek, milyen jótékony következményei voltak jelenlétének és cselekedeteinek közössége számára.
Kockázatos üzlet
Tom Cruise első igazán átütő sikere, melyet különféle hajmeresztő mutatványok nélkül ért el, nem számolva a film eleji zoknis-alsógatyás-inges őrületet. A filmben a középiskolás, nagyratörő üzleti tervekkel rendelkező Joel néhány szülőmentes napját követjük végig, melyek során a tinédzser betekintést nyer a felnőtt lét árny és kevésbé árny oldalába is. Stílusát tekintve „Így jöttem” film, melyben így az egyik központi kérdés az élet egy bizonyos, valamilyen szinten ártatlannak tekinthető szakaszának lezárása, a megtörténtek kiértékelése, majd az elkövetkező felnőtt korszak ezen tanulságok mentén történő megszervezése.
Az első igazi nyár
Egy újabb „Így jöttem” film, azonban egy fokkal könnyedebb, befogadhatóbb és feldolgozhatóbb formában. Műfaját tekintve Dramedy, dráma és komédia sajátos, egyszerre melankolikus, ugyanakkor életigenlő egyvelege, melyben a tizenéves Duncan kénytelen kihozni kezdetben gyűlölt nyári vakációjából a maximumot, megbirkózva a gyárilag belé szerelt „lúzerség” hátrányaival, édesanyja újdonsült és kifejezetten ellenszenves párjának kártékony jelenlétével, valamint a 110 százalékon pörgő Sam Rockwell által kiválóan alakított Owen és csatlósai társaságával.
Elveszett jelentés
Sofia Coppola legjelentősebb rendezése, szerény véleményem szerint minden idők egyik legkiválóbb filmje egy különleges barátságról, melyben két, hazájuktól távolra kényszerülő karakter összeismerkedését és kalandjait követhetjük végig egy teljesen idegen kultúrában. A Bill Murray által alakított, egykoron jelentős filmszínész, valamint a feltörekvő fotós barátját távol-keleti kiküldetésére elkísérő, magát folyamatosan magányosnak érző lány összetalálkozása, egymásra hangolódása, majd szétválása minden extrém körülmény ellenére is végtelenül emberi és egyetemes.
WALL-E
Pixar-film nélküli lista nem lista, ezért érkezzen utolsó ajánlásom A Stúdiótól, az animációs filmkészítés nagyágyújától, a fiatalok és felnőttek igényeit egyszerre kielégítő történetek Messiásától. Bizonyos értelemben bármelyik filmjükre igaz, hogy ha különböző mértékben is, de az újratervezés valamilyen módjáról szólnak, választásom mégis arra a 2008-as filmjükre esett, mely személyes számvetés helyett a komplett emberiség újrakezdéséről szól. A természetesen Oscar-díjas klasszikusban egy apró kis robot új élet jeleire bukkan a kopár földön, feladata pedig, hogy a frissen szerzett információk birtokába juttassa a világűrben tengődő, kényelmükben mozgásképtelenné hízó embereket, új esélyt adva nekik ezáltal az „élet 2.0” fantázia nevű projektre a földön. A Pete Docter eredeti ötletén alapuló film az első, párbeszédek nélküli szakasza miatt a stúdió egyik legformabontóbb darabja, végig szem előtt tartva és megőrizve a készítőkre jellemző „kicsiknek és nagyoknak” egyaránt szlogent.
