Hogy mi késztette arra, hogy ebbe belevágjon, miről szól a Roller Rent, illetve milyen egy fiatal vállalkozó élete vidéken, az interjúnkból kiderül.
Mesélj kicsit, mivel foglalkozol most?
Főállásban egy humánerőforrás szolgáltatónál, a Viapan Group-nál dolgozom területi vezetőként. Ez a cégcsoport a Dél-Dunántúlon tevékenykedik. Zala megye tartozik hozzám, ahol három kirendeltség van, ezeket én vezetem. A cég négy üzletágra épül: diákmunka, munkaerőkölcsönzés, nyugdíjas foglalkoztatás, és ami most a leginkább felfutóban van az a robotika. „Csúcsidőben” egy 20-21 fős csapatot irányítok, most a Covid alatt ez a szám némileg lecsökkent.
Hogyan jött mégis a roller kölcsönzés ötlete? Miről szól ez a vállalkozás?
Nagyon nehéz időszak volt számomra, amikor elindult az első hullám. Minden téren megviselt. Nem csinálhattam a munkámat abban a formában, ahogy szerettem azt végezni. Én nem vagyok egy egyhelyben, a laptop előtt ülős fajta, de egy éles váltás miatt beragadtam a lakásba. Ekkor úgy éreztem, hogy szükségem van valamire, ami újra meg tudja adni azt a pörgést, amit korábban megkaptam a munkámtól. Régóta volt egy vágyam, hogy vegyek magamnak egy elektromos rollert. Annak idején amikor kipróbáltam, akkor nyilván hozta azt az élményt, amit vártam tőle, viszont átgondolva rájöttem, hogy nem lenne értelme megvenni. Féltem attól, hogy csak az lenne vele, mint gyerekként a görkorcsolyával, hogy egy idő után hagyjuk állni. Aztán tavaly tavasszal jött az ötlet, hogy amíg nem jön helyre a gazdaság, kellene valami plusz, ami felpörget. Ahogy agyaltam, beugrott, hogy ezzel az elektromos rollerrel lehetne valami olyat kezdni, amiből pénzt is lehet keresni. Láttam persze korábban Budapesten a Lime-ot, és feltűnt, hogy jó dolog, de nem olyat szerettem volna. Berendeltem egy rollert próbaként, és kísérleteztem két hétig. Ezután rendeltem még hármat, mert úgy láttam, hogy működik a dolog. Ezt követte még kettő, és kitaláltam, hogy vezetett túrákat fogok tartani. Egyrészt féltettem a rollereket, és a jelenlétem adott egyfajta biztonságot, illetve így én is rollerezhetek miközben pénzt keresek. Tök jól működött a bérlés, volt már olyan, hogy napi három csapatot vittem túrázni!
De aztán bejött a picit hidegebb idő, és volt bennem egy nagy kérdőjel, hogy hogyan tovább: megtartsam ezt egy kiegészítő, plusz forrásnak vagy komolyan veszem és építek erre egy saját vállalkozást, amire mindig is vágytam? Pont ebben az időszakban keresett meg egy olyan ismerősöm, aki mint tanácsadó, egy más szemlélettel segít vállalkozásokat. Elgondolkozva úgy döntöttem, hogy ezt nem tartom meg egy hobbinak, hanem építek valami komolyat.
Nem volt benned félsz, hogy a Covid alatt vágj bele egy vállalkozásba?
Nem tapasztaltam, hogy félnének az emberek, inkább azt, hogy ez egy fajta kibúvó a számukra. Amikor ez elindult, a nyári időszakban, erre vonatkozóan nem voltak korlátozások. Azt éreztem, hogy az emberek nagyon vágynak arra, hogy menjenek, hogy valami olyat csinálhassanak, ami a szabadban van, ami élményt ad. Illetve nekem az is egy óriási motiváció volt, hogy a Covid közepén vágtam bele. Hiszen ha sikerül, akkor egyrészt menő leszek, másrészt pedig tudtam, hogy sok üzleti helyzetben jobb alkupozícióm van mint egy normál időszakban.
Egy túrát hogyan kell elképzelni, miként épül fel?
Miután kitapasztaltam, hogy Zalaegerszegen a bicikliutakon milyen lehetőségek vannak, kifejlesztettem három olyan útvonalat, amelyek nagyjából 45-60 perc alatt teljesíthetők. Ekkor kezdtem el felvenni a kapcsolatot különböző vendéglátóegységekkel, hogy akár csapatépítők, lánybúcsúk vagy bármi ilyen jellegű programot rá lehessen építeni. Így született már például egy olyan megállapodás egy zalaegerszegi bárral, hogy miközben a résztvevők töltik a rollereket, azalatt kedvezményesen fogyaszthatnak.
Egy túra úgy néz ki, hogy először bemutatom a rollereket, hogy működik rajtuk a gáz, a fék, mit kell róluk tudni. Illetve elmondom nekik a szabályokat, hogyan közlekedünk. Én vezetem a csoportot, és általában az apósom szokta zárni. Tehát az első egyötöde az útnak tényleg arról szól, hogy megnézzük, hogy megyünk fel a padkára, vagy akár, hogy hogyan kanyarodunk. Fontos, hogy addig nem indulunk el, amíg nem érzi úgy mindenki, hogy ki mer menni a forgalomba. Bicikliutakat használunk, amelyek sokkal biztonságosabbak és a felületük is sokkal jobb minőségű. Az első 10 perc után már mindenki feloldódik. Miután biztonságban érzik magukat a túrázók, kapnak egy kis szabadságot: elérünk egy olyan szakaszra, ahol kipróbálhatja a gyorsaságot. A túra alatt bejárjuk az egész várost, érintjük a főbb látnivalókat, a kulcsfontosságú részeket. Ebből a szemszögből pedig teljesen máshogy látja még egy helyi is a várost.
Az pedig már egyfajta misszió – a sok rossz tapasztalat után, amiket másoktól hallottam -, hogy jó minőségű és megbízható árut kapjanak a vásárlók, és ne valami kínai fake oldalról rendeljenek. Én nem véletlenül azt a rollert árulom, amit használunk is, így garantált a jó élmény.
Hogyan jött aztán ezt követően a közösségi térnek az ötlete?
Amikor találkoztam az ismerősömmel, aki azóta a mentorom és tanácsadóm, akkor eldöntöttem, hogy mindenképp tovább viszem ezt a projektet. A lakásunk alatt volt egy kiadó üzlethelyiség, ami, azóta, hogy ide költözünk szuggerált, hogy valamit kezdjek vele. De ekkor még nem tudtam pontosan, hogy mi lesz ebből. A jelen állás szerint, én azt szoktam mondani, hogy ez egy multifunkciós tér, és arra építettem fel az egészet, amit kitaláltam szlogennek is: TALÁLKOZÁS. ÉLMÉNY. SHOP. A találkozás része, ahogy te is mondtad, a közösségre utal, egy coworking place-ként működik. Ennek az ötlete onnan jött, hogy amikor én is valahol vidéken vagyok, szívesen mennék be valahova dolgozni, ami nem egy étterem, viszont a kávézókba már beleuntam. Azt próbáltam ötvözni, hogy legyen egy kávézó feelingje, de ne csak a kávézásról szóljon, hanem legyen egy tér, ahova beülhetsz ugyan dolgozni, de most már tudom, hogy ez nem csak erről fog szólni. Az embereknek lehetőségük van kibérelni ezt a helyet, hogy egy teljesen nem standard, megszokott környezetben tudjanak mondjuk egy beszélgetést lefolytatni. Ezt nehéz megfogalmazni, de szerintem a mi generációnk egy kicsit másra vágyik: nekem például az fontos, hogyha bemegyek valahova, akkor egy kicsit mást kapjak, és ne mindenhol ugyanazt a „jó napot kívánok, miben segíthetek” attitűdöt. Ha akarod, fél napra is kibérelheted ezt a helyet kávézhatsz, ha dolgozni szeretnél, vagy egy rövid interjút lefolytatni, esetleg megírni egy cikket, vagy letenni a cuccaid és közben elmenni egyet rollerezni, akkor itt erre is van lehetőséged. Aztán jön az élmény része, ami tulajdonképpen mindent magába foglal, de ahonnan ered, az a rollerezés. Mindenki szájából elhangzik ez a mondat, hogy „Hu mekkora élmény!”. Innen jött az egész, hogy beépítem a rollerkölcsönzést is a koncepcióba. A bolt pedig a többi összetevője. Itt egyrészt a The North Face termékeit fogjuk árulni, illetve az elektromos és a standert lábbal hajtós rollereket, továbbá ezeknek a kiegészítőit, alkatrészeit. De ahogy mondtam, ez egy multifunkciós tér, és szeretnék az eladáson túl, itt egyedi programokat is szervezni. Hogy ez még pontosan mit jelent én magam sem tudom. De olyan embereket szeretnék elhívni, akiket nem hívnak egyébként, viszont van egy szűk réteg, akik szívesen ülnének le vele és 10 másik emberrel beszélgetni.
Hogyan kapcsolódik ez az egész hozzád?
Minden, ami itt van, az én vagyok. Aki idelátogat betekintést kaphat az én értékrendembe. A helyiség két megközelítésen alapszik: van egy régiesebb oldala, ahol az anyagok, a megmunkált és a megmunkálatlan fém dominál. Ez a hagyományokat és a régi idők tiszteletét tükrözi. Míg a másik oldal egy friss, fiatalos oldalt szimbolizál. Ami ezen kívül még nagy küldetés számomra, hogy próbáljunk környezetbarát módon működni. Már maga a dizájn is arra alapult, hogy nem dobjuk ki a dolgokat, hanem újra felhasználjuk dekorációs elemekként. De minden egyes szolgáltatásnak is külön üzenete van. Hosszútávon pedig az a célom, hogy ezeket a rollereket valóban használjuk a környezettudatosság jegyében. Bár nem 100%-ban környezetbarát egy elektromos roller, annak talán hosszútávon mégis jobb üzenete van minden generáció számára, hogy itt a várost nem autóval járjuk körbe. Továbbá ha bejön ide valaki, és meglátja a három különböző szemétgyűjtőt, akkor benne már lehet, hogy elindítottam valamit, amit holnap másik két embernek mesél el. Minden kicsi számít.
Nem féltél attól, hogy vidéken erre mennyire lesz igény?
Nyilván nem lehet az igénytől eltekinteni, mégis úgy állok hozzá mindenhez, amit csinálok, hogy nem feltétlenül ezt az oldalt vizsgálom. Inkább azt a szemléletet képviselem, hogy igényt teremtsek. Igényt teremtsek a környezettudatosságra, illetve az időtálló, a minőségi dolgokra. Nyilván láttam és látom most is a lehetőséget abban, hogy még kevés a roller, ha pedig ez a szám nő, akkor azokat majd meg kell javítani. Az is fontos része a koncepciómnak, hogy ha valamiben első vagy, akkor mindig előrébb vagy azoknál, akik utánad jönnek. Ha pedig jól csinálod, és ha valami a sajátod, akkor annak működni kell. Aztán nyilván minden nap jönnek fel bennem is kétségek. De tény, hogy az egy teljesen más érzés, amikor valami saját, és látod, mi mennyibe kerül, mennyi pénzt kell belefektetni, miközben nincs valós, igazi segítséged. Hiszen Magyarország, de főleg a vidék még nem erről szól, itt még igazán sok a régi berögződés. Az, hogy én ezt mondjuk egyéni vállalkozóként csinálom, az beskatulyáz engem itthon. Viszont, ami ezzel kapcsolatban a legnagyobb meglepetés volt, hogy két nagy név, ami itt képviseltetve lesz, a Nespresso és a The North Face voltak a legrugalmasabbak. Pedig az elején azt gondoltam, hogy szóba se állnak velem. Érdekes tapasztalás, hogy egy világmárka nem kérdezi meg, hogy „mér nem káefté vagy?”.
Eddig milyen visszajelzéseket kaptál?
Bár még nincs nyitva az üzlet, mégis bejönnek egy csomóan, főleg olyanok, akik külföldön élnek vagy eddig ott éltek. Ők azt mondták, hogy le a kalappal és gratulálnak, mindenhez, amit képviselek, mert külföldön ez már alap, hogy így működik egy hely. Mert kint nem arról szól a dolog, hogy addig tukmálok valamit, amíg meg nem veszed. Ha valahova bemegyek, akkor csak jól akarom magamat érezni, és itt megint visszatér az élmény. Persze, akarva akaratlanul bele keveredünk a témába, hiszen valamiért mégis csak ide jött. A visszajelzés eddig az volt, hogy erre vágynak, hogy ne érezzék feszélyezve magukat, hogy most fel akarok-e próbálni egy ruhát vagy sem. Nálam pedig senki nem fog oda menni, hogy „viszek méretet, próbáld fel”. Itt csak beszélgetünk, kötöttség nélkül. Ha külföldön ez működik, akkor itt is kell, hogy működjön. Szeretnék valami olyat adni, ami itthon még nincsen. Megváltoztatni a szemléletet.
Az elején persze sokan nem értették, hogy ki az a hülye, aki egy helyre ennyi mindent bevisz, de aztán ahogy beléptek, az volt a visszacsatolás, hogy jó itt lenni.
Visszakanyarodva a külföldhöz, te miért maradtál mégis Zalaegerszegen? Illetve, mennyire érzékeled azt, hogy egyre több fiatal választja a vidéket?
Azt, hogy igaz-e hogy egyre többen leköltöznek vidékre, azt nem tudom, de azt több ismerősömnél látom, hogy Budapesten voltak, és valamiért most visszatértek. Végül itt fogtak bele olyan dolgokba, ami mondjuk még nem volt, itt kezdtek el vállalkozni. Én magam egy nyarat dolgoztam Görögországban, és nekem nagyon tetszett akkor, majdnem ott is maradtam. Végül rajtam kívülálló okokból haza jöttem. De én nagyon vágytam is haza, engem valamiért nagyon köt Zalaegerszeg. Amikor Szombathelyen tanultam is az volt az egyik indok, hogy közel legyen. Budapestre nem is jelentkeztem, valahogy nem érzem a magaménak. Nekem mindig, ha valami egy kicsit túl nagy, az már zavaró és nyilván egy nagyobb helyen sokkal nehezebb a teljes jót és minden szépet fenntartani. Itt meg azért fejlődik a város, és Zalaegerszeg a maga kisváros formájában szerintem egyedülálló. Nekem egy kis ékszerdoboz, annak ellenére, hogy megvannak a maga kis „fogyatékosságai”. De engem ide kötnek a hagyományok, a család és az emlékek. És nem is vágyok arra, hogy innen elmenjek, jó azért, hogy van egy ilyen általános biztonság érzeted, hiszen ha kimész az utcára mindig van valaki aki integet.
Mit tanácsolsz azoknak, akik most vágnának bele valami nagy változtatásba, újításba vagy akár egy vállalkozásba?
Egy biztos, hogy úgy senki ne kezdjen bele, hogy nincs segítsége. Legyen mellette valaki, aki mögött vannak sikerek és felépített már valamit. Vele könnyebben átjut majd az akadályokon vagy pont ezért nem is kell, hogy belefusson bizonyos hibákba. Én szeretem a változást, attól függetlenül, hogy ragaszkodok a szülővárosomhoz, és szerintem az nagyon jó dolog, ha az ember nem fél az új dolgoktól. Én is annyi mindent tanultam, amióta ezt építgetem, akár csak arról, hogy mondjuk hogyan működik egy bankterminál. És bár elcsépeltnek tűnik, de valóban fontos, hogy legyen megfogalmazva a cél és legyél nyugodtan tökös. Ez adni fog egy nagyfokú magabiztosságot.
