fbpx
Talán mindenki számára ismerős fogalom a halogatás, hiszen életünk során egyszer biztosan tapasztaljuk az érzést, hogy valamit meg kellene csinálnunk, mégis tologatjuk. Utánajártunk mi áll e mögött, és hogyan változtathatunk rajta.

Iskolai éveink során, de olykor később, felnőttként is előfordul, hogy beleesünk a halogatás csapdájába. Ilyen például, mikor az egyetemen bejelentik a vizsga dátumát és minden aggodalom nélkül nyugtázod, hogy még van három hónapod a tételek kidolgozására. Aztán egy hónappal a vizsga előtt ott állsz, hogy még bele se kezdtél? A halogatás ott van a mindennapjainkban, lépten-nyomon találkozunk vele, és érezzük, hogy negatív hatással van ránk, mégis borzasztó nehéz kikerülnünk az ördögi körből, amibe taszít minket.

Kik halogatnak?

A Vírus klub szervezésében Dr. Habil Takács Ildikó tartott előadást a témában még 2015-ben. Kiderült többek között az a megdöbbentő statisztika, miszerint az egyetemista korosztály, tehát a 18-30 évesek 70-75 % halogató. Ez később, nagyjából a 30-as évektől kezd csökkenni, és éri el a 25%-ot. Az idősebb korosztályban ez az arány marad, olykor csökkenhet is. Nemek szempontjából pedig inkább a férfiakra jellemző, főleg fiatal korban. Ennek oka, hogy a lányok a ciklikussághoz biológiai mivoltukból kifolyólag kénytelenek nagyon hamar hozzászokni, ami pedig segíti őket az életükben is egy fajta rendszer kialakításában. Ez persze nem azt jelenti, hogy a lányok vagy nők között nem fordul elő a halogatás, sőt, rengeteg példa van rá, csupán statisztikailag a mérleg enyhén a férfiak oldalára billent.

Mi az oka a halogatásnak?

Dr. habil Takács Ildikó szerint magyarázat lehet a perfekcionizmus, és a megfelelési vágy. Ez esetben sokszor nekiállunk a feladatunknak, de sosem jutunk a végére. Újra és újra átgondoljuk, módosítjuk, mert elégedetlenek vagyunk vele, nem érezzük igazán jónak. Mindeközben pedig újabb megoldandó dolgok halmozódnak fel, amiket el se tudunk kezdeni. Így kerülünk egy ördögi körbe, egyik oldalon halogatjuk a megkezdett feladatunk befejezését, miközben halogatjuk a többi dolog elkezdését is, így aztán sosem jutunk semminek a végére. Előfordulhat emellett az is, hogy külső tényezők akadályoznak bennünket, mert mondjuk felhív közben valaki, vagy a macska leveri a növényeket az ablakpárkányról. De ha mélyen magunkba nézünk, akkor ez azért arányaiban kevesebbszer fordul elő.

Másik felmerülő ok – ami ismerős lehet az iskolába járók számára is – az az, ha valami nem elég érdekes számunkra, nem tartalmaz olyan információt, ami leköt bennünket, ezért nincs kedvünk hozzálátni. Ilyen egy dolgozatra való felkészülés, vagy egy fogalmazás megírása, ha az adott tárgy nem tartozik éppen a kedvenceink közé. Viszont ha halogatjuk, akkor a határidő közeledte egy fajta izgalmat ad az egésznek, és ettől akár érdekessé is válhat. Ellenben fontos tudatosítanunk magunkban, hogy ezzel a teljesítésünk színvonalát ronthatjuk.

Zsidi Zsófia a Mindset pszichológián megjelent korábbi cikkében a halogatás egyik okai közé sorolja a sikertelenség lehetőségét. Ez pedig lényegében egyenlő a félelemmel. Mikor valamit azért nem kezdünk el, mert tartunk tőle, hogy annak milyen kimenetele lesz. Ez pedig általában egy rossz mintából gyökerezik, olyan megtörtént eseményből, aminek nem lett jó vége.

Saját tapasztalatomból kiindulva például volt egy időszak, mikor annyit dolgoztam, hogy a szabadnapjaimon is azt éreztem, hogy ahhoz sincsen erőm, amit szeretek csinálni, nemhogy a kötelességeimhez. Azon túl, hogy elúsztam a feladataimmal, a jó dolgok borzasztóan hiányoztak. Abszolút nem éreztem, hogy önmagam lennék, se fizikailag se mentálisan. Ilyen helyzetben az agy veszi a kódot, és kialakítja a védekezési mechanizmust, ami ebben az esetben a túl sok munka vállalásának elkerülése lett. És mikor később akadt egy olyan szituáció, hogy a főállásom mellé másikat is kellett volna keresnem anyagi okokból kifolyólag, bekapcsolt ez a kis jelző rendszer, hogy vigyázzak, mert így megint oda fogok kerülni, ahol akkor voltam: túl sok lesz a munka, nem fogom bírni. A védelem megkezdődött, lebénította a folyamatot, és beindult a halogatás. Ennél fogva nem tettem ki az adott hirdetést, nem jelentkeztem állásokra, csak tologattam az egészet. Ez ugyan csak egy személyes példa, de ráhúzható bármilyen másikra, aminek a félelem áll a központjában.

Az agyunk évezredekkel ezelőtt arra lett beállítva, hogy ha veszélyt érzékel, menekülni kell. A veszély forrása rengeteget változott azóta, de a mechanizmus nem. Félelmünk központja pedig lehet bármi, a csalódás, a meg nem értettség, a sikertelenség, egykori kiégés, stb. Ha adott egy rossz tapasztalat, attól a szervezetünk mindig meg akar majd védeni minket, ez esetben pedig a veszély hárítása a halogatás.

A halogatás pszichológiája
Megoldások

Az első fontos lépés a felismerés. Mikor tudatosítod, hogy ez azért történik, mert … (ide jön például a te rossz tapasztalatod). Ehhez viszont muszáj egy kis önismeretet végezni, hogy vissza tudd fejteni az eseményeket, mi miért történt, miért úgy reagáltál rá a múltban, milyen félelmeket hozhattál magaddal. Ezután következik a megerősítés. Ehhez kérhetsz küldő segítséget is, nekem nagyon-nagyon sokat segít, hogy a barátaimra maximálisan számíthatok, látják a fejlődést és bíztatnak, ha egyre jobban csinálokvalamit. Ez egy olyan ritka kincs, amiért rendkívül hálás vagyok nekik. Mert hajlamosak az emberek csak a negatívat észrevenni, és megszólni a körülöttük levőket, ami nem feltétlenül visz előre.

Ugyanakkor magunkat is erősítenünk kell, hogy ne halogassunk valamit azért, mert azt gondoljuk, nekünk az úgysem fog sikerülni, hiszen már múltkor sem sikerült. Nagyon egyszerű példával élve, ha tavaly vettél egy orchideát, de egy hét múlva elpusztult, az nem azt jelenti, hogy soha többet ne is próbálkozz vele, mert mindegyiket ki fogod nyírni. Az ember képes a változásra. Ha eljutsz odáig, hogy felismered, hogy azért halogatsz valamit, mert rossz tapasztalatod volt vele, akkor már jó úton haladsz, mert tudod, ez csak egy berögzült minta, amin képes vagy változtatni, ha újra megpróbálod.

Hasznunkra válhat az is, ha képesek vagyunk nemet mondani. Elúsztál a feladatokkal? Akkor próbálj addig nem elcsábulni egy délutáni kávé melletti beszélgetésre a barátaiddal, amíg be nem fejezed, amit terveztél. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy zárd be magad a lakásba és élj úgy mint Rapunzel, örökös magányban. Egyszerűen csak igyekezz priorizálni. Ha sok a teendő, akkor a szünetben sétálj egyet a környéken, és utána folytasd. Ez nem vesz el túl sok időt, így be tudod fejezni, amit elkezdtél, viszont egy picit kiszellőzteti a fejedet, és felfrissít.

Segítség lehet a lista vagy egy heti tervező elkészítése. Ha előre vizualizálod a teendőket, akkor könnyebben tudod tartani magadat hozzájuk. Egy nagyobb papírt ossz fel hét hasábra, írd mindegyik hasábba a napok neveit és használj post it-et az adott teendők kiragasztásához. Állíts fel határidőket, amik reálisak, hiszen a nagy célok sosem érhetőek el rövid idő alatt. Muszáj felbontani őket a siker érdekében, erről korábban itt írtunk.

Ez jól jöhet a perfekcionistának is, és annak is, aki nem talál izgalmat az adott feladatban, vagy annak, aki mindig megcsúszik a dolgaival, mert elvonja a figyelmét valami. Például, ha otthonról dolgozol, határozd el, hogy délután 5-kor vége van a munkaidőnek, addig be kell fejezned minden teendődet ezzel kapcsolatosan. Ezzel határt szabsz magadnak, ami motivál, hogy kevesebbet nyúlj mondjuk a telefonodhoz. Iktass be kisebb szüneteket, és ezekre korlátozd a chatelést, böngészést, nassolást. Valójában ez a kulcs talán mindenhez, amit el akarunk érni az életben. Egy számodra jól működő rendszer kialakítása. Ennek nem kell brutálisan szigorúnak lennie, de azért érdemes határokat kijelölni. Mert sokkal édesebb a pihenés hétvégén, ha sikerül addigra minden fontos teendővel végezni.

Ezzel pedig el is érkeztünk az utolsó fontos ponthoz, a jutalmazáshoz. Hiszen ettől válik egy feladat leginkább könnyebbé, ha pozitív érzés is társul hozzá. Ami maga a siker is lehet már önmagában, de ha ezt tetézzük egy apró jutalommal még, az újabb löketet ad. Legyen az a kedvenc kávézódból egy sütemény, vagy bármi féle szívedhez közel álló apróság. Viszont ellenkező esetben, ha nem sikerül valamit megcsinálni, akkor ne büntesd magad, de másnap tölts az adott feladattal kétszer annyi időt, és szórakozással csak fele annyit, mint tervezted, különben sosem jutsz a végére és megint jön a halogatás.

Végezetül pedig ne ostorozd magadat! Tudd, hogy a berögzült minták levetkőzése elképesztően nehéz feladat, és az elején sokszor visszaesel majd. Ilyenkor azonban próbálj az addig elért sikerekre koncentrálni, mert ha már visszaesésről beszélhetünk, az azt jelenti, hogy alapjában véve rátértél a jó útra, csak vissza kell találnod hozzá!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek