fbpx
Pár évvel ezelőtt egy Szilvási Lajos könyvből ragadt meg bennem az a mondatrész, ami leegyszerűsítve úgy szólt, hogy „minden döntésünket vállalnunk kell”. Sokat gondolkodom azóta is ezen a mondaton, mert bár most könnyű volt legépelni, mégis mekkora súlya van.

Egyfelől nem tudok elképzelni olyan embert, aki legalább egy múltbeli döntését ne bánta volna meg. Másfelől pedig sokszor észrevétlenül, tudatalatt is számos döntést hozunk, hogy képviseljük azokat úgy, hogy nem is tudunk róluk? Értem ezalatt például azt, hogy én most éppen a fővárosban ütöm a klaviatúrát újságíróként, és ez nem csak egy döntésemen múlt. Ezen kívül sokan szeretünk eljátszani a ’Mi lett volna, ha?” kérdéssel, és valljuk be, ez sem szól másról, csak életünk válaszútjairól. De emellett számos olyan történet jött velem szembe az elmúlt évek alatt, amik azt bizonyították, hogy milyen gyakran befolyásolnak minket külső tényezők, akár akaratlanul is elsodorva minket olyan irányba, amerre nem is terveztük, hogy elkanyarodunk. És bár ez az oldal is megér egy kifejtést önismereti szempontból, én a mai cikkemhez a döntés pszichológiáját kutattam.

Hány döntést hozunk egy nap?

Ha csak arra gondolsz, hogy mit fogsz ma főzni, már ahhoz rengeteg döntést kell hoznod. Szám szerint 226-ot. De tudom még fokozni. Ha csak a napi étkezéseddel kapcsolatban hozol ennyi választást, akkor vajon hány dologban dönthetsz egy nap során? Kutatások szerint a nap végére 35,000 döntéssel leszünk gazdagabbak. De az összessel természetesen nem lehetünk teljesen tisztában, hiszen gondolkodási folyamataink nagy részét az agyunknak az úgynevezett “1-es rendszere” végzi. Ez az agyunk azon része, amivel nem vagyunk tudatosan tudatában, tehát az itt meghozott döntéseink ösztönösek, intuitívak és automatikusak. Ezzel szemben ott a “2-es rendszer“, ami azokért a döntésekért felel, melyeknek tudatában vagyunk. Tehát amikor például megindokoljuk egyik döntésünket, akkor ezt a „rendszert” használjuk. Ez a félteke egyébként racionálisabb, logikusabb, több erőfeszítést is igényel, ezáltal lassabb.

A racionális döntések elégedetlenebbekké tehetnek minket

És míg azt gondolhatjuk, hogy a racionalitás megkönnyíti a döntéshozatalainkat, Ap Dijksterhuis szociálpszichológus tanulmánya más eredményeket mutatott. Kutatása során azokat az embereket figyelte meg, akik kanapékat vásároltak. Megállapította, hogy minél több időt töltenek a lehetőségek analizálásával, annál kevésbé lesznek boldogok a hozott döntéssel. Ennek ellenére viszont azok a bútorvásárlók, akik érzelmeikre hallgattak, sokkal elégedettebben tértek haza.

A döntés nem egyenlő a szabadsággal

Társadalmunk úgy szocializálódott, hogy számunkra a döntéshozatal egyenlő a szabadsággal. Úgy gondoljuk, hogy minél több döntést hozhatunk, annál szabadabbak vagyunk. Nem csoda, hiszen a jó döntések pozitív kimenetelekkel járnak, előrébb visznek minket az életünkben, segítenek definiálni magunkat és az értékeket, amiket képviselni szeretnénk. De hogy mindez egyenlő lenne a szabadsággal sajnos egy jól berögzült tévhit. Számos tanulmány bizonyította, hogy minél több lehetőséget kapunk, annál nehezebben választunk. Ezt hívják a választás paradoxonjának. Ilyenkor a legtöbb esetben elégedetlenek vagyunk a döntéseinkkel, de akár előfordulhat az is, hogy képtelenek vagyunk dönteni. Ezt már a szakirodalom döntési bénulásnak nevezi. A túl sok döntési lehetőség pedig nyomasztó. Tehát összességében a kevesebb választási lehetőség jobb, és nagyobb eséllyel meg is térül!

döntés
Döntési stílusok – te hova tartozol?

A tökéletességre törekvők vagyis a „Maximisers” döntéshozók azok, akik sok időt töltenek a lehetőségeik elemzésével, és aggodalmat kelt bennük, hogy a lehető legjobb döntést hozzanak. Ezért ők gyakrabban tapasztalnak elégedetlenséget például a vásárlásaik kapcsán. Ezzel ellentétben az elégedett típus vagyis a „Satisficers” mentalitást könnyebb kielégíteni. Ők azok, akik előre megfogalmazott kritériumok alapján döntenek, így ha a termék azoknak megfelel, akkor elégedettek lesznek, még ha nem is a legminőségibb az adott darab.

De természetesen nem csak ez a két szélsőséges kimenetel létezik. Előfordulhat, hogy elégedettként bizonyos vásárlásoknál másképp cselekszel, sokkal inkább úgy, mint egy tökéletességre törekvő. Jó példa erre az Instagram, ami képes arra, hogy átvezessen minket a tökéletességre törekvő oldalra. Hiszen ha például úgy adod el magad, mint aki a legjobb egy bizonyos tevékenységben, például illusztrációban, akkor ezt is kell nyújtanod a közönség számára. Ehhez pedig szükséged lesz a legjobb eszközökre is, de nem csak az alkotás miatt, hanem azért is, hogy megmutathasd, hogy neked van olyanod. De ezentúl a döntéseink típusai is növelhetik a tendenciát arra, hogy tökéletességre törekvő stílusban döntsünk. Az elégedettek akkor szeretnek tökéletességre törekvőkbe átmenni, amikor a döntés mások boldogságát is befolyásolja. Ilyen például egy nyaralás vagy egy szeretetotthon kiválasztása idősödő családtagok számára. Ilyenkor a döntés sokkal nehezebbé válik.

Mitől függhet a döntésem?

Itt jön képbe az érzelmi státuszunk, hitünk, értékrendünk, ösztöneink, múltbéli események, sőt még az éhség is! De ami ezen túl számomra a legmegdöbbentőbb volt mindig is, az az, hogy az információk kialakítása, például egy design vagy egy szándékosan manipulációt okozó mondat milyen nagy mértékben alakítja a döntéseinket. Néha apró változások is nagyon könnyen meg tudják változtatni a döntéseinket. Számos érdekes tanulmány került napvilágra, ami bizonyítja, mennyire hatással vannak ránk például a cégek pusztán azzal, hogy az információkat másképp prezentálják. Adott két csomag darált hús, az egyikre az van ráírva, hogy 75% zsíros, a másikra, hogy 25% sovány. A kutatásban résztvevők a 25%-os soványt sokkal jobban értékelték, mint a 75%-os zsírost, pedig a kettő valójában ugyanaz. De érdekes belegondolni abba is, hogy kétszer annyi beteg választja a műtétet, ha azt mondják nekik, hogy 80% esély van a túlélésre, nem pedig azt 20% esély a halálra. Figyelemre méltó még továbbá az a tény is, hogy mennyivel könnyebben költekezünk bankkártyával, mint készpénzzel. Utóbbi esetében látjuk a „veszteséget” azzal, hogy kiadjuk a kezünk közül a pénzt. Ez is gyakran befolyásolja a döntéseinket.

A BAD Conference 2019 videójában, Lisa Ortega angol nyelvű előadásában, ami a cikkemet is inspirálta, még számos érdekes ilyen alátámasztás van, nagyon ajánlom a megnézését.

Megoldások

Annak érdekében, hogy ne kerekedjenek felül rajtunk a döntési lehetőségek, elsősorban felejtsük el a tökéletes döntés fogalmát, hiszen az nem tétezik. Ehelyett törekedjünk a kielégítő döntésekre. Ez egy olyan megoldás, ami elégedettséggel tölthet el minket. Csak fogadjuk el, hogy nem lehetünk képesek arra, hogy mindig a legjobbat válasszuk. Hiszen a mai világban annyi tényező befolyásolhat, és megannyi lehetőség közül kell választanunk, ami miatt még nagyobb nyomás kerül ránk. De ha szeretnénk kiegyensúlyozott életet élni, akkor nem szabad hagynunk, hogy a tökéletesség elve megbabonázzon minket.

Ezen túl pedig leszűkíthetjük a napi döntéseink számát. Barack Obama, Steve Jobs, de még Mark Zuckerberg is mindig ugyanabban az öltözékben jelent meg. Feltűnt már? Ennek hátterében az áll, hogy spórolnak a döntési energián. Hiszen a sok döntéshozatal, ahogy már említettem, rengeteg erővel, energiával jár. Ezért bizonyos rutinok nagyon sokat segíthetnek.

Ha pedig két döntés között vacillálunk, jó megoldás lehet, ha felvázolunk hozzá egy harmadikat. Ez a harmadik megoldás lehet egy teljesen más irány is, ami mellett tisztábban kirajzolódik az előző kettő, és azoknak lehetséges kimenetelei. Hiszen ha ez a választott harmadik irány kevésbé lesz szimpatikus, az segít átértékelni a már meglévő lehetőségeket. De az is előfordulhat, hogy a harmadik megoldást választjuk, ami eddig azért nem került terítékre, mert az előző kettőn való habozás teljesen beszűkítette a látókörünket.

Személyes tapasztalatom pedig, mindent is túlgondolóként az, hogy felismertem mennyi szorongást idézett elő bennem a folyton tökéletes döntésekre való törekvés. Mióta ennek tudatában vagyok és dolgozom is rajta, azóta például már egy teljesen hétköznapi e-mailt nem 30 percig, hanem csak 3 percig fogalmazok meg, és nem ülök a „Küldés” előtt órákat. Talán számomra ezen a felismerésen túl még az is segített, hogy elkezdtem bízni magamban, és a döntések helyett – ezúton is köszi Szilvási Lajos, hogy felhívtad rá a figyelmem – a következményeket kezdtem el vállalni. Továbbá elkezdtem meghallani velem ellentétes, akár mélységesen racionális nézeteket is, amik segítenek az én jó értelemben vett szentimentális hozzáállásomon. Illetve benne vannak még a pakliban a transzgenerációs mintáink is, vagy éppen az önbizalomhiány. De erről majd egy következő cikkben.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek