Míg ez a szektor egyre inkább terjed, fejlődik, és nyit új pozíciókat, úgy a nők által betöltött munkahelyek száma a szektorban nem emelkedik ezzel arányosan. De ha az elmúlt éveimet nézem, amiket a munkaerőpiacon töltöttem, főleg szolgáltatói szektorban, nagyon vegyes tapasztalataim vannak. Viszont az minden helyen azonos volt, hogy magasabb beosztásokban férfiak dolgoztak. De ezen túl azt is érzékeltem, hogy bizonyos témakörök, például a környezeti fenntarthatóság egészen nőies szakmának bizonyult, míg a zeneiparban jócskán többségben voltak a férfiak. Mai cikkemben arra próbáltam választ találni, hogy miért alakultak ki férfias és nőies szakmák, és nőként hogyan tudhatunk jobban érvényesülni, – persze csak akkor, ha akarunk is.
Ki döntötte el, hogy az ápolók nők és a sofőrök férfiak?
Vannak, akik úgy vélik a nemek szerinti pozíciókat a történelmünkben gyökerező sztereotípiák alakították ki, míg mások úgy gondolják, ez teljesen a véletlen műve, de ide tartoznak még a fizikai adottságok többfélesége is. Nem szeretnék állást foglalni ebben az altémában, sem visszamenőleg történéseket elemezni. Helyette találtam pár számomra érdekesnek vélt tényt, amiket szeretnék bemutatni. Az egyik ilyen például a számítástechnika ágazattal kapcsolatos. Az ipar kialakulásának elején a programozást titkársági munkával egyenértékűnek tekintették, tehát eleinte a programozók leginkább nők voltak, akkoriban „számítógépes lányok”-nak hívták őket. Amint ez a terület fejlődni kezdett, és egyre bonyolultabb feladatok tartoztak hozzá, úgy igényelt egyre inkább magasabb végzettségű, jobban fizetett munkavállalókat. Itt jöttek képbe az edukált férfiak. Ezáltal a programozás a férfiak számára lett „minősítve”, nők számára pedig túl fejlettnek tartották. Többek között így férfiasodott el ez a terület is.
De egyesek szerint a popkultúra is szerepet játszhatott a sztereotípiák kialakulásának előmozdításában. Mivel az Amerikai Egyesült Államok az egyik fő popkultúra termelő ország, aminek termékei kihat más országok popkultúrájára is. Viszont most amerikai példával fogok élni, de úgy érzem, globálisan is levonhatjuk a tanulságokat belőle. Tehát az ebben a korszakban megjelenő filmek miatt például női magánnyomozók arról nyilatkoztak, hogy mikor telefonon bejelentett valaki egy esetet, és nő vette fel a kagylót, akkor betelefonáló kérte, hogy hadd beszéljen nyomozóval. Mindez azért, mert abban a tévhitben élt a média által, hogy kizárólag férfi nyomozók léteznek, vagy a férfi nyomozók a hitelesek.
Mindeközben pedig a nemi sztereotípiákat leküzdő férfiakat vagy nőket gyakran kevésbé férfiasnak vagy nőiesnek tartják. Ezt még az akadémikus világ is megerősíti. A 80-as évekből származó tanulmány szerint a nők által uralt szakmában a férfiak nagyobb valószínűséggel szelídebb lelkűek és távolabbi a kapcsolatuk az édesapjukkal. Manapság kevésbé szeretjük ezeket a Freudi elemzéseket, de valljuk be, a megbélyegzés továbbra is fent maradt. Éppen ezért nem csoda, hogy egy nők által uralt szakmába lépő férfiak hamar el is hagyják aztán a területet.
Persze utólag könnyű ujjal mutogatni a múltra, amit nem javaslok. Helyette tekintsünk a jelenbe, majd a jövőbe, és nézzük meg a lehetőségeket. De előtte még egy bekezdést szenteltem pár, számomra érdekes lélektani magyarázatnak.
Mit tudnak a férfiak, amit mi nők nem?
A társadalmi berögződések mellett van egy nagyon érdekes pszichológiai oldalai is annak a jelenségnek, hogy miért van több férfi a munkaerőpiacon magasabb pozíciókban. Sheryl Sandberg – akiről részletesebben ebben a cikkünkben is olvashattok –, a Facebook COO vagyis ügyvezető igazgatója TED Talk előadását hallgatva egészen könnyen meg is ismerhetjük ezeket. Gondoljunk csak a világ parlamentjeiben ülő emberekre, milyen csekély százalékban kapnak helyet köztük a nők. A vállalati szféra menedzseri pozícióiba ugyancsak körülbelül 10-15%-ra tehető a nők száma. De még a non-profit szektorban is ugyanez a helyzet. Érdekes még az a tény is, hogy egy 2010-es felmérés szerint a házas szenior menedzserek közül a férfiak 2/3-nak, a nőknek pedig 1/3-nak van gyereke. Bár az előadás nem mai, mégsem gondolom, hogy az elmúlt 10 évben 180 fokot fordult ez a helyzet. Hiszen ha körülnézek, még most is azt látom, hogy a munkahelyi megbeszéléseken és tárgyalásokon többségben férfiak ülnek.
Az előadás során Sheryl elmeséli, hogy utolsó éves egyetemistaként szobatársával felvett egy Európai Gondolkodás Története nevű kurzust. Ezt az órát az öccse is felvette, aki vízilabda ösztöndíjas orvosi előkészítős srác volt akkoriban, az egyetemen másodéves. Carrie elolvasta az összes javasolt irodalmat görög és latin változatban, Sheryl angol fordításban, és mindketten bejártak minden előadásra. Az öccse a 12 könyvből 1-et olvasott el és nem is járt be az összes előadásra. Ő a vizsga előtt pár nappal bement hozzájuk a szobába, hogy segítsenek neki a lányok felkészülni. Ezt követően hárman együtt mentek vizsgázni. Beültek a terembe, megírták a vizsgát, majd miután vége lett, elhangzott az a bizonyos „Na, neked hogy sikerült kérdés?” Carrie így válaszolt: nem fejtettem ki eléggé a Hegeli dialektika lényegét.” Erre Sheryl: „Bár bemutattam volna az összes összefüggést John Locke tulajdon-elmélete és az utána következő filózófusok között.” Majd az öccse így szólt: „Én fogom a legjobb jegyet kapni az osztályból.”
Ezek a történetek pontosan azt szimbolizálják, amiket egyébként a számszerű adatok is mutatnak. Vagyis, hogy a nők alábecsülik a képességeiket. Ezen túl a férfiak maguknak tulajdonítják a sikereiket, míg a nők külső tényezőknek. Tehát ha megkérdezel egy férfit, hogy miért végzett jó munkát, a válasza többnyire az lesz, hogy „mert jó vagyok benne!”. Ha pedig felteszed ugyanezt a kérdést egy nőnek, azt fogja mondani, hogy valaki segített neki, szerencséje volt, vagy pedig nagyon keményen dolgozott. Viszont senkit nem fognak előléptetni, ha nem gondolja magáról, hogy megérdemli a sikert, vagy még csak nem is érti a saját sikerét.
Ezen túl adatok azt is mutatják, hogy a siker és népszerűség pozitívan viszonyul egymáshoz, ha férfiakról van szó, de negatívan, ha nőkről. Az ehhez kapcsolódó kutatást érdemes a videóban megtekinteni, amihez van magyar nyelvű felirat is.(7 perctől kezdődik).
De ugyanígy azonosítható az a tény, hogy a férfiak jobban megragadják a lehetőségeket, mint a nők. És persze ott vannak a gyerekneveléssel és háztartással kapcsolatos aránytalan feladatmegosztások, ami szintén az elterjedt, berögzült konzervatív sztereotípiáknak köszönhető. Továbbá globálisan nézve szerepet játszik az edukáció hiánya is. És most nem csak arra gondolok, hogy a nők a gyereknevelést választják a karrierjük helyett, és ezáltal megállnak mondjuk egy diploma után. Hanem arra is, hogy a férfiak sem feltétlenül tájékozottak annyira, hogy felismerjék a nemek közti egyenlőtlenség hátrányait.
Mit tehetünk?
Mivel nem vagyunk egyformák, ezért nem várható el minden nőtől, hogy a karrierjét építse. És ez teljesen rendben van. De az is, hogy ha nőként egy olyan pozíciót választottunk, ami egy, a sztereotípiák által férfias szakmában van. Ebben az esetben nőként a következőket tehetjük:
Masszív és mély önismeret, empátia és türelem előbb utóbb meghozza a gyümölcsét. De ugyanilyen fontos, hogy bízzunk magunkban, és ne csak megragadjuk, de ismerjük is fel a nekünk szóló lehetőségeket. Ezen túl fontos még, hogy olyan társat válasszunk, aki ugyanúgy kiveszi a részét a háztartásban. Összességében a társadalom a férfiakra sokkal nagyobb nyomást gyakorol siker terén, mint a nőkre. Pedig érdemes lenne egyforma mennyiségűvé tenni a háztartási feladatokat mindkét nem számára – tehát ugyanannyi időt töltsön például takarítással mindkét nem -, ha kiakarjuk egyenlíteni, hogy a nők a munkahelyükön maradjanak. Kutatások szerint, ha a jövedelem és a felelősség is ugyanakkora, a válások száma a felére csökken.
Globálisan nézve pedig hasznos lenne esélyt adni a nőknek is és támogatni őket. Ha tehetjük, szervezzünk edukáló előadásokat a témában, workshopokat, és hiteles források segítségével mélyedjünk el a témában mi magunk is.
Ismerkedjünk hazai szervezetekkel, akik ezzel foglalkoznak. Olyanokkal, mint a NATE – Nők A Tudományban Egyesület vagy a Skool – Technológiai Oktatásért Alapítvány.
Az egyenlőség előnyei a szervezetekre nézve
Nem az a cél, hogy női túlsúly legyen, hanem az, hogy a női és férfi számok egyenlőek legyenek. Ennek számos megfogalmazott előnye van. A nők szélesebb körben való bevonása a munkahelyekre új perspektívát adhat a cégeknek. Hiszen hasznukra válhatnak a különböző szemszögből és megközelítésből fakadó nézetek. Az álláspontok sokasága pedig ösztönözheti a kreativitást és az innovációt, továbbá segíthet a szervezetnek az új lehetőségek észrevételében. Nem utolsó sorban pedig eloszlatja a nemi sztereotípiákat is.
Továbbá a női jelenlét fokozza az együttműködés sikerét is. Kutatások bizonyítják, hogy a nők erősebb képességgel rendelkeznek a nem verbális jelek olvasásában. Így a több nővel rendelkező csoportokban jobban irányíthatók a beszélgetések, hogy felszínre kerüljön a résztvevők legjobb tudása és képessége.
Ha egy munkahely befogadóbb és ezzel együtt elfogadóbb, az növeli a morált és a lehetőségeket is. De nem csak a kollégák számára, hanem az ügyfelek szemében is jobb fényben tűnik fel egy olyan cég, ahol egyenlő számban dolgoznak nők és férfiak.
De ahogy a munkahelyeknek, úgy a férfiaknak is előnyökkel szolgálhat az egyenjogúság. Ennek köszönhetően a férfiaknak nem kell a „legerősebb nemnek” lenniük. A női nemre is támaszkodhatnak nehezebb helyzetekben, anélkül, hogy ezen mások megbotránkoznának. Lehetnek érzéseik, és ezeket ki is mutathatják a külvilág felé. Ha akarnak, otthon maradhatnak a gyerekükkel az anya helyett, ha ez a családjuk számára a legjobb. Nem utolsó sorban pedig ők is dolgozhatnak olyan szakmában, amiket „nőiesnek” titulálnak.
Az első bekezdésben szerepelt statisztikai adatok itt találhatók.
