fbpx

Kirándulás a Tündér-sziklához

A hétvégi napos időt kihasználva bevettük a budai hegyek egyikét, hogy régen kinézett célpontunkhoz, a Tündér-sziklához felmásszunk. A meredek útvonal fáradalmait pedig maximálisan kompenzálta a látvány!

Utunk a Széll Kálmán téren kezdődött, itt a 22/22A/222-es járatok éppen bent álló változatát választottuk, ugyanis bármelyik megfelelő a célnak. A Budakeszi úton, a Dénes utca nevű megállóig mentünk, ami körülbelül 10-15 percet vett igénybe. Miután leszálltunk, átkeltünk a másik oldalra, és itt rögtön ráfordultunk az Árnyas útra. Ezen egészen addig kellett sétálni, míg meg nem találtuk a jobboldalon a Remete utat. Annak is a végéig gyalogoltunk, ahol már igazi erdei ösvények vártak minket. A zöld jelzéseket ( háromszög és középső vonal egyaránt) követve balra tartottunk egy rövid szakaszon, míg meg nem pillantottuk a jobb oldalunkon tornyosuló sziklákat, és a felfelé vezető lépcsősort.

Fontos kiemelni, hogy a túra ettől a ponttól kezdve felfelé halad, viszonylag meredeken, ezért ennek tudatában válasszuk célpontunknak. Ugyan csak 386 méter magas a Tündér-hegy, viszont ez az út, nem lassan emelkedve, körbe visz fel rá, hanem szinte egyenesen. Gyakorlottak nagyjából 10 perc alatt megmásszák, nekünk azért egy kicsit több időre volt szükségünk, de a Tündér-sziklára felérve olyan kilátás fogadott minket lényegében a teljes városra, hogy az minden lépcsőfokot megért! Rálátni a környező hegyekre, a szemben magasodó Apáthy-sziklára, és a sasszeműek a Dunát is kiszúrhatják a távolban. Nagyjából három szinten van egy ilyen szirtes kitekintő, ahol körbenézhetünk, és ha szeretnénk, akkor a legmagasabb ponton folytathatjuk a túránkat tovább Budakeszi, vagy a Normafa felé.

Tündér-szikla

Mi nem szándékoztunk továbbmenni, a célunk a Tündér-szikla volt, ezért innen visszafele vettük az irányt. Ugyanazon az úton haladva kijutottunk volna a Budakeszi útra a buszhoz, de ezúttal mi nem fordultunk le a Remete út felé, mint amikor a sziklához tartottunk. Ehelyett egyenesen tovább haladva izgalmas, fenyvesekkel benőtt részen kalandoztunk lefele. Egy ponton valószínűleg letértünk az igazi turistaútról, mert csak egyenesen mentünk a rengetegbe, és egyszer csak a libegő indulópontjánál találtuk magunkat, a Zugligeti úton. Ezt egy cseppet sem bántuk, mert így lehetőségünk volt a bejárat mellett kihelyezett vattacukros standon vásárolni egy hatalmas rózsaszínű édességet, ami olyan nosztalgikus élményt adott, hogy arcunkon gyermeki mosollyal sétáltunk le egészen a Budagyöngyéig. Itt még két célpontunk volt: a Gábor Áron utca és a Pasaréti út sarkán található The Rusty Coffee Budában ínycsiklandó világos pörkölésű kávéval és egy avokádós-lazacos bagellel leptük meg magunkat. Mindezeket pedig a Fenyves utcai parkos játszótéren fogyasztottunk el feltöltekezve a nap utolsó sugaraival.

Ezután kisétáltunk a Szilágyi Erzsébet fasoron a villamoshoz, és a Széll Kálmán térre visszatérve, hazafelé vettük utunkat, jóleső fáradtsággal a lábainkban. Ezen a ponton pedig szeretném hangsúlyozni, hogy a hegyre felfelé vezető lépcsősor senkit ne rettentsen el, mert igazán megéri felmászni rajtuk! Ha kisebb pihenőket tartunk közben, akkor is maximum fél óra alatt simán fent vagyunk! A páratlan látványért és a magunkat eltöltő büszkeség érdekében abszolút érdemes bevállalni!

Fotók: Tajnay Dorottya

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek