Mivel már évek óta nagyjából eszerint rendezem be az életemet, rengeteg vicces megjegyzést kaptam és annál viccesebb szituációkat éltem át. Gondoltam sorra veszem ezeket, és bemutatom a környezetvédelem sötét oldalát is. Milyen meglepő, hogy pont 7 jutott az eszembe! Ezzel a színvallással viszont nem az a célom, hogy elrettentsek bárkit is! Sokkal inkább az, hogy megmutassam, az amúgy médiában elterjedt „védtelennek” tűnő és hibákat nem ejthető ökotudatos mindennapokat folytató emberek is tudnak ám vétkezni, és halandó mivoltukból az is következik, hogy néha kénytelenek a kevésbé fenntartható alternatívát választani.
3 darab körte 700 forintért
Termelői piac, az most lényegtelen, hogy melyik. Mivel az egyik kedvenc gyümölcsöm a körte, és hálás vagyok, amiért későősszel is fogyasztható, becsalogatott a látványa az egyik árusítóhelyre. Hármat rögvest bele is pakoltam a kis szütyőmbe – amit bizony néha otthon felejtek – és boldogan adtam át az eladónak, hogy fizethessek. „688 forint.” – csengett a hang a fülemben. „Hogy mennyi?” – jelent meg a gondolat a fejemben. Azt hiszem, az arcomra volt írva a meglepettség. De szó nélkül kifizettem és arra gondoltam, hogy ezekkel a körtékkel, amelyek akár beszélhetnének is, bizony jót tettem. Mármint a termelőnek, a havi büdzsémnek kevésbé. De helyette blicceltem kétszer és máris visszaállt az egyensúly.
Íróasztal 150.000 forintért
Nem kell a bútorok nagy szerelmeseinek lenni ahhoz, hogy néha-néha megtetsszen egy-két design darab. Miután teljesen beleszeretünk egy olyanba, ami ráadásul mentett és felújított, készíthetjük is a zsebkendőt magunkhoz, hogy letörölgessük vele az összeg láttán kibuggyant könnycseppjeinket. Szóval az ár sokszor meghökkentő tud lenni, de az annyit szajkózott kreativitásunknak köszönhetően az életünk megannyi területén kevesebb pénzből is kihozhatunk környezetre nem káros megoldásokat.
Elszúrt dezodorrecept és hasonló balul sikerült kísérletezések
Ha már a kreativitás szóba került. Én tényleg nagyon szeretem a csináldmagad tevékenységeket, ezért gyakran kísérletezgetek is velük. Meg egyébként is a videón mindig úgy tűnik, hogy pofon egyszerű az összes. Mosolyogva, olykor dalolva készítenek a vloggerek illatosabbnál illatosabb dezodorokat, arclemosókat, szappanokat. Mikor én egyedül próbálkoztam meg párszor az egyikkel, a környezetemből egy harcmező lett, a két összecsapott ellenség pedig én voltam és a kémia. A végeredmény valahogy mindig túl folyékony, túl kemény vagy épp használhatatlan lett. És győzött a felhasználásra nem alkalmas végeredmény, ami a kukában landolt.
Nyálcsorgatás az avokádó után, avagy krumplit enni három hónapon át
Tudjuk, hogy a szezonalitás az egyik nagy alapköve a hosszútávon az ökotudatos életmódnak, de sajnos a hazai klíma nem igazán járul ehhez hozzá. Míg tavasszal és nyáron kényeztethetjük magunkat lédús gyümölcsökkel, vitamindús zöldségekkel, télen körülbelül 5 gyökérzöldség közül választhatunk, amiket valljuk be, hamar meg lehet unni. Főleg mikor a szupermarketekből kijövő emberek átlátszó nejlonzacskójukban látod, hogy avokádóval, kiwivel, ananásszal van tele. Jó ezeket a képeket fejben felidézni, mikor én meg eszem a szottyos almát, fahéjjal meghintve, hogy elnyomjam az avasodást. Hát ugye itt jönne az, hogy nyáron kellett volna befőtteket elrakni.
Ugye megeszed a levest, ha kiszedem belőle a húst?
Vegetáriánus étkezésemet többek között azért maxoltam ki, hogy ezzel se ártsak a környezetnek. De mivel sose voltam nagy hús-fan, nem is volt nagy erőfeszítés lemondani róla. Na de attól még, mert én majdhogynem profin űzöm a vegaságot, a környezetem – bár már haladnak – még nincs ezen a szinten. Olaj helyett zsírban készült zöldségek, húslevesalaplével főzött levesek számtalan verziója megfordult már a tányéromban. Sokszor kértek arra is, hogy csak vegyem ki az adott ételből a húst, és kész is a húsmentes változat. Ezek egyébként ritka és kirívó esetek, de éttermekben sokat fejlődtem általa abban, hogy hogyan képviseljem az elveimet.
Tele a szekrény elfogadott, de amúgy nem használható ajándékokkal
Tudom, hogy a szeretteim és a barátaim jót akarnak nekem. Éppen ezért nem utasítok tőlük vissza semmit. Tényleg semmit. Egy dobozba gyűjtöm azokat a meglepetéseket, amiket sajnos még eladományozni se lehet, mert funkciójuk ismeretlen, de valaki azt gondolta, nekem pont szükségem van rá. Ezt a fajta szeretetkifejezést mégis hogy utasíthatnám vissza? Bár lehet, hogy Rachel Greenről kéne példát vennem.
Harcok a saját dobozok és szütyők miatt
Tény, hogy mára egyre kevesebb az olyan szituáció, amikor a saját dobozomba vagy termoszomba nem kapom meg a megrendelt ételt vagy italt. De ehhez is el kellett telnie pár évnek. Bárcsak tudtam volna azt a megoldást, amit Talpalatnyi történetek Dórija mondott ki tegnap egy előadásban, miszerint ilyenkor ők úgy trükköztek, hogy kikérték tányérra, és abból rakták bele a dobozukba az ételt. De a piacon is élmény hadakozni a mindenben segíteni szeretnének nénikkel, akik úgy gondolják, hogy egy darab répát is be kell zacskózni. Egyébként van jó dolog is ebben: nekik köszönhetem a műanyagzacsi gyűjteményemet itthon.
Az a rengeteg magyarázkodás
Miért nem eszek húst? Miért ne csomagolják be az ajándékomat? Miért nem kérek szívószálat az italomba? Miért nem veszek meg egy felsőt a háundemben? Miért nem használok bármilyen kozmetikumot? Mi ez a furcsa kefe, ja hogy mosogatókefe? Miért nem járok kínaiba? Hogy költhetek el ennyi pénzt mondjuk körtére? Miért támogatok magyar kisvállalkozásokat? Ki vagyok én egyáltalán, hogy megakarom menteni a Földet? Ja de várj amúgy mi is az a klímaváltozás? És igazából ezt a cikket is magyarázkodás követhetné, hiszen semmi rosszat vagy negatívat nem akartam sugallni, csak egy kicsit átadni a valóságot.
