Mi a cél?
Pont egy éve találtuk ezt a szuper kis lakást, amibe májusban már be is költöztünk. Aki már költözött, tudja, hogy ez egy soha véget nem érő dolog. Még a mai napig van, aminek nincs pontos helye, vagy kiderült róla, hogy úgy nem jó, ahogy van, esetleg lehetne még jobb. És ahogy az évek során a „jó lesz az még” ruhák egyre gyűltek, vagy a „de ott voltunk randizni, nyaralni, vagy bármi” kedves emléket hordozó tárgyak, mozijegyek, „biszembaszomok”, brossúrák tornyosultak, jöttem rá, hogy bizony itt illik egy nagyobb szelektálás.
Első körben a ruhatáramat szeretném átvilágítani. A költözés során már jónéhány darabtól megszabadultam, de úgy érzem, még mindig sok az olyan holmi, – azon túl, hogy a Covid miatt nyilván kevésbé van nyitogatva a gardróbom – amik feleslegesen csücsülnek a polcokon. Tehát a célom, hogy tényleg könyörtelenül mondjak nemet minden olyan darabra, amiről tudom, hogy úgysem fogom felvenni. Illetve, át akarom gondolni, hogy melyek azok a darabok, amelyek kreatív módon a már megváltozott ízlésemmel is kompatibilisek. Ugyanis lássuk be, amit anno 23 évesen mondjuk őrjítően szexinek és menőnek gondoltam, most 28 évesen már aligha illik bele a ruhatáramba.
Azt vettem észre az évek során, hogy egyre letisztultabb, egyszerűbb, könnyebben kombinálható dolgok tetszenek. Már falra mászok a tapadós, testre feszülős dolgoktól, ami nyilván abból is fakad, hogy 20 éves koromhoz képest, fogalmazzunk úgy, hogy nőiesedtem.
Ezért teljesen újra szeretném tervezni, hogy mi tetszik nekem, milyen ruhákat akarok hordani, és azok közül mi található meg esetleg már most is a ruhatáramban. Ami nem megy át a rostán, az szigorúan kikerül végre a szekrényből, és most igyekszem őket nem szintén évekig egy kukászsákban őrizgetni. Amelyik alapdarab pedig úgy érzem hiányzik, azt megpróbálom beszerezni.
A folyamatról igyekszem heti rendszerességgel beszámolni. Ha kíváncsiak vagytok rá, akkor mindenképp tartsatok velem!
