Marton Kriszta a Világszép Alapítvány vezetője 5 évvel ezelőtt még az üzleti szférában dolgozott közgazdászként. Mikor elért a pályájának egy bizonyos szakaszához, tudatosan keresett magának egy olyan célt, ahol teljesen más motivációk mentén és az ő értékrendjének megfelelően dolgozhat. Ezúttal nem azért, hogy emberek gazdagabbak, hanem, hogy boldogabbak lehessenek.
Hogyan indult a Világszép Alapítvány?
10 évvel ezelőtt egy német-magyar házaspár alapította meg a szervezetet. Nekik személyes élményből jött az az ötlet, hogy hátrányos helyzetű, azon belül is gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekeknek segítsenek. Eleinte táboroztatásokkal kezdtünk, majd ahogy egyre több gyerekkel kerültünk kapcsolatba, és egyre inkább felismertük azt, hogy az állami intézményben élőknek mi az igazi segítség, bővültek a feladataink. Szerteágazó tevékenységeinket öt programba rendeztük.
Elmesélnéd, hogy mit képvisel ez az öt program?
A fő célunk a programokkal, hogy hosszú távon ott legyünk a gyerekek mellett. Jelenleg 140-150 fiatalt támogatunk, különböző életkorban. Sokféle problémájukra sokféle segítség igénye merül fel. Éppen azért van ennyiféle programunk, hogy mindenkinek épp akkor és épp úgy segítsünk, amikor és ahogyan arra szüksége van.
A táboroztatás változatlanul a munkánk egyik legfontosabb lépcsőfoka. Ennek keretein belül minden nyáron egy olyan intenzív hetet töltünk együtt a gyerekekkel, ami gyakorlatilag megalapozza a következő egész éves munkánkat. A fiatalok eleinte nagyon bizalmatlanok, tele vannak félelemmel, agresszióval. Ezalatt az egy hét alatt általában sikerül a gátakat lebontanunk és elindulhat egy olyan bizalmi kapcsolat, amire könnyebb a továbbiakban építeni. Minden gyermek, aki szeretne, egy évben egyszer el tud jönni valamelyik táborunkba, a maga korcsoportjának megfelelően. A legkisebbeknek ovis tábort szervezünk, amit követ hét különböző tematikájú tábor, egészen a legutolsó lépcsőfokig, az önkéntes képzőig. A programok fókusza az életkornak megfelelően változik, kezdetben az egyéni figyelmen van a fő hangsúly, ami később az együttműködésre és csapatmunkára, legvégül az önálló életkezdésre tevődik át.
Van egy mini közösségi házunk Budapesten, ahol heti rendszerességű szabadidős foglalkozásokat szervezünk. A Létra Klub különlegessége az inkluzív szemlélet. Az órákra családokban nevelkedő gyerekek is jönnek, egy 10-12 fős csoportban 2 gyerekotthonban élő fiatalt tudunk fogadni. Hiszen nekik az a legjobb, ha nem szegregáltan foglalkozunk velük, hanem minél többet jöhetnek olyan, speciális pedagógiai programra épülő foglalkozáson, ami teljesen átlagos, hétköznapi környezetben történik.
Harmadik programunk – ami szintén csoportos – a mesemondás. Ez a folyamatos kapcsolattartás másik fontos terepe. Minden héten egy képzett önkéntes páros látogat el a gyerekotthonainkba, ahol esti mesét mondanak a gyerekeknek. A mesemondásnak saját szertartása van: mondókázással kezdődik, és egy meseillat nevű aromaolajat is használunk. A történeteket egyébként csak elmondjuk, de soha nem magyarázzuk meg, nem kezdjük el boncolgatni. Mindenkiben a saját tempójának és problémájának megfelelően dolgozik a mese. Viszont utána kicsit még ott maradunk és beszélgetünk a gyerekekkel, ha igénylik.
Negyedik programunk a Pendula óvoda. Az ötlet onnan jött, hogy szerettünk volna minél hamarabb elkezdeni dolgozni a gyerekekkel. Azt láttuk az első táborainkban, ahova 10-12 éves korban érkeztek a gyerekek, hogy ők már nagyon sok nehézségen mentek keresztül, ezért nagyon érzékenyek és nehezen nyitnak. Gyakran erős szociális lemaradásban is vannak a kortársaikhoz képest. Szerettünk volna minél hamarabb, intenzív támogatással kapcsolódni hozzájuk, így létrehoztunk egy óvodát, ahol 2,5 éves kortól 7-8 éves korukig foglalkozunk a gyerekekkel. Ebben a korban elég nyitottak, viszonylag könnyű elkezdni velük dolgozni.
Az ötödik programunk az egyéni figyelem úgymond legtöményebb verziója, ahol próbálunk a lehető legtöbb gyerek mellé egy egyéni mentort biztosítani. A mentoraink egy része önkéntesekből áll, akiket több fordulós felvételi és képzés után engedünk a gyerekek mellé. Az a gyerek, akinek a problémája túlnő egy nem szakképzett embernek a képességein, egy úgynevezett szakértő mentort kap maga mellé, aki saját alkalmazottunk. Jelenleg körülbelül 50 gyereknek tudunk saját segítőt adni. De szeretnénk, ha ez a szám egyszer 140 lenne, és minden Világszép fiatal – Világszépek, így hívjuk a gyerekeinket – mellé jutna egy olyan felnőtt, aki csak rá figyel, aki a lehető legtovább kíséri őt, és a lehető leghosszabb ideig adja az állandóságot az életében.
Tehát jól értem, hogy az integrált csoportokon kívül csak állami gondozásban lévő gyerekekkel foglalkoztok?
Csak velük, igen. Viszonylag kevesen tudják, hogy az állami gondozásba vétel után a gyerekek legtöbbször egy gyerekotthonba kerülnek, ahol klasszikus intézményi létben élnek. Ugyan nem mindegyik intézmény egy nagy létszámú hodály, ahogy azt irodalmi élményeink alapján gondolhatjuk. Vannak például lakásotthonok, ahol tíz-tizenkét gyerek él egy kisebb, családiház-szerű épületben, mellettük öt nevelő műszakokba osztva. De ez is csak egy intézeti lét, ahol nagyon szigorú szabályok között és intim tér hiányában telnek a gyerekek napjai. Az állami cél egyébként, hogy a lehető legtöbb gyerek, főleg a kisebbek, nevelőszülőkhöz kerüljenek. A nevelőszülők gyakorlatilag állami alkalmazottak, akik fizetést kapnak azért, hogy a saját otthonukban gondozzák a gyereket, azaz otthon nevelik őket 0-24-ben.
Hogyan kerülnek a Világszép Alapítványhoz a gyerekek?
Annak idején egy pályázatot hirdettünk, melynek eredményeképpen alakult ki ez a négy gyerekotthonból álló kör. Jelenleg az ott élő gyerekekre koncentrálunk, sajnos többre most nem is lenne kapacitásunk, így nem tervezünk nyitni mások felé. Viszont ebbe a négy otthonba akármikor, akármekkora gyerek kerüljön is be, őt meghívjuk a programjainkba és megpróbálunk a lehető legtöbb segítséget nyújtani a számára. A másik oldalról, egy Világszép gyerek mindig Világszép marad. Ha másik otthonba, vagy nevelőszülőhöz kerül, ugyanúgy jöhet a táborainkba, és mentora is követi őt.
Arról van információd, hogy országszerte hány gyermek él állami gondozásban?
Körülbelül 23 000 állami gondozott gyerek van. Ebből egy cseppnyi, 150 fő, akiket mi elérünk.
Ez a 23 000 fő stagnál, nő, esetleg csökken?
Az elmúlt 20 évben gyakorlatilag nem változott jelentősen. Abban volt nagy változás, hogy a gyerekotthonokban élő fiatalok száma csökkent, míg a nevelőszülőknél élők száma nőtt. De ez is most stagnálni látszik. Úgy tűnik, a nevelőszülők számát sem lehet a végtelenségig bővíteni, illetve ezek inkább hosszú távú folyamatok. Kisebb, rövid távú előrelépések persze mindig vannak, annak függvényében, hogy éppen hány gyerek született. Hiszen ahogy a korfa sem egy állandó szerkezet, ugyanúgy ez a szám is mindig ingadozik. De tendenciáiban jelenleg nem változik.
Te hogyan látod itthon a civil szervezetek helyzetét? Több terepet kapnak?
Abból a szempontból könnyű helyzete van egy civil szervezetnek, hogy nagy rájuk az igény. A kereslet gyakorlatilag végtelen. Ha valaki szeretne valahol segíteni, akkor biztos, hogy tud. Emellett ma már egyre inkább van annak presztízse, ha valaki civil szervezetnél dolgozik. Bár a fizetések még jócskán elmaradnak az üzleti szférában elérhető jövedelemtől.
Mi mégis az a nehézség, amit kiemelnél?
Az adománygyűjtés. Ennek sajnos még nem alakult ki a kultúrája itthon. Ha csak az adó 1%-ra gondolunk, még mindig csak az adózók kevesebb, mint fele ajánlja fel támogatását. Pedig ez igazából semmibe sem kerül. A civil szervezetek gyakorlatilag állami feladatokat látnak el, az államot egészítik ki olyan helyeken, ahol az kevésbé tud hatékonyan működni. Ha a munkánkat segítenék, akkor azzal az országunk, a társadalmunk hatékonyságát növelnék. Ez még nem tiszta a fejekben. Pedig én úgy látom, hogy sok olyan ember él Magyarországon, aki szeretne segíteni, csak épp nem tudja, hogyan. Ebben kell még egy áttörés.
De sokaknak, épp ellenkezőleg, határozott elképzelése van a segítségről, és például meg vannak győződve róla, hogy a rászorulóknak tárgyi adományokat kell adni. Nekünk, civil szervezeteknek azonban van egy kidolgozott, sok éves tapasztalatokon alapuló stratégiánk, egy szakmai koncepciónk. Ezért igazából arra lenne szükségünk, hogy a céljaink megvalósításához pénzt kapjunk, mellé bizalmat, hogy mi jól fogjuk azt elkölteni. Ez a közvetlen anyagi segítség, ami felett szabadon rendelkezhetünk, arányaiban sajnos nagyon kevés. Sokszor igaz ez a pályázatokból, vagy a vállalatoktól jövő adományokra is. Pedig a mi munkánkat ez segítené igazán, nem pedig a nagyon kötött támogatások.
Természetesen mi sem tartottunk mindig itt, de kidolgoztuk egy hatékony módszertant, és azóta folyamatosan tanuljuk azt. Még 5 évvel ezelőtt nekünk is voltak olyan tevékenységeink, amikről ma már tudjuk, hogy nem voltak igazán hasznosak, mert a gyereknek nem erre van szükségük. Ilyen például a tárgyi adományok fogadása. Azokba a gyermekotthonokba, ahol mi is dolgozunk, rengeteg használt ruhát és játékot visznek az emberek. Pedig az itt élő gyerekek is szeretnének néha új ruhát kapni, és nem arra van szükségük, hogy tengernyi játékkal vegyék őket körbe. Helyette azt igénylik, hogy menjen be hozzájuk a mentoruk, és másfél órán keresztül semmi más ne érdekelje csak az, hogy ő hogy van. Hogy milyen gondolatai, milyen vágyai vannak. Van sok olyan hely, ahol használt ruhákra is nagy szükség van, de ahova mi járunk, ott nincs. Csak kivételes esetekben kapnak tőlünk a gyerekek anyagi vagy tárgyi segítséget, mi inkább az időnket, az odafigyelést adjuk, mert úgy látjuk, ez az érték.
Mit gondolsz, nálatok ez miért kirívóan nehéz?
Sokszor az is nehéz, hogy ahonnan a támogatás jön, szeretnének kapni cserébe valamit. Egy kutyamenhelyen lehet menni kutyát sétáltatni, simogatni, ezáltal az ember testközelből lát bele az alapítvány munkájába. Nekünk ilyen alternatívánk nincs. Mi nem tudjuk, illetve nem szeretnénk – a gyerekek védelmében – a támogatóinkat elvinni a gyerekotthonokba, hogy láthassák az ott élők helyzetét. Az nem lehet elvárás, hogy egy gyerek könnyes szemmel elmesélje bárkinek is, hogy milyen nehéz sorsa van, csak azért, hogy kinyíljanak a pénztárcák. Meg kell találnunk azt a szűk mezsgyét, ahol valamennyire ezt mégis meg tudjuk mutatni, hiszen az érzelmi bevonódás kell ahhoz, hogy adakozzanak nekünk. De ehhez egy ízléses megoldásra van szükség, ami nem lép át bizonyos határokon.
A Világszép Alapítvány mit tud nyújtani a vállalatoknak?
Próbálunk minden esetben a vállalat adott stratégiájának, kommunikációs vagy társadalmi felelősségvállalás programjában megfogalmazott célkitűzéseinek megfelelő együttműködést kitalálni. Egy ilyen opció a Mesés Lélekfrissitő csapatépítő szolgáltatásunk. Ennek során szakembereink segítségével lehetőséget kínálunk a munkatársaknak egymás és önmagunk megismerésére, kikapcsolódásra és a kreatív kibontakozásra. Ha egy cég stratégiai elvonulásokat, képzéseket vagy rendezvényeket tervez, akkor akár két ingatlanunkat is ki tudja bérelni. Az egyik a budapesti központunk, a másik pedig a paloznaki táborunk. Ugyanitt minden évben fogadunk vállalati önkéntes csapatokat is, akik a karbantartási és kerti munkákban segítenek nekünk, amikor nincsenek ott a gyerekek. Így a munkánkba konkrétan nem látnak bele, de a programjaink helyszínén sokat tudunk velük beszélgetni arról, hogy kikkel dolgozunk és mi a tevékenységünk célja.
Te hogyan fogalmaznád meg a munkátok lényegét?
Az a munka, amit a mi szakembereink és önkénteseink végeznek, háttértámogatás nélkül nem menne. Senki nem tudna bejárni egy gyermekotthonba segítőnek magánszemélyként. És nem azért, mert a gyerekotthon azt nem engedné, hanem mert kell hozzá az a szakmai támogató háttér, amit mi adunk: biztonsági háló, melyet nem csak a gyerekek köré vonunk, hanem a felnőttek köré is. Laikusként nem is biztos, hogy tudjuk, mi az igazán jó segítség. Mi viszont erre megtaláltuk a választ.
Milyen módon lehet támogatni titeket magánszemélyként?
Számos lehetőség van erre, de ami a legfontosabb, hogy próbálunk hosszútávon gondolkozni. Nem az a lényeg, hogy mekkora összeggel támogatnak minket – ezer forintnak is örülünk – hanem az, hogy ha van rá lehetőségük azt rendszeresen tegyék. Ez ad nekünk kiszámíthatóságot, biztonságot.
A magánszemélyek számára a legalapvetőbb lehetőség az adó 1%, ami nem kerül senkinek semmibe, erről elég egyszer nyilatkozni az évben. Vannak például mesekönyveink, melyek megvásárolhatók könyvesboltokban. Azon kívül, hogy ennek árával a munkánkat támogatják, egy társadalmi érzékenyítő célú mesekönyv is kerül a polcaikra. Ma már szerencsére egyre több olyan személy van, aki havi rendszeres átutalással támogat minket. Utóbbi számít a legnagyobb segítségnek nekünk.
Borítókép: Világszép Alapítvány
