Az első és legfontosabb dolog, hogy a gyermekáldás legtöbb esetben nem egyszemélyes élmény. Bár a magzat az anyuka testében fejlődik, ez nem jelenti azt, hogy az apa ne lenne legalább annyira lényeges összetevője az egyenletnek. Az ő felkészülése éppen ezért szintén nem elhanyagolható. A szülők egysége nagy hatással van a terhességre és a születendő gyerek teljes életére.
Fontos, hogy a terhesség alatt a pár sokat, és őszintén kommunikáljon arról, hogyan képzelik el az életet, mikor megszületett a baba. A közös fizikai felkészülés mellett – mint a gyerekszoba berendezése – aktuális érzéseikről is tudniuk kell beszélni egymással, legyen az öröm vagy félelem, ekkor még inkább egymás támaszának kell lenniük. Már csak azért is, mert a mai technológiák kimutatják, hogy a fejlődő magzat teljesen átveszi az édesanya rezgéseit. Ha ő stresszes, akkor azok a hormonok a kicsihez is eljutnak. Ha szorong, az szintén. Az ő testén keresztül tapasztalja meg először a baba, hogy milyen a külvilág. Ha a negatív érzések gyakoriak, akkor az fog tudatalatt beépülni, hogy ez a bizonyos kinti világ tele van veszélyekkel, nem biztonságos. A kismama lelkiállapota ezért még inkább védendő. Emellett azonban az apa érzései is fontosak, ezért lényeges a tiszta, őszinte kommunikáció kettejük között.
Félelem a szüléstől
Mint minden testünkben végbemenő hatalmas változástól, így a szüléstől is félhetünk, ha sosem volt benne tapasztalatunk. Dr. Bálint Sándor szülész-nőgyógyász a mindset pszichológia egyik témába vágó cikkében viszont azzal bíztat, hogy a szüléssel kapcsolatos tudás belénk van kódolva. Nincsen olyan, hogy valaki nem képes rá, mert nem tudja, hogyan kell. Ez egy olyan elemi ösztön, ami mindannyiunkban felébred abban a pillanatban, hogy szükség van rá. A testünk egy csodálatos szerkezet, ami jelez, ha bármi történik. Ez pedig a szülés ideje alatt sem változik. Érthető a félelem a fájdalomtól és az egész lefolyásától, de abban biztosak lehetünk, hogy a képességünk meg van arra, hogy jól csináljuk. Korábbi cikkünkben pedig írtunk már arról is, milyen lehetőségek vannak a szülés lebonyolítására.
Kapcsolat a gyerek és szülei között
Ahogyan említettem, már magzati korban nagyon sok mindent észlel a pici, a várandósság természeténél fogva pedig anya és gyermeke között különleges kapocs alakulhat ki. Az apák úgy érezhetik, ebből kimaradnak. Ahhoz, hogy ők is a részesei lehessenek a folyamatnak, nyugodtan beszélhetnek a hasban fejlődő picihez. Ugyanis, ha ezt gyakran teszik, az ő hangjuk is ismerősebb lesz a babának, mikor világra jön. Fel kell azonban készülniük az apáknak arra is, hogy mikor ez bekövetkezik, egy ideig az anya és a kicsi között továbbra is erősebb kapcsolat lesz. Ez az anyává válás része, ilyenkor a nő figyelme szinte teljesen a babára fókuszálódik, ami természetes. Érdemes erről is előre beszélgetni, hiszen ez nem jelenti azt, hogy többé nem kerülhet előtérbe a szülők kapcsolata, csupán átformálódik, és a születés után ez erősebben jön ki. Ilyenkor azonban az apának is nagyon fontos szerepe van, ő köti össze a friss családot a külvilággal. Ha emellett a picivel kapcsolatos feladatokat is igyekszenek a szülők felosztani, akkor pedig biztos, hogy mindketten közeli kapcsolatba kerülhetnek vele. És tulajdonképpen ez a legeslegfontosabb az egészben: egységben lenni szülőkként.
Lelkileg felkészülni tehát annyiból mindenképpen tudunk, hogy nagyon sokat beszélgetünk mind a bennünk rejlő érzésekről és esetleges félelmekről, és arról, ki hogyan szeretne gyereket nevelni. Hasznos ha ezek az elvek egyeznek. Hiszen mind az anya mind az apa szerepe rendkívül fontos a gyerek életében, mert jövőbeli kapcsolatainak ez lesz az alapja. Készen állni arra az érzésre, mikor első gyermekünket először fogjuk a kezünkben, biztos, hogy nem lehet. Az valószínűleg egy olyan eufórikus élmény, amit megtapasztalni érdemes. Viszont jó ha tudatosítjuk magunkban, hogy mindenhol, mindenki ezer féle tanáccsal fog ellátni minket, de ha hagyjuk, akkor magunkat is az őrületbe kergethetjük azzal, hogy millió és egy cikket, vagy könyvet olvasunk el a témában. És bár újságíróként most pont magam ellen fogok beszélni, de ne tegyük ezt! Igen, minden újdonság lesz, igen, fáradtak leszünk, és igen, néha biztosan sírni is fogunk, erre készüljünk lelkileg. És legyen 1-2 megbízható forrásunk, amire, és akikre támaszkodhatunk, akinek szólhatunk, ha segítségre van szükségünk, de ennél nem több. Mert a túl sok információ csak káoszhoz és szorongáshoz vezet, és ha valamitől, ettől meg tudjuk kímélni magunkat. Mert bármit is mondanak a könyvek és cikkek, az anyai ösztönnél nagyobb megerősítést nem fogunk találni.
