Mi az a gyermekjog
Talán nagyon evidensek tűnhet, de azért nem árt tisztázni magát a fogalmat sem, mielőtt mélyebben belemegyünk. A gyermekjog igazából mindaz a gyakorlati és elméleti feltétel, ami a gyerekek fejlődéséhez, védelméhez és részvételéhez szükséges. Létezik az ENSZ által 1989-ban elfogadott Gyermekjogi Egyezmény, amely részletesen taglalja ezeket. Ezt Magyarországon 1991-ben fogadták el.
Ez az egyezmény többek között azt tartalmazza, hogy minden gyermeknek joga van biztonságban, egyenlő feltételek mellett, megkülönböztetés nélkül és védelemben felnőni. Egy olyan világot vázol fel, ahol a gyermekek véleményét tisztelik, részt vehetnek az őket érintő ügyekben, a róluk szóló döntések során pedig az ő érdekeik az elsődleges szempont. Szép és utópisztikus világ; gondolhatjuk.
Nézzünk néhány példát, a jogaik közül. Egy gyereknek joga van az élethez, a fejlődéshez, az egészséghez, az oktatáshoz, a megfelelő körülményekhez, szociális értelemben is, a játékhoz és szabadidőhöz, és a bántalmazástól és kizsákmányolástól való védelemhez.
Persze ennél sokkal részletesebb az ENSZ leírása, erről itt olvashattok bővebben.
A gyermekjog kialakulásának története
Mire idáig eljutottunk, azért rögös volt az út, ugyanis nem volt sajnos mindig ilyen egyértelmű, hogy a gyermekeknek is járnak jogok és jobban fel kell lépni a védelmükben.
Egészen a középkorig röpítelek most vissza titeket egy kicsit, ugyanis szerintem nagyon érdekes, hogy ekkor még egyáltalán nem létezett a gyermekek iránti érzékenység. Úgy voltak vele, hogy ha már megél egy gyermek az anyja vagy a dajkája gondoskodása nélkül, akkor máris felnőttnek számít. Ez többek között annak is betudható, hogy ekkoriban nagyon magas volt a gyermek és csecsemő halandóság, így a szülők talán lelki okokból is próbáltak távolságtartóak lenni. Csak a polgárosodás kezdetétől beszélhetünk a gyermekkorról, mint elkülönített életszakaszról. Ekkortól lesz egyre hangsúlyosabb a nevelésük, formálásuk.
Nagyobb fordulat azonban csak az I. világháború után következett be, amikor is sokakat megérintett annak a rengeteg árván maradt gyereknek a sorsa. A brit Eglantyne Jebb 1919-ben a német és osztrák gyermekek megsegítésére alapítványt hozott létre Save the Children Fund néven. 1920-ban létrehozta az International Save the Children Union néven működő szervezetet, melynek tagszervezetei a brit Save the Children Fund és a svéd Rädda Barnen.
Ez volt a Gyermekek Chartája, melyet a Népszövetség 1924-ben fogadott el, és a Genfi Nyilatkozat néven vált ismertté. Ez a nyilatkozat tartalmazta a gyermekek jóllétéhez szükséges alapvető jogokat, azonban 1946-ban, a Népszövetség feloszlásával ez is elvesztette jogi alapját.
1948-ban azonban egy újabb mérföldkőhöz érkezünk, ugyanis ekkor az ENSZ elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, bár ekkor még csak néhány rész utalt a gyermekek jogaira.
Közel 10 év után, hosszas előkészítést követően, 1959-ben fogadta aztán el az ENSZ a gyermekek jogairól szóló újabb nyilatkozatot. Ez többek között olyan részleteket taglalt, mint a névhez, az állampolgársághoz vagy az ingyenes alapfokú oktatáshoz való jog. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy ekkor ennek még alig volt bármi befolyása, mivel nem bírt kötelező érvénnyel. Így világossá vált, szükség lenne egy külön, csak a gyermekek jogaival foglalkozó, átfogó egyezményre, ami mindenkire kötelező jelleggel érvényes. Ugyanis ekkoriban nagyon aggasztó jelentések és számok érkeztek a gyermekhalandóságról, a nem megfelelő oktatásról, szexuális és egyéb gyermekeket kihasználó és bántalmazó tevékenységekről, na meg a fegyveres konfliktusok gyermekáldozatairól.
Az említett tervezetnek az előkészítése 1979-ben, a Gyermekek Nemzetközi Évében kezdődött meg. Az első tervezetet a lengyel kormány nyújtotta be, amely jelentősen módosult végül és még ki is bővült. Ahhoz, hogy ez az egyezmény világszinten elfogadható, és betartható legyen, 10 év munkája kellett, így végül 1989-ben érkeztünk meg a már említett Gyermekjogi egyezményhez.
Persze, ahhoz még további évek kellettek, hogy a nemzetek ratifikálják ezt az egyezményt, nálunk is elég gyorsan elfogadták, további 20 nemzetettel együtt.
Napjainkra, három országot leszámítva, valamennyi a 194 ország közül elfogadta az egyezményt.
