Mikor a tiszta ivóvíz hiányáról esik szó, akkor azt gondoljuk, mi, fejlett országbeli emberek, hogy minket ez a probléma nem érint, csak az óriási távolságban lévő afrikaiakat. A legszomorúbb, hogy innentől kezdve sokakat nem is érdekel az egész. Mondván, hogy van elég bajunk nekünk is, mit foglalkozzunk mással. Viszont ez a struccpolitika még soha nem vezetett semmi jóra, valószínűleg most sem fog. Szerencsére azért van egy maréknyi „tömeg” a földünkön, akiket érdekel ez az egész, és küzdenek azért, hogy javuljon a helyzet. Legyen szó magyar szervezetekről, vagy nemzetközi megoldásokról, akadnak azért olyanok, akik a közjóért küzdenek.
A vízszennyezettség legfőbb szegmensei számokban
Világszerte minden kilencedik ember olyan ivóvízhez jut csak hozzá, ami nem biztonságos. Ez a szám igazolja, hogy az ivóvíz kérdése nagyon is globális probléma, nem lehet szemet hunyni felette. És ez még csak az első adat volt, menjünk tovább. Földünkön 2.4 milliárd ember él, az az a teljes emberiség közel egyharmada számára nem létező dolog a szennyvízkezelés. Gondoljunk bele, hogy ők milyen vizet ihatnak… Hiszen ehhez kapcsolódik az az információ is, hogy a fejlődő országok 90 százaléka a szennyvizet mindenféle kezelés nélkül ereszti a természetes vizekbe. Ha a teljes emberiséget vesszük alapul, akkor az összességében naponta 2 millió tonna kezeletlen szennyvizet enged a környezetbe. És akkor még mindig csak a szennyvízről beszéltünk, arról nem, hogy egyébként mindemellett a teljes ipartevékenység a világon a becslések szerint 3-400 MEGATONNA hulladékkal szennyezi a vizeinket. Ez már egy olyan szám, amit talán fel sem tudunk fogni ép ésszel. Mindezekhez pedig még hozzájön a településekből és a mezőgazdaságból származó szintén nem csekély mértékű szemét. A vízszennyezettség tehát valójában sokkal nagyobb probléma, mint amekkora jelentőséget tulajdonítunk neki. Az említett adatok pedig csupán csak tömény adatok, míg a következményekről nem is beszéltünk. Arról, hogy hány millió gyerek hal meg azért, mert nem jut tiszta ivóvízhez, vagy megfelelő higiéniás eszközökhöz. Arról, hogy ez nem csak Afrikát érinti, hanem a készletek fogyatkozásával mindenkit. Vagy arról, hogy az élővilág mekkora károkat szenved miatta. Talán már mindannyian láttunk olyan videót, amiben olajszennyeződésektől próbálnak megszabadítani madarakat, vagy műanyag szemétbe akadt teknősöket.
Mi a megoldás a vízszennyezettség csökkentésére?
Mivel a probléma abszolút globális, ezért kézenfekvőnek tűnhet, hogy a megoldás is az legyen. Ám valószínűleg sokkal többre megyünk, ha lokálisan gondolkodunk. Hiszen maga a probléma természete viszont mindenhol egyedi. Elsősorban edukálni kellene a közösséget arról, hogy gond van, nagy gond. Ha nagyobb tömeghez eljut a gondolat, az már képes nyomást gyakorolni. A legnehezebb persze mindig azokat meggyőzni, akiknek pénze, hatalma származik abból, hogy a probléma maradjon. Viszont ha megfelelően nagy támogatottsága van egy ügynek, akkor talán van esély. Tanuljunk hát, és támogassuk azokat, akik már előálltak megoldásokkal! Vagy formáljunk lakóhelyünkön közösségeket, és tisztítsuk meg környezetünket, írjunk leveleket önkormányzatainknak, nyomasszuk őket és a cégeket is petíciókkal. Elképedve néztem például idén, hogy hány száz kiló szemetet szedtek össze a Pet kupán résztvevők a Tisza környékéről. Két dolog jutott közben eszembe. Az egyik, hogy egy ennyire egyszerű és alapvető dolgot hány embernek nem tanítottak meg otthon, hogy a szemetet a szemetesbe kell dobni. A másik pedig az volt, hogy mennyire jó, hogy ennyi elszánt emberél közöttünk, és a social platformok segítségével is terjesztik az igét. Őszintén remélem, hogy az ő üzenetük, ahogyan a mi cikkeink is eljutnak az emberekhez, hiszen ha csak egyetlen egy megosztás jön rájuk, már akkor megérte. Mert egyetlen megosztás is elindíthat egy dominóeffektust. Én hiszek ebben a közhelyben, mi szerint egy csepp víz is bővíti a tengert.
