Miután írásos formában nem nagyon találtam mást csak olyan cikkeket, hogy „de igen, a férfiak agya nagyobb, mint a nőké”, vagy hogy „a nők a másodlagos nem” rájöttem, hogy nem jó helyen keresek. Felcsaptam hát a TEDx Talk youtube-enciklopédiáját és láss csodát, rátaláltam Paul Zak professzor előadására, akinek 10 éves munkája során sikerült elég izgalmas tényekre bukkannia azzal kapcsolatban, miben különböznek a nők és a férfiak egymástól a testi adottságok mellett.
X és Y kromoszómák
Tudtad, hogy a magzatok egytől egyig nőneműként fogannak meg? Majd 4 hetesen megjelenhetnek az Y kromoszómák, amik tesztoszteront termelnek, így leszünk aztán nemileg megkülönböztethetők. Viszont a tesztoszteron – amire ugye tipikus férfihormonként gondolunk – valójában nem más, mint egy úgynevezett tehetetlen hormon. Burokban termelődik, aminek összesen 2%-a válik szabaddá, ha megjelenik az 5-alfa reduktáz és kiszabadítja. Ennek a folyamatnak köszönhetően alakul át a tesztoszteron dihidrotesztoszteronná (DHT), ami kifejezetten a férfiak nemi hormonja. A férfiaknak egyébként 5-10-szer több tesztoszteron hormonja van, mint a nőknek és maga a DHT felelős a hang mutációjáért, az izmok növekedésért és a szőrzetért.
Létezik viszont a Z kromoszóma is. Akkor beszélünk erről a jelenségről, ha egy személynek 2 X és egy Y kromoszómája van. Ilyenkor ő férfi nemiszervvel, de nőies alakkal, például mellekkel rendelkezik. Ezt nevezzük Klinefender szindrómának. Gyakorta megjelenik esetükben az identitászavar, ami megnehezíti az életüket és a mindennapjaikat.
Oxitocin
Az egyetlen női hormon az oxitocin, aminek fontos szerepe van a szülés folyamatában és a szoptatáshoz is köthető. Még az állatvilágban is megfigyelhető ennek szerepe. Bizonyos emlősök, azon belül is a hím és a nőstény egyedek egyaránt oxitocint termelnek annak érdekében, hogy felismerjék a velük együtt élő társaikat. Paul Zak úgy vélte, talán az embereket is az oxitocin motiválja abban, hogy becsületesen viselkedjenek és kedvesek legyenek másokkal.
Kiderült, hogy az oxitocint nagyon nehéz mérni, ezért eddig senki nem is gondolt arra, hogy tanulmányozza. Ez egy nagyon apró és „félénk” molekula, szinte provokálni kell, hogy megmutassa magát, és elkapni gyorsan, mielőtt eltűnik. Majd miután megoldották ezt a technikai problémát, rengeteg tanulmányt arra szenteltek, hogy meghatározzák az oxitocin hogyan működik az agyban: mit aktivál, mit kapcsol ki.
Ennek a kutatásnak köszönhetően derült ki, hogy az oxitocin a pozitív viselkedésért felelős. Például, ha valakihez kedves leszel, és a társadban ez tudatosul, akkor az agy oxitocint termel, ami arra buzdítja őt is, hogy kedves legyen veled. Mikor valaki megérint vagy megölel, az szintén ezt a hormont termeli bennünk, ezért mi is szeretnénk viszonozni, amit kaptunk.
Érdekes módon 10 év kutatásai során mindig az az eredmény született, hogy a nők több oxitocint termelnek, mint a férfiak. Emiatt kijelenthetjük, hogy a női nem megbízhatóbb, nagylelkűbb, jószívűbb és empatikusabb. Szóval nem hiába kedvesebbek a nők a férfiaknál, és már tudjuk is miért! Kivéve peteéréskor. Ilyenkor az ösztrogénszint nagyon magas, ami szuperérzékennyé teszi a nőket. De érdekes módon ez is a biológiai folyamatok része, ugyanis nőként hirtelen sokkal óvatosabb leszel például a pároddal kapcsolatban is, hiszen ilyenkor potenciálisan teherbe tudsz esni. És ha belegondolsz, ez teljesen érthető reakció.
Továbbá a tesztoszteronra visszatérve, ez egy nagyon erős oxitocin korlátozó és visszatartó hormon. A kutatásokban az egyének részt vettek olyan teszteken is, hogy hogyan reagálnak, ha a kölcsön adott pénzt nem kapják vissza. Ilyen esetben a férfiaknál egyből elkezdett növekedni a tesztoszteronszint, emiatt pedig egy agresszívvá váltak, és ezáltal próbálták érvényesíteni az akaratukat. A nőknél ellenben nem jelentkezett erőszakos válasz. Ők nyugodtabban kezelték ezeket a helyzeteket, és egyáltalán nem személyeskedtek. Sokszor azt gondoljuk, hogy a nők sokkal érzékenyebbek, pedig nem miden esetben. Náluk nem jelent meg az agresszió, nem érezték magukat megsértve sem. Éppen ezért sokkal könnyebben tudnak kapcsolódni, nyitni a másik felé. Vagyis jól látható, hogy a két nemnek nem ugyanaz az élettani reakciója ebben az azonos szituációban.
IQ: átlagosan nézve nincs különbség
Egyetlen egy különbség van, az pedig a szórás. Míg a legtöbb nőnek átlagoshoz közeli az IQ-ja, a férfiakat tekintve több az alacsony és a magas IQ-val rendelkező személy. Erre pedig nagyon egyszerű a magyarázat. Bármit is gondolunk, tudnunk kell, hogy a nők az elsődleges „választók”. Ők döntik el, hogy kivel akarják leélni az életüket vagy kivel töltenének el egy éjszakát, nem pedig a férfiak. És akkor itt jönnek képbe a szexi, de okos pasik. Mert maga az értelmesség is elég vonzó tud ám lenni, hiszen ha úgy vesszük, az egyenlő a túléléssel. Paul szerint erre az örök körforgásra, hogy értelmes férfiakat szeretnének a nők, az evolúciós folyamatok úgy reagáltak, hogy ugyanilyen arányban megjelentek a kevésbé értelmes férfiak is. Mindez a biológiai szexuális szelekció fogalmához köthető, melyet Charles Darwin vezetett be.
Hippokampusz és amigdala
Amikor nőként vitatkozol a barátoddal vagy a férjeddel, gyakran előfordul, hogy megkérdezik: miért hozod fel ezt 10 évvel ezelőttről? Kiderült, hogy ha elkülönítve nézzük 0 évtől 25 évig az agyat, és feltérképezzük annak különböző területeit, akkor női és férfi agyban sok különbségre derül fény. Az egyik ilyen, az a hippokampusz, ami a határkérgi rendszer egyik része és a hosszú távú memóriáért felel. A nőknek sokkal nagyobb hippokampuszuk van, mint a férfiaknak, így nem meglepő, hogy sokkal jobban emlékeznek dolgokra. Ilyen terület még az amigdala, ami az érzelmek feldolgozásához társul. Ez viszont a férfiak mellett szól, ugyanis nekik sokkal aktívabb.
De nem szeretném teljesen elkülöníteni a két nemet egymástól, sőt nem is az lenne a következtetésem, hogy az egyik jobb lenne a másiknál. Helyette úgy gondolom, nagyon fontos, hogy mindannyian megtanuljuk elfogadni egymást. Ha pedig sikerül megértéssel fordulnunk társaink felé, akkor az itt leírt különbségek jó lehetőségek arra, hogy értékeljük az egyediséget az életünkben.
