fbpx

A zene hatása a sportteljesítményre

Friss házasként életem azon ritka szakaszának egy újabb állomására érkeztem, amikor nosztalgiával gondolok vissza mindarra, amit magam mögött hagytam, és várakozással azokra az ismeretlenekre, amik még előttem állnak.
herczeg design
HIRDETÉS
herczeg design
HIRDETÉS

Irrelevánsnak tűnő felvezetőm esetében ez egyet jelent a vággyal, hogy oly régóta először újra valami igazán testhez állóval, személyiségemhez és érdeklődésemhez tökéletesen illeszkedővel foglalkozzak: jelesül a sporttevékenység kacifántos, minduntalan újdonságokat tartogató kérdéskörével. Merthogy a minap épp a futópadot gyepáltam a hétvégi ereszdelahajam okozta többletkalóriák általi bűntudat miatt, mikor valami beütött. Tudtam, hogy az edzés előtti okozta bizsergés már a múlté. Tudtam, hogy nem a reggel magamba lögybölt kávé az oka. Ahogy abban is biztos voltam, hogy az útközben legurított energiaital sem lehet a különös jelenség forrása. Hogy a titokzatos felvezetést egy kellően ütős csattanóval zárhassam, muszáj közbe ékelnem: Gyűlölöm a futást, de tényleg, rühellem az egészet. Egyetlen dolgot szeretek csak benne, mégpedig azt, hogy tiszta szívemből és teljes erőmből utálhatom, mint az állat. És akkor a beígért ütős csattanó: mégis, a húsz percesre tervezett kínkeserv tizenötödik minutumában sírva tiltakozó lábaim egyszer csak feljebb kapcsoltak egy ütemet, kezdődő savasodásom a múlté lett. Én pedig olyan újult erőre kaptam, hogy majdnem lerohantam az egyébként lenyűgöző sebességre állított gépről.

Tán a boldogító igen okozta mámor költözött belém? Esetleg az esküvőszervezői kálvária helyére kerülő megkönnyebbülés? Lehetséges, hogy önfeledt, fájdalomtól és utálattól mentes rohanásra sarkalt a tudat, hogy a következő két évben friss házas adókedvezménnyel optimalizálhatjuk háztartásunk bevételi oldalát? Meglehet, ezek mindegyike képes arra, hogy minden utálatom ellenére úgy rohangáljak, mint a mérgezett egér. Esetemben azonban mégis két negyvenes francia úriember a többletlöket forrása. Amikor ugyanis felcsendült a Daft Punk 2007-es turnésorozatának utolsó száma, az „Encore”, és a majd tíz perces elektroszörnyeteg második percében a srácok minden mindegy alapon a közönség soraiba hajították a gyeplőt, nem éreztem többé fáradtságot. Elmém kitisztult, lábaim pedig nagyjából 130 bpm-en tudták le az előttem álló táv hátralevő részét. És noha cím béli állításomat sem tudományosan alátámasztani, sem pedig megcáfolni nem tudom ebből a személyes tapasztalaton alapuló megfigyelésből, gondolatindítónak azért mégiscsak megteszi.

Legyen szó erőnléti edzésről, kerékpározásról, hosszútávfutásról vagy éppen csak egy egyszerű sétáról a parkban, a végzett sporttevékenység optimalizálása két tényezőn áll vagy bukik. Szükséges hozzá a zavaró körülményektől függetlenített, ezáltal csakis az adott feladatra koncentráló mentális fókusz. Valamint a feladatokat elvégző szerkezet, vagyis a test, minden izmával, csontjával és szövetével. Persze sportolhatunk „szanaszét-fejjel”, ahogy egy agyondurrantott vádlival is ellehet cammogni valameddig. Ahhoz azonban, hogy a lehető legtöbb hasznot realizáljuk befektetésünkből, ezt a két faktort kell a szolgálatunkba állítani. Testünk állapotának szempontjából leginkább a helyes táplálkozással megszerzett vitaminok és ásványi anyagok, a megfelelő mennyiségű és minőségű pihenés, valamint a végzett feladatok helyes kivitelezése biztosíthatja a teljesítményfokozás fizikai oldalát. Ezek nélkül sánták vagyunk a futóversenyen, vakok a lövő sportokban és törpék a magasugrásnál.

Az összeadáson alapuló matematikai egyenlet másik eleme a mentális fókusz, amelyről már számtalan kutatás bebizonyította, hogy ugyan lehet nélküle sportolni, csak épp minek. Az állapot, amikor nincs más, csak az előttünk lévő táv, a fölénk magasodó hegycsúcs vagy a vállunkra nehezedő súly, ha nem is a bizonyosság, de a hit abban, hogy nincs lehetetlen. Esetemben – és ahogy a megfigyeléseim, valamint a vonatkozó kutatások mutatják mások esetében – ezért a mentális állapotért a telefonom lejátszójában összeállított válogatás felel. Mely nem pusztán segít kizárni az edzőtermek hangfalaiból üvöltő veretős fost, de amikor pont a kritikus pillanatban váltok a kedvenc számomra, olyankor képes lennék kettéharapni a szemem sarkával bárkit, aki közém és az elvégzendő feladat közé merészkedik.

Ha mindez nem pont így, ebben a formában, de az elmúlt években tanulmányok sora született arról, hogy a zene miként képes megteremteni nem pusztán az optimális sportteljesítményhez szükséges mentális, de a fizikai körülményeket egyaránt. Egy 2020 novemberében publikált cikk számos kísérletre hivatkozik, melyben a résztvevők közt jelentős teljesítményjavulást figyeltek meg a zene hatására. Az alanyok bizonyító értékkel bíró százalékánál ugyanis a hangalap elodázta az izomfáradtságot, javított a részfeladatokra vonatkozó alértékeken. Ráadásul az optimális bpm-en futó számok úgy stimulálták az agy mozgásért felelős részét, hogy válaszreakcióként megnövekedett pulzusszám és hatékonyabb energiafelhasználás jelentkezzen. Fizikai reakció volt tehát a mentális stimulálásra adott válasz

A csokoládéfogyasztás boldogságteremtő aspektusának vagy épp a stressz hajhullást okozó következményének megállapítása óta tudvalevő, hogy mentális státuszunk milyen komoly mértékben hathat ki fizikai állapotunkra. Az általam megfigyeltek alapján pedig szerencsére egyre többen felismerték azt, hogy a sporttevékenység fejlesztéséhez mennyire jelentős mértékben képes hozzájárulni egy preferenciáinkhoz, érdeklődésünkhöz és a választott mozgásforma tempójához hangolt lejátszási lista. Mert lehet, hogy Kis Grófótól a „Bulibáró” című szám nem tesz minket erősebbé vagy gyorsabbá, de hogy olyan ideggörcsöt kapunk tőle, minek hatására a földbe gyaluljuk addigi teljesítményünket az idegtől, az biztos.                                                       

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email

Kapcsolódó cikkek