Mert nincs is annál önámítóbb és félrevezetőbb vélekedés, minthogy remélt súlyvesztésünket minden bizonnyal, csak és kizárólag, „tutihamondom” a túlzóan alacsony kalóriabevitel szabotálja. Így hát mit lehet tenni, többet kell enni, mert attól majd jól elfele repülnek majd a kilók, ugye. Ez pedig ebben a formában minden kétségbeesett diétázó akarata ellenére is maximum csak arra alkalmas, hogy éhező afrikai kisgyerek szemébe könnyeket csaljon, a harciasabb felnőtteket pedig könyörtelen vérontással kapcsolatos tettekre ösztönözze. De miről is van szó valójában, honnan is ered eme eleven, de esztelen rege, okozhat-e a szüntelen éhezés raktározást, és miért nem? A következőkben az imént említett jogos forrásból eredő kérdésekre keresem a téves közhiedelmet megcáfoló valós válaszokat.
Eredet
Mint minden valamirevaló legenda, úgy a nullához közelítő kalóriabevitellel történő hízásnak is vannak valós tényekre épülő falai. Noha eredetét illetően csak abban lehetünk biztosak, hogy nem a második világháborús fogolytáborokban éhező emberektől ered. Mivel több szót nem is érdemel a szükséges minimumnál, így röviden összefoglalva a lényeg annyi, hogy amennyiben súlyt szeretnénk veszíteni, úgy egy kalóriahiányos állapotot kell megteremtenünk, hogy a test a hiányzó energiát az elraktározott feleslegből legyen kénytelen pótolni. Ha azonban ez a hiány túlzottan magas, a szervezet „éhező üzemmódba” kapcsol, a sanyargatástól való pánik félelmében pedig még azt az iciripiciri elfogyasztott kalóriamennyiséget is elfogja raktározni oda, ahova való, a zsírraktárakba. Tehát nem elég, hogy az agresszív kalóriamegvonás következtében nem fogunk egy grammot sem fogyni, idővel egyenesen hízni kezdünk majd. Amilyen meredek és minden józanságot nélkülöző is az „elmélet”, még mindig legalább olyan elterjedt is. Legalábbis a vonatkozó fórumok és Facebook-csoportok hozzászólásaiban mind a mai napig felüti a fejét nem egy kétségbeesett segítségkérésre érkező „túl keveset eszel, így a tested raktároz” típusú válasz.
Kezdjük rögtön a valós, sziklaszilárd és kegyetlen tényekkel. A mai napig minden bárhol és bármikor elvégzett kísérlet során, amikor a résztvevők kalóriadeficites állapotba kerültek, fogytak. Az 1944-45-ben végzett Minnesotai éhezési kísérlet keretein belül 36 férfit vetettek alá egy több fázisból álló folyamatnak, melynek célja az volt, hogy megvizsgálják a szervezet éhezésre adott reakcióit. A 24 hétig tartó, cirka 1500 kalóriás étrend átlagban 25 százalékos testsúlycsökkenést eredményezett a kontrollalanyoknál. Mindegyiknél, kivétel nélkül, az éhező üzemmód következtében jelentkező raktározás leghalványabb jelei nélkül, ugyanakkor ütemét tekintve lassuló tendenciát mutatva. Ez utóbbi jelenség az adaptív termogenezis következménye, ami a szervezet egyfajta reakciója a megváltozott energiamennyiségre. Ennek köszönhetően lehetünk figyelmesek arra, hogy a diéta előrehaladtával súlyvesztésünk, tömegelésnél pedig súlygyarapodásunk üteme lassul, majd szép lassan teljesen megáll. Ahogy szabadulunk meg a kilóktól, úgy testünk az optimális működés érdekében a megváltozott körülményekhez igyekszik igazítani energiafelhasználását, mely leginkább a nem célzott testmozgás által felhasznált energiamennyiség (NEAT) csökkenésében fog megmutatkozni. Tehát nem sunyi zsírtömeg gyarapításba kezd, hanem elveszi még azt a maradék kedvünket is attól, hogy ütemesen bólogassunk kedvenc zenénkre, táncikálva énekeljünk a zuhany alatt vagy elvégezzünk a lakás kitakarításával kapcsolatos teendőket.
A raktározó üzemmód tehát gyakorlatilag nem más, mint az anyagcsere adaptálódásának laikusok általi túlzott félreértelmezése. Mert annak ellenére, hogy fogyásunk mindenféle időközi változtatás nélkül az idő előrehaladtával lassulni fog, amíg a bevitt kalóriák ütemezett csökkentésével és/vagy a napi aktivitás növelésével fenntartjuk a hiányállapotot, súlyt fogunk veszíteni.
Valós okok
Számos oka lehet annak, hogy remélt és eltervezett súlyveszteségünk elmarad az előzetesen elvártaktól, az esetek többségében azonban az eredménytelenség a következőkben gyökerezik:
- A legrosszabb esetben tippre, hasra ütésre, meg bemondásos alapon eszünk mindenféle ellenőrizhetőség és elszámolhatóság nélkül. Különböző tanulmányok már bizonyították, hogy az emberek többsége az elfogyasztott ételek kalóriatartalmát rendszerint alul, az aktivitásukat pedig felülbecsülik. Az egészséges életmód nem mindenképp szükséges velejárója a kalóriaszámolás, ha azonban a súlyvesztéssel, megtartással vagy épp gyarapodással kapcsolatos eredményeink elmaradnak, a legtöbbek számára a méricskélés hozhatja meg a kívánt eredményt.
- Pontatlanul, hanyagul és hézagosan számoljuk el bevitt kalóriáinkat. A sütés során felhasznált olajban, a salátánkra locsolt dresszingben, a szendvicsünk alapját képező salátalevélben, de még a sütéskor vett egy-egy kanál kóstolóban is vannak kalóriák. Noha a legtöbb esetben elenyésző mértékben, ezek összessége a nap végére jelentős mértékben növelheti az elfogyasztott kalóriáink számát. Megbízható eredményre csak pontos részadatok ismeretében juthatunk.
- A szervezetünk által felhasznált energiamennyiség egyénenként eltérő lehet, függ éppen aktuális testsúlyunktól, aktivitási szintünktől, testösszetételünktől, nemünktől és korunktól egyaránt. Ahogy legtöbben konkrétumok nélkül hajlamosak az elfogyasztott kalóriák számát alul, úgy az elégetett kalóriák számát felülbecsülni, épp ezért fontos aktivitási szintünk meghatározásakor a higgadt őszinteség.
Valós okokra valós megoldás
Mind az elfogyasztott, mind pedig a felhasznált kalóriák megállapításánál törekedjünk a lehető legnagyobb precizitásra és őszinteségre. Legyen szó három falat pizzáról, két korty kóláról, egy előre el nem tervezett görbe estéről vagy egy nem várt gyorséttermezésről, csakis a pontos ellenőrizhetőség esetén fogjuk tudni érzékelni a problémát és kidolgozni az orvoslását. Saját magunk áltatásával és a fellépő nehézségek általi feladással ellentétben a raktározás és az éhező üzemmód ezután is csak egy féligazságokon alapuló mítosz marad leginkább azok számára, akik bizonytalan néznek szembe az életmódváltás gyakorta jelentkező kényelmetlenségeivel. A befektetett munka és elhárított nehézségek szintjéhez mérten azonban az eredmény is garantáltan kiugró lesz.
