Az emberiség nagy része igen nehezen (vagy sehogy sem) adja le a télen feljött plusz kilókat. A fogyást komplex életmódváltással, szigorú diétával, edzésekkel lehet elérni, és megtartani. Fogyni tehát sokunknak igazi embert próbáló feladat, amelyhez első körben nem magunkat, hanem az akaraterőnket kell alaposan megedzeni.
Az elmúlt három évben annyit változott a testem, amennyit talán csak a pubertás kor alatt érzékelhettem. Ennek elfogadása azonban úgy érzem, hatványozottan nehezebb, mint akkor volt.
A metabolizmus egyszerűen fogalmazva anyagcserét jelent. Számtalanszor hallhatjuk ezt a kifejezést főleg a fogyókúrák, diéták esetében. Azonban talán kevés mélyreható ismeretünk van róla.
Tudom, így szoktak kezdődni a kamu fogyokúrás csodaszereket, tippeket ígérő hirdetések is. Ne aggódj, én nem árulok semmit. Csupán egy kis motivációt adok, a saját alakformálós utammal, ráadásul ez ingyen van.
Elvesztetted a motivációdat a fogyás kapcsán? Már csak pár kiló hiányzik az álomsúlyhoz, de a felesleg istennek se megy le? Mi lehet a háttérben, miért nem sikerül a fogyás sokaknak? Ennek jártunk utána.
Ha a múlthéten tárgyalt, lassú anyagcserével kapcsolatos mítoszról szóló cikkem volt az ismeretlen hőmérsékletű és bizonytalan összetételű vízbe lógatott lábujj, akkor a raktározásról következő okfejtésem lesz a megbizonyosodás utáni teljes testes alámerülés.
A legenda szerint még mindig vannak olyanok, akik hisznek, mit hisznek, a vonatkozó kommentszekciók árnyékából előbújva osszák az energiahiány okozta raktározás és a mágikus „lassú anyagcsere” már számtalanszor megcáfolt részmítoszát.
Negyedik, egyben utolsó részéhez érkezett súlykontrollról szóló szakdolgozat-terjedelmű cikksorozatom. Az első három, leginkább súlyvesztés köré épülő felvonással ellentétben a záróetapban az egész folyamat legfontosabb és egyben legnehezebb fázisáról, az újonnan elnyert forma, testsúly, derékbőség vagy bicepszméret megtartásáról szeretnék néhány keresetlen szót ejteni.
Súlykontrollról szóló eposzi hosszúságú sorozatom első két részében az életmódváltással kapcsolatos alapok áttekintését a rugalmas diéta reményeim szerint még befogadható és feldolgozható terjedelmű jellemzése követte.
Súlykontrollról szóló cikksorozatom első, az életmódváltás nagy általánosságait kutyafuttában átszelő részében igyekeztem minél átfogóbb képet festeni a rendelkezésre álló lehetőségek tárházáról. Számomra a változásra való hajlandóság bő egy éve ért cselekvőképességgé.
Az emberiség nagy része igen nehezen (vagy sehogy sem) adja le a télen feljött plusz kilókat. A fogyást komplex életmódváltással, szigorú diétával, edzésekkel lehet elérni, és megtartani. Fogyni tehát sokunknak igazi embert próbáló feladat, amelyhez első körben nem magunkat, hanem az akaraterőnket kell alaposan megedzeni.
Az elmúlt három évben annyit változott a testem, amennyit talán csak a pubertás kor alatt érzékelhettem. Ennek elfogadása azonban úgy érzem, hatványozottan nehezebb, mint akkor volt.
A metabolizmus egyszerűen fogalmazva anyagcserét jelent. Számtalanszor hallhatjuk ezt a kifejezést főleg a fogyókúrák, diéták esetében. Azonban talán kevés mélyreható ismeretünk van róla.
Tudom, így szoktak kezdődni a kamu fogyokúrás csodaszereket, tippeket ígérő hirdetések is. Ne aggódj, én nem árulok semmit. Csupán egy kis motivációt adok, a saját alakformálós utammal, ráadásul ez ingyen van.
Elvesztetted a motivációdat a fogyás kapcsán? Már csak pár kiló hiányzik az álomsúlyhoz, de a felesleg istennek se megy le? Mi lehet a háttérben, miért nem sikerül a fogyás sokaknak? Ennek jártunk utána.
Ha a múlthéten tárgyalt, lassú anyagcserével kapcsolatos mítoszról szóló cikkem volt az ismeretlen hőmérsékletű és bizonytalan összetételű vízbe lógatott lábujj, akkor a raktározásról következő okfejtésem lesz a megbizonyosodás utáni teljes testes alámerülés.
A legenda szerint még mindig vannak olyanok, akik hisznek, mit hisznek, a vonatkozó kommentszekciók árnyékából előbújva osszák az energiahiány okozta raktározás és a mágikus „lassú anyagcsere” már számtalanszor megcáfolt részmítoszát.
Negyedik, egyben utolsó részéhez érkezett súlykontrollról szóló szakdolgozat-terjedelmű cikksorozatom. Az első három, leginkább súlyvesztés köré épülő felvonással ellentétben a záróetapban az egész folyamat legfontosabb és egyben legnehezebb fázisáról, az újonnan elnyert forma, testsúly, derékbőség vagy bicepszméret megtartásáról szeretnék néhány keresetlen szót ejteni.
Súlykontrollról szóló eposzi hosszúságú sorozatom első két részében az életmódváltással kapcsolatos alapok áttekintését a rugalmas diéta reményeim szerint még befogadható és feldolgozható terjedelmű jellemzése követte.
Súlykontrollról szóló cikksorozatom első, az életmódváltás nagy általánosságait kutyafuttában átszelő részében igyekeztem minél átfogóbb képet festeni a rendelkezésre álló lehetőségek tárházáról. Számomra a változásra való hajlandóság bő egy éve ért cselekvőképességgé.
